Skip to main content

TEXT 12

12. VERS

Текст

Szöveg

на тв ева̄хам̇ джа̄ту на̄сам̇
на твам̇ неме джана̄дгіпа̄х̣
на чаіва на бгавішйа̄мах̣
сарве вайам атах̣ парам
na tv evāhaṁ jātu nāsaṁ
na tvaṁ neme janādhipāḥ
na caiva na bhaviṣyāmaḥ
sarve vayam ataḥ param

Послівний переклад

Szó szerinti jelentés

на—ніколи; ту—але; ева—напевно; ахам—Я; джа̄ту—коли-небудь; на—не; а̄сам—існував; на—ні; твам—ти сам; на—не; іме— усі ці; джана-адгіпа̄х̣—царі; на—ніколи; ча—також; ева—напевно; на—ні; бгавішйа̄мах̣—існуватиме; сарве вайам—усі ми; атах̣ парам—у майбутньому.

na – soha; tu – de; eva – bizony; aham – Én; jātu – bármikor; na – nem; āsam – léteztem; na – nem; tvam – te; na – nem; ime – mindezek; jana-adhipāḥ – királyok; na – soha; ca – szintén; eva – bizonyosan; na – nem; bhaviṣyāmaḥ – létezni fog; sarve vayam – mi mindannyian; ataḥ param – ezek után.

Переклад

Fordítás

Ніколи не було так, щоб не існував Я, або ти, або всі ці царі; а також в майбутньому ніхто з нас не припинить свого існування.

Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is; a jövőben sem fog megszűnni életünk.

Коментар

Magyarázat

У Ведах, у Кат̣га Упанішаді, а також у Ш́вета̄ш́ватара Упанішаді сказано, що Верховний Бог-Особа підтримує життя незліченних живих істот, згідно з їхнім різним становищем, яке визначає їхня індивідуальна діяльність та наслідки цієї діяльності. Сказано також, що Верховний Бог-Особа за посередництвом Своїх повновладних експансій перебуває в серці кожної живої істоти. Лише святі, що здатні бачити єдиного Верховного Господа як усередині, так і зовні всього, воістину досягають досконалого й вічного миру.

A Védák – a Kaṭha-upaniṣad és a Śvetāśvatara-upaniṣad – azt mondják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége tartja fenn a számtalan élőlényt, egyéni tetteik és azok visszahatásai következtében elért helyzetüknek megfelelően. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljes részei által minden élőlény szívében is jelen van. Csakis azok a szent emberek érhetik el valóban a tökéletes és örökkévaló békét, akik belül és kívül egyaránt látják ugyanazt a Legfelsőbb Urat.

нітйо нітйа̄на̄м̇ четанаш́ четана̄на̄м
еко бахӯна̄м̇ йо відадга̄ті ка̄ма̄н
там а̄тма-стгам̇ йе ’нупаш́йанті дгı̄ра̄с
теша̄м