Skip to main content

TEXT 7

7. VERS

Текст

Szöveg

йада̄ йада̄ хі дгармасйа
ґла̄нір бгаваті бга̄рата
абгйуттга̄нам адгармасйа
тада̄тма̄нам̇ ср̣джа̄мй ахам
yadā yadā hi dharmasya
glānir bhavati bhārata
abhyutthānam adharmasya
tadātmānaṁ sṛjāmy aham

Послівний переклад

Szó szerinti jelentés

йада̄ йада̄—коли б і де б не; хі—неодмінно; дгармасйа—релігії; ґла̄ніх̣—послаблення; бгаваті—проявляється; бга̄рата—нащадок Бгарати; абгйуттга̄нам — переважає; адгармасйа — безвір’я; тада̄—тоді; а̄тма̄нам—Себе; ср̣джа̄мі—проявляю; ахам—Я.

yadā yadā – bármikor és bárhol; hi – bizony; dharmasya – a vallásnak; glāniḥ – elhajlása; bhavati – megnyilvánul; bhārata – ó, Bharata leszármazottja; abhyutthānam – túlsúlya; adharmasya – a vallástalanságnak; tadā – akkor; ātmānam – önvalót; sṛjāmi – megnyilvánítom; aham – Én.

Переклад

Fordítás

Коли релігія на Землі занепадає й домінує безвір’я, тоді, о нащадку Бгарати, Я являюсь Сам.

Ó, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én magam.

Коментар

Magyarázat

У цьому вірші велике значення має слово ср̣джа̄мі («проявляю»). Воно не може бути використане в значенні «творення», бо, як було сказано в попередньому вірші, форми Господа або Його тіло не створюються, тому що всі вони існують вічно. Отже, ср̣джа̄мі означає, що Господь проявляє Себе таким, яким Він є. Хоча Господь приходить на Землю певного часу, а власне, наприкінці Два̄пара-йуґи, двадцять восьмого тисячоліття сьомого Ману, кожного дня Брахми, Він не зобов’язаний дотримуватись цього правила, тому що Він повністю вільний і може діяти як завгодно згідно зі Своїми бажаннями. Отже, Він з’являється за власним бажанням тоді, коли в світі панує безвір’я і зникає істинна релігія. Релігійні засади викладено в Ведах, і всяке відхилення од правильного виконання приписів Вед робить людину безбожною. В Бга̄ґаватам стверджується, що такі засади є Божими заповідями, і лише Сам Господь може створити систему релігії. Сказано також, що Господь сповістив Веди в їхньому первинному вигляді Брахмі з середини його серця. Тому принципи дгарми, або релігії, є прямими вказівками Верховного Бога-Особи (дгармам̇ ту са̄кша̄д бгаґават- пран̣ı̄там). Ці заповіді ясно викладено в Бгаґавад-ґı̄ті. Мета Вед полягає в тому, щоб дати ці принципи згідно з волею Верховного Господа, і наприкінці Ґı̄ти Господь прямо каже, що найвища релігійна засада — відданість Йому й нічого більше. Ведичні засади допомагають людині повністю вручити себе Господу, коли ж демони порушують такі принципи, на Землю приходить Господь. З Бга̄ґаватам стає зрозумілим, що Господь Будда є втілення Кр̣шн̣и, який з’явився, коли в світі буяв матеріалізм, а матеріалісти прикривались авторитетом Вед. Хоча в Ведах є суворі правила й настанови стосовно жертвопринесення тварин з певною метою, однак люди з демонічними нахилами здійснювали такі жертвопринесення, фактично не дотримуючись ведичних приписів. Господь Будда з’явився, щоб зупинити таке безглуздя та відновити ведичні засади незастосування насильства. Тому кожна авата̄ра, або втілення Господа, має певну місію, і всі ці втілення описано в ш́а̄страх. Нікого не слід приймати за авата̄ру, якщо про нього не згадано в ш́а̄страх. Не треба думати, що Господь приходить лише на землю Індії, Він може з’явитись у будь-якому місці й коли забажає. В кожному Своєму втіленні Він каже про релігію лише стільки, скільки можуть збагнути конкретні люди за певних обставин. Але мета завжди одна — привести людей до усвідомлення Бога й виконання релігійних принципів. Інколи Господь приходить особисто, інколи Він посилає Своїх істинних представників в образі сина або слуги, або приходить Сам в якому-небудь замаскованому вигляді.

A sṛjāmi szónak nagy jelentősége van. Nem értelmezhetjük „teremtés”-ként, hiszen az előző vers szerint az Úr formája vagy teste nem jött létre – valamennyi formája örökké létezik. A sṛjāmi szó tehát azt jelenti, hogy az Úr eredeti valójában nyilvánul meg. Noha az Úr előre meghatározott időben, azaz Brahmā napjában egyszer, a hetedik Manu huszonnyolcadik korszakának Dvāpara-yugája végén jelenik meg, mégsem kötik az efféle szabályok, mert teljesen szabadon, tetszése szerint cselekedhet. Saját akaratából jelenik meg tehát, valahányszor túlsúlyba kerül a vallástalanság, és hanyatlás mutatkozik az igazi vallás terén. A vallás elveit a Védák határozzák meg, s az ember akkor válik vallástalanná, ha eltér ezek megfelelő végzésétől. A Bhāgavatam szerint ezek az elvek az Úr törvényei. Egyedül az Úr hozhat létre vallást. A Védákat szintén úgy fogadják el, hogy maga az Úr beszélte el azokat Brahmānak a szívén keresztül. A dharma, vagyis a vallás elvei tehát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen parancsai (dharmaṁ tu sākṣād bhagavat-praṇītam). A Bhagavad-gītā mindvégig kihangsúlyozza ezeket az elveket. A Védák célja az, hogy megvessék ezeknek az elveknek az alapjait a Legfelsőbb Úr parancsainak megfelelően, aki a Gītā végén nyíltan kijelenti, hogy a vallás legfelsőbb elve nem más, mint meghódolni egyedül Őelőtte. A védikus elvek e teljes meghódolásra ösztönöznek mindenkit, s ha a démoni emberek szembeszállnak ezekkel az elvekkel, az Úr megjelenik. A Bhāgavatamból megtudhatjuk, hogy az Úr Buddha Kṛṣṇa inkarnációja volt, aki a materializmus elburjánzásakor jelent meg, akkor, amikor a materialisták visszaéltek a Védák hitelességével. A Védákban vannak bizonyos korlátozó szabályok és előírások az egyes célok érdekében végzett állatáldozatokat illetően, ám a démoni természetű emberek a védikus elveket figyelmen kívül hagyva áldoztak állatokat. Az Úr Buddha azért jelent meg, hogy véget vessen ennek az ostobaságnak, s megalapozza az erőszakmentesség védikus elveit. Láthatjuk, hogy minden egyes avatārának, az Úr minden inkarnációjának sajátos missziója van, s a kinyilatkoztatott szentírások mindegyikről írnak. Senkit sem szabad avatāraként elfogadni, ha az írások nem tesznek említést róla. Az, hogy az Úr csakis Indiában jelenhet meg, nem helytálló feltételezés. Bárhol megjelenhet, amikor csak úgy kívánja. Minden inkarnációjában csupán annyit mond a vallásról, amennyit akkor az ott élők adott körülményeik között megérthetnek. A misszió azonban mindig ugyanaz: az embereket az Isten-tudat felé vezetni s a vallás elveinek betartására ösztönözni. Néha személyesen száll alá, néha hiteles képviselőjét küldi el fiaként vagy szolgájaként, néha pedig bár Ő maga jön, valamilyen rejtett formában jelenik meg.

Засади Бгаґавад-ґı̄ти було викладено саме Арджуні, тому що з духовного погляду він стояв набагато вище своїх сучасників, і через нього вони стали доступними іншим духовно розвиненим людям. Два плюс два дорівнює чотири — ця математична рівність справедлива як для школяра, що вивчає арифметику, так і для вченого- математика. І все ж таки вища математика відрізняється од простої арифметики. Так само й Господь у Своїх втіленнях вчить нас одним і тим же законам, але, залежно від різних обставин, вони можуть викладатись на вищому або нижчому рівні. Дотримування вищих релігійних засад починається з прийняття чотирьох класів і чотирьох статусів соціального життя, як це буде з’ясовано далі. Загальна мета всіх втілень Кр̣шн̣и — всюди пробудити свідомість Кр̣шн̣и. І така свідомість проявляється або ж не проявляється залежно від різних обставин.

A Bhagavad-gītā elveit az Úr Arjunának beszélte el – és más felvilágosult embereknek –, mert Arjuna sokkal fejlettebb szinten állt, mint a világ más részein élő közönséges emberek. A „kettő meg kettő egyenlő néggyel” számtani szabálya éppen úgy igaz a kezdő, mint a fejlett matematikusok számára, ennek ellenére azonban létezik alacsonyabb és magasabb szintű matematika. Az Úr mindegyik inkarnációja ugyanazokat az elveket tanítja, de azok a különféle körülmények között megjelenve alacsonyabb vagy magasabb rendűeknek tűnnek. A vallás magasabb szintű elvei a társadalom négy rendjének és osztályának elfogadásával kezdődnek, ahogyan azt a későbbiekben megtudhatjuk. Az inkarnációk missziója nem más, mint hogy mindenhol életre keltsék a Kṛṣṇa-tudatot. Ez a tudat hol megnyilvánul, hol nem, ez azonban csupán az eltérő körülményeknek tudható be.