62. VERS
TEXT 62
Szöveg
Tekstas
sarva-bhāvena bhārata
tat-prasādāt parāṁ śāntiṁ
sthānaṁ prāpsyasi śāśvatam
sarva-bhāvena bhārata
tat-prasādāt parāṁ śāntiṁ
sthānaṁ prāpsyasi śāśvatam
Szó szerinti jelentés
Synonyms
tam – Neki; eva – bizony; śaraṇam gaccha – hódolj meg; sarva-bhāvena – minden tekintetben; bhārata – ó, Bharata fia; tat-prasādāt – az Ő kegyéből; parām – transzcendentális; śāntim – békét; sthānam – hajlékot; prāpsyasi – el fogod érni; śāśvatam – az örökkévalót.
Fordítás
Translation
Ó, Bharata leszármazottja, hódolj meg Előtte teljesen! Az Ő kegyéből transzcendentális béke áraszt majd el, és eléred a legfelsőbb, örök lakhelyet.
Atsiduok Jam visiškai, o Bharatos aini. Jo malone tu pasieksi transcendentinę ramybę ir aukščiausią amžiną buveinę.
Magyarázat
Purport
Az élőlénynek át kell adnia magát a mindenki szívében jelen lévő Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s ez megszabadítja majd az anyagi lét minden szenvedésétől. Ezzel a meghódolással nemcsak a szenvedéseknek vet véget ebben az életében, de végül eljut a Legfelsőbb Istenhez. A védikus irodalom (Ṛg-veda 1.22.20) így ír a transzcendentális világról: tad viṣṇoḥ paramaṁ padam. Az egész teremtés Isten birodalma, így aztán valójában még az anyag is lelkinek számít, de a paramaṁ padam főleg az örök lakhelyre, a lelki világra, a Vaikuṇṭhára utal.
KOMENTARAS: Gyvoji esybė turi atsiduoti Aukščiausiajam Dievo Asmeniui, glūdinčiam kiekvieno širdyje. Tada ji išsigelbės no visų materialios būties negandų. Atsidavusi Viešpačiui ji ne tik išsigelbės nuo visų gyvenimo kančių, bet galų gale pasieks Aukščiausiąjį Dievą. Transcendentinis pasaulis Vedų raštuose („Ṛg Veda“ 1.22.20) aprašomas kaip tad viṣṇoḥ paramaṁ padam. Visa kūrinija – Dievo karalystė, todėl visa, kas materialu, iš tiesų yra dvasiška, tačiau žodžiai paramaṁ padam nurodo būtent amžiną buveinę, vadinamą dvasiniu dangumi, arba Vaikuṇṭha.
A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete kijelenti: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ, az Úr mindenki szívében jelen van. Ezért az a felszólítás, hogy hódoljunk meg a bennünk lakozó Felsőléleknek, tulajdonképpen azt jelenti, hogy hódoljunk meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának. Arjuna a tizedik fejezetben már elfogadta, hogy Kṛṣṇa paraṁ brahma paraṁ dhāma. Elfogadta, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége és minden élőlény legfelsőbb hajléka, s ezt nemcsak a saját tapasztalata alapján, hanem a nagy tekintélyekre, például Nāradára, Asitára, Devalára és Vyāsára hivatkozva tette.
Penkioliktame „Bhagavad-gītos“ skyriuje sakoma: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ – Viešpats glūdi visų mūsų širdyse. Patarimas atsiduoti Supersielai, glūdinčiai širdyje, reiškia atsiduoti Aukščiausiajam Dievo Asmeniui – Kṛṣṇai. Arjuna jau pripažino Kṛṣṇą Aukščiausiuoju. Dešimtame skyriuje jis vadino Dievą paraṁ brahma paraṁ dhāma. Arjuna pripažino Kṛṣṇą Aukščiausiuoju Dievo Asmeniu ir aukščiausia visų gyvųjų esybių buveine, remdamasis ne tik savo asmeniniu patyrimu, bet ir liudijimais tokių didžių autoritetų, kaip Nārada, Asita, Devala ir Vyāsa.