STIH 1

1. VERS

Tekst

Szöveg

śrī-bhagavān uvāca
idaṁ tu te guhya-tamaṁ
pravakṣyāmy anasūyave
jñānaṁ vijñāna-sahitaṁ
yaj jñātvā mokṣyase ’śubhāt

Synonyms

Szó szerinti jelentés

śrī-bhagavān uvāca – Svevišnja Božanska Osoba reče; idam – ovo; tu – ali; te – tebi; guhya-tamam – najpovjerljivije; pravakṣyāmi – govorim; anasūyave – nezavidnom; jñānam – znanje; vijñāna – spoznato znanje; sahitam – sa; yat – kojim; jñātvā – kad shvatiš; mokṣyase – bit ćeš oslobođen; aśubhāt – bijedna materijalnog postojanja.

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; idam – ezt; tu – de; te – neked; guhya-tamam – legbizalmasabb; pravakṣyāmi – el fogom mondani; anasūyave – a nem irigynek; jñānam – tudást; vijñāna – megvalósított tudással; sahitam – együtt; yat – amit; jñātvā – megismerve; mokṣyase – meg fogsz szabadulni; aśubhāt – e gyötrelmes anyagi léttől.

Translation

Fordítás

Svevišnja Božanska Osoba reče: Dragi Moj Arjuna, budući da Mi nikada ne zavidiš, prenijet ću ti ovo najpovjerljivije znanje i spoznaju, zahvaljujući kojem ćeš biti oslobođen bijeda materijalnog postojanja.

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Arjunám, mivel te sohasem irigykedsz Rám, átadom neked e legtitkosabb tudást és bölcsességet, melyet megismerve megszabadulsz az anyagi lét gyötrelmeitől.

Purport

Magyarázat

SMISAO: Slušajući sve više o Svevišnjem Gospodinu, bhakta postaje prosvijetljen. Taj proces slušanja preporučen je u Śrīmad-Bhāgavatamu: „Poruke Svevišnje Božanske Osobe pune su moći, koje se mogu spoznati kroz razgovore o Vrhovnom Bogu u društvu bhakta. Ta se spoznaja ne može dostići u društvu umnih spekulanata ili akademski učenih ljudi, jer predstavlja spoznato znanje."

Minél többet hall a bhakta a Legfelsőbb Úrról, annál inkább megvilágosodik. A hallásnak ezt a módját ajánlja a Śrīmad-Bhāgavatam: „Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének üzenetei teli vannak energiával. Ezen energiák léte akkor tudatosulhat a bhaktákban, ha maguk között a Legfelsőbb Istenségről beszélgetnek.” Ez megélt tudás, ezért az elméleti síkon spekulálók és a világi tudósok között lehetetlen elsajátítani.

Bhakte neprestano služe Svevišnjega Gospodina. On shvaća mentalitet i iskrenost živoga bića koje djeluje u svjesnosti Kṛṣṇe te mu daje inteligenciju potrebnu za razumijevanje nauka o Kṛṣṇi u društvu bhakta. Razgovori o Kṛṣṇi imaju veliku moć i ako se sretna osoba druži s bhaktama i pokuša usvojiti znanje, sigurno će napredovati u duhovnoj spoznaji. Želeći ohrabriti Arjunu da još više napreduje u moćnom služenju Njega, Gospodin Kṛṣṇa opisuje u ovom poglavlju teme povjerljivije od onih o kojima je već govorio.

A bhakták örökké a Legfelsőbb Urat szolgálják. Az Úr megérti a Kṛṣṇa-tudatot gyakorló élőlény gondolkodását és őszinteségét, és megadja neki azt az értelmet, mellyel a bhakták társaságában megértheti a Róla szóló tudományt. Ha Kṛṣṇáról beszélgetünk, annak rendkívüli hatása van. Ha egy szerencsés embernek módjában áll kapcsolatba kerülni a bhaktákkal, és megpróbálja befogadni ezt a tudást, kétségtelenül elindulhat a lelki megvilágosodás útján. Az Úr Kṛṣṇa lelkesíteni akarja Arjunát, hogy egyre magasabbra és magasabbra emelkedjen a Neki végzett igazi szolgálatban, ezért a kilencedik fejezetben feltárja előtte azt a tudást, ami még az eddigieknél is titkosabb.

Sam je početak Bhagavad-gīte, prvo poglavlje, manje-više uvod u ostali dio knjige. Duhovno znanje opisano u drugom i trećem poglavlju naziva se povjerljivim. Teme o kojima se govori u sedmom i osmom poglavlju posebno se odnose na predano služenje i nazivaju se još povjerljivijim, jer donose prosvjetljenje u svjesnosti Kṛṣṇe. No u devetom se poglavlju opisuje neokaljana, čista predanost. Zato se deveto poglavlje naziva najpovjerljivijim. Onaj tko je utemeljen u najpovjerljivijem znanju o Kṛṣṇi prirodno je transcendentalan. Zato ne doživljava materijalne patnje, iako se nalazi u materijalnom svijetu. U Bhakti-rasāmṛta-sindhuu rečeno je da je onaj tko iskreno želi služiti Svevišnjega Gospodina s ljubavlju oslobođen, iako se nalazi u uvjetovanu stanju materijalnog postojanja. Slično tome, u desetom poglavlju Bhagavad-gīte bit će objašnjeno da je onaj tko tako djeluje oslobođena osoba.

