STIH 56
56. VERS
Tekst
Szöveg
sukheṣu vigata-spṛhaḥ
vīta-rāga-bhaya-krodhaḥ
sthita-dhīr munir ucyate
sukheṣu vigata-spṛhaḥ
vīta-rāga-bhaya-krodhaḥ
sthita-dhīr munir ucyate
Synonyms
Szó szerinti jelentés
duḥkheṣu – u trostrukim bijedama; anudvigna-manāḥ – neuznemirena uma; sukheṣu – sreća; vigata-spṛhaḥ – ne zanima ga; vīta – oslobođen; rāga – vezanosti; bhaya – straha; krodhaḥ – i srdžbe; sthita-dhīḥ – čiji je um postojan; muniḥ – mudracem; ucyate – naziva se.
duḥkheṣu – a háromféle szenvedésben; anudvigna-manāḥ – háborítatlan elméjű; sukheṣu – a boldogság iránt; vigata-spṛhaḥ – nem érdeklődő; vīta – aki mentes; rāga – ragaszkodástól; bhaya – félelemtől; krodhaḥ – és dühtől; sthita-dhīḥ – kinek elméje rendíthetetlen; muniḥ – bölcsnek; ucyate – hívják.
Translation
Fordítás
Onaj tko nije uznemiren čak ni usred trostrukih bijeda, tko se ne zanosi srećom i tko je oslobođen vezanosti, straha i srdžbe, naziva se mudracem postojana uma.
Aki a háromfajta szenvedés ellenére háborítatlan marad, akit a boldogság nem mámorít, s aki mentes a ragaszkodástól, a félelemtől és a dühtől, azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek hívják.
Purport
Magyarázat
SMISAO: Riječ muni označava osobu koja može navesti um da spekulira na razne načine, a da ne dođe do pravog zaključka. Rečeno je da svaki muni ima drugačije gledište. Ako se muni ne razlikuje od drugih munija, ne može se nazvati munijem u pravom smislu te riječi. Na cāsāv ṛṣir yasya mataṁ na bhinnam (Mahābhārata, Vana-parva 313.117). Ali Gospodin ovdje spominje sthita-dhīr munija, koji se razlikuje od obična munija. Sthita-dhīr muni uvijek je svjestan Kṛṣṇe, jer je potpuno okončao kreativnu spekulaciju. On se naziva praśānta-niḥśeṣa-mano-rathāntara (Stotra-ratna 43) ili onaj tko je nadišao razinu umne spekulacije i došao do zaključka da je Gospodin Śrī Kṛṣṇa, Vāsudeva, sve (vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā su-durlabhaḥ). On je muni postojana uma. Takvu osobu potpuno svjesnu Kṛṣṇe ne uznemiravaju naleti trostrukih bijeda, jer sve bijede prihvaća kao Gospodinovu milost, misleći da je zbog svojih prošlih grešnih djela zaslužila još više nevolja; vidi da su Gospodinovom milošću sve njezine nevolje svedene na najmanju mjeru. Slično tome, u sreći zaslugu za to pripisuje Gospodinu, misleći da je nije zaslužila; spoznaje da je samo zahvaljujući Gospodinovoj milosti u takvu lagodnu položaju u kojem može bolje služiti Gospodina. Gospodina služi uvijek smjelo i aktivno i nije pod utjecajem vezanosti ili odbojnosti. Vezanost znači prihvatiti stvari za vlastito osjetilno zadovoljstvo, a nevezanost je odsutnost takve osjetilne vezanosti. Ali onaj tko je utemeljen u svjesnosti Kṛṣṇe nije ni vezan ni nevezan, jer je posvetio svoj život služenju Gospodina. Stoga se ne ljuti čak ni kada njegovi pokušaji nisu uspješni. Bez obzira na uspjeh ili neuspjeh osoba svjesna Kṛṣṇe uvijek je postojana u svojoj odlučnosti.
A muni szó olyan embert jelent, aki az elméleti spekuláció segítségével számtalan formában képes az elméjét működésre késztetni, ám valódi végkövetkeztetésre sohasem jut. Azt mondják, minden muninak más a nézőpontja, s a szó valódi értelmében nem is hívhatnak valakit muninak, ha felfogása nem tér el a többiekétől. Nāsāv ṛṣiryasya mataṁ na bhinnam (Mahābhārata, Vana-parva 313.117). A sthita-dhīr muni azonban, akiről az Úr beszél, különbözik a közönséges munitól. Mindig elmerül a Kṛṣṇa-tudatban, mert véget vetett a kreatív spekulációnak. Praśānta-niḥśeṣa-mano-rathāntarának nevezik (Stotra-ratna 43), ami azt jelenti, hogy felülemelkedett az elméleti találgatások szintjén, s arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa, vagyis Vāsudeva minden (vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā su-durlabhaḥ). Őt tehát rendíthetetlen elméjű muninak hívják. Az ilyen teljesen Kṛṣṇa-tudatú embert a háromfajta szenvedés támadásai a legkevésbé sem zavarják, mert minden megpróbáltatást az Úr kegyének tekint, s úgy gondolja, hogy múltbeli bűneiért még több gyötrelmet érdemelne, s egyedül az Úr kegyéből van része csupán ilyen kevés szenvedésben. Éppen így azt is az Úrnak köszöni meg, ha boldog, mert nem érzi magát méltónak a boldogságra. Megérti, hogy csak az Úr kegyének tudható be az is, hogy kellemes körülmények között élhet, ami lehetővé teszi számára, hogy még tökéletesebb szolgálatot végezzen Neki. Az Úr szolgálata érdekében semmitől nem riad vissza, mindig serény, és nem befolyásolja ragaszkodás vagy ellenszenv. Ragaszkodás alatt azt értjük, amikor saját érzékeink kielégítése érdekében fogadunk el bizonyos dolgokat, s ha nincs jelen ilyen érzéki ragaszkodás, azt közömbösségnek nevezzük. Aki azonban szilárd a Kṛṣṇa-tudatban, az se nem ragaszkodó, se nem közömbös, mert életét az Úr szolgálatának szentelte, s ennek következtében a legkevésbé sem lesz dühös, ha törekvéseiben kudarcot vall. Aki Kṛṣṇa-tudatos, az siker vagy kudarc esetén egyformán rendíthetetlen marad elhatározásában.