28. VERS
TEXT 28
Szöveg
Tekstas
dṛṣṭvemaṁ sva-janaṁ kṛṣṇa
yuyutsuṁ samupasthitam
sīdanti mama gātrāṇi
mukhaṁ ca pariśuṣyati
dṛṣṭvemaṁ sva-janaṁ kṛṣṇa
yuyutsuṁ samupasthitam
sīdanti mama gātrāṇi
mukhaṁ ca pariśuṣyati
Szó szerinti jelentés
Synonyms
arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; dṛṣṭvā – látván; imam – mindezeket; sva-janam – rokonokat; kṛṣṇa – ó, Kṛṣṇa; yuyutsum – harcra vágyókat; samupasthitam – jelen; sīdanti – reszketnek; mama – enyém; gātrāṇi – testrészek; mukham – száj; ca – is; pariśuṣyati – kiszárad.
Fordítás
Translation
Arjuna így szólt: Kedves Kṛṣṇám! Előttem sorakozó, harci vágyban égő barátaim és rokonaim láttán tagjaim reszketnek, ajkam kiszárad.
Arjuna tarė: Mano brangusis Kṛṣṇa, kai regiu priešais save taip karingai nusiteikusius draugus bei giminaičius, jaučiu virpulį visame kūne ir man džiūsta burna.
Magyarázat
Purport
Aki őszintén átadja magát az Úrnak, abban a jámborak és a félistenek valamennyi jó tulajdonsága megnyilvánul, ellenben aki nem híve az Úrnak, az nem rendelkezik egyetlen jámbor tulajdonsággal sem, legyen bármennyire kiváló jellemű világi szempontból, képzettsége és műveltsége alapján. Így aztán Arjunán a harctéren felsorakozott, egymás vérét kiontani kész rokonai és barátai láttán erőt vett az együttérzés. Saját katonái iránt már kezdettől fogva részvétet érzett, most azonban még az ellenség harcosait is megsajnálta, amint látta küszöbön álló halálukat. Amint erre gondolt, tagjai reszketni kezdtek, ajka kiszáradt. Megdöbbent, hogy valamennyien harcolni vágytak. Jóformán az egész tábor Arjuna vérrokona volt, s most eljöttek, hogy megküzdjenek vele. Ez nagyon lesújtotta a jószívű bhaktát. Nem tesz róla említést a vers, mégis könnyen elképzelhetjük, hogy Arjunának nemcsak a tagjai reszkettek és az ajka száradt ki, de együttérzésében talán még sírt is. Ez azonban nem a gyengeség jele volt, hanem a jószívűségé, ami nagyon jellemző az Úr tiszta bhaktájára. Ezért mondja a Śrīmad-Bhāgavatam (5.8.12):
KOMENTARAS: Kiekvienas Viešpačiui nuoširdžiai pasiaukojęs žmogus turi visas gerąsias savybes, kurios būdingos dievotoms asmenybėms arba pusdieviams, o štai nebhaktui, nepaisant visų jo materialių savybių, įgytų mokslu bei išsiauklėjimu – gerų savybių stinga. Pamačius kautynių lauke savo gentainius, draugus bei artimuosius, Arjunos širdį suspaudė gailestis tiems, kurie pasiryžo kovoti tarpusavy. Dėl savo karių jis nerimavo nuo pradžių, bet dabar gailisi net priešų, nuspėdamas neišvengiamą jų žūtį. Nuo tokių minčių sudrebėjo jo kūnas, perdžiūvo burna. Jį nustebino priešininkų karingumas. Iš tikrųjų prieš Arjuną pakilo visa bendruomenė, visi kraujo giminaičiai. Tai sukrėtė Arjuną – geraširdį bhaktą. Nors šiame posme apie tai neužsiminta, nesunku įsivaizduoti, kad Arjuną krėtė ne tik drebulys, džiūvo burna, bet ir iš akių ritosi gailesčio ašaros. Tokia Arjunos reakcija rodo ne silpnumą, bet jautrią širdį – savybę būdingą tyram Viešpaties bhaktui. Todėl pasakyta:
sarvair guṇais tatra samāsate surāḥ
harāv abhaktasya kuto mahad-guṇā
mano-rathenāsati dhāvato bahiḥ
sarvair guṇais tatra samāsate surāḥ
harāv abhaktasya kuto mahad-guṇā
mano-rathenāsati dhāvato bahiḥ
„Aki rendíthetetlen odaadással fordul az Istenség Személyisége felé, az a félistenek valamennyi jó tulajdonságával rendelkezik. Aki azonban nem bhaktája az Úrnak, annak csupán anyagi tulajdonságai vannak, melyek szinte teljesen értéktelenek. Ennek az az oka, hogy az ilyen ember az elme síkján lebeg, s így egész biztosan elragadja a csillogó anyagi energia vonzása.”
„Tas, kuris su nepalaužiamu pasiaukojimu tarnauja Dievo Asmeniui, turi visas gerąsias pusdievių savybes. O žmogus, kuris nėra Viešpaties bhaktas, pasižymi tik materialiomis savybėmis, bet jos, kaip žinia, menkavertės. Taip yra dėl to, kad jis blaškosi proto lygyje ir pasmerktas tapti materialios energijos blizgesio auka.“ (SB 5.18.12)