A Bhagavad-gītā eleje, az első fejezet többé-kevésbé bevezetése a könyvnek, a második és harmadik fejezetben leírt lelki tudást pedig bizalmas tudásnak nevezik. A hetedik és nyolcadik fejezet témája főként az odaadó szolgálatra vonatkozik, s mivel a Kṛṣṇa-tudatról világosítja fel az embert, még bizalmasabbnak nevezhető. A kilencedik fejezet témája azonban a vegyítetlen, tiszta odaadás, ezért ezt a fejezetet a legbizalmasabbnak nevezik. Aki rendelkezik ezzel a Kṛṣṇáról szóló legbizalmasabb tudással, annak helyzete transzcendentális, ezért – noha az anyagi világban van – nincsenek anyagi fájdalmai. A Bhakti-rasāmṛta-sindhu írja, hogy a Legfelsőbb Úr szerető szolgálatára őszintén vágyó bhaktát, noha még az anyagi lét feltételekhez kötött állapotában van, mégis felszabadultnak kell tekinteni. A Bhagavad-gītā tizedik fejezete szintén kijelenti, hogy aki ebben a helyzetben van, az már elérte a felszabadulást.

Ovaj prvi stih ima poseban značaj. Riječi idaṁ jñānam („ovo znanje") odnose se na čisto predano služenje, koje se sastoji od devet različitih djelatnosti: slušanja, pjevanja, sjećanja, služenja, obožavanja, upućivanja molitvi, pokoravanja, održavanja prijateljstva i predavanja svega. Slijeđenjem ovih devet procesa predana služenja osoba se uzdiže na razinu duhovne svjesnosti, svjesnosti Kṛṣṇe. Kada se njezino srce tako pročisti od materijalnih nečistoća, može shvatiti nauk o Kṛṣṇi. Samo shvaćanje da živo biće nije materijalno, nije dovoljno. To može biti početak duhovne spoznaje, ali trebamo uvidjeti razliku između djelatnosti tijela i duhovnih djelatnosti onoga tko shvaća da nije tijelo.

Ennek az első versnek különösen nagy jelentősége van. Az idaṁ jñānam („ez a tudás”) szavak a tiszta odaadó szolgálatra utalnak, ami kilenc különböző tevékenységből áll: hallás, ismétlés, emlékezés, szolgálat, imádat, imádkozás, engedelmeskedés, barátkozás és meghódolás minden tulajdonunkkal. Az odaadó szolgálat e kilenc formájának gyakorlásával az ember felemelkedik a lelki tudat, a Kṛṣṇa-tudat síkjára. Ezt a Kṛṣṇáról szóló tudományt akkor lehet megérteni, ha az ember szíve megtisztult minden anyagi szennyeződéstől. Nem elegendő csupán azt megérteni, hogy az élőlény nem anyagi – ez mindössze a lelki önmegvalósítás kezdete lehet. Fel kell ismernünk, hogy különbség van a testi cselekedetek és az olyan ember lelki cselekedetei között, aki megértette, hogy nem ez a test.

U sedmom smo poglavlju već govorili o obiljima Svevišnjega Gospodina, o Njegovim različitim energijama, o višoj i nižoj prirodi te čitavom materijalnom očitovanju. Sada će u devetom poglavlju biti opisane Gospodinove slave.

A hetedik fejezetben már szó volt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének fenséges hatalmáról, különféle energiáiról, az alsóbb- és felsőbbrendű természetről, valamint erről az egész anyagi megnyilvánulásról. A kilencedik fejezet az Úr dicsőségéről fog szólni.

U ovom je stihu također značajna riječ anusūyave. Svi tumači, čak i vrlo učeni, obično zavide Kṛṣṇi, Svevišnjoj Božanskoj Osobi. Čak i najučeniji među njima tumače Bhagavad-gītu vrlo netočno. Budući da zavide Kṛṣṇi, njihova su tumačenja beskorisna. Tumačenja Gospodinovih bhakta su vjerodostojna. Nitko ne može objasniti Bhagavad-gītu ili izložiti savršeno znanje o Kṛṣṇi ako zavidi Kṛṣṇi. Onaj tko kritizira Kṛṣṇin karakter, iako Ga ne poznaje, nije ništa drugo do budala. Zato takva tumačenja trebamo vrlo pažljivo izbjegavati. Onaj tko shvaća da je Kṛṣṇa Svevišnja Božanska Osoba, čista i transcendentalna osoba, steći će veliku dobrobit od ovih poglavlja.

A versben a szanszkrit anasūyave szó szintén nagyon fontos. A Bhagavad-gītā magyarázói – sokszor rendkívüli műveltségük ellenére is – általában mind irigyek Kṛṣṇára, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. Még a nagy tudású értelmiségiek is rendkívül pontatlanul írnak a Bhagavad-gītāról. Mivel irigyek Kṛṣṇára, magyarázataik hasznavehetetlenek, míg az Úr bhaktái által írt magyarázatok hitelesek. Senki sem képes elmagyarázni a Bhagavad-gītāt, és senki sem képes tökéletesen átadni másoknak a Kṛṣṇáról szóló tudást, ha irigy Kṛṣṇára. Aki nem tud róla semmit, mégis becsmérli Kṛṣṇa jellemét, az ostoba. Az ilyen emberek magyarázatait messze el kell kerülnünk. Ezek a fejezetek nagy hasznára válnak azoknak, akik megértik, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a tiszta és transzcendentális Személyiség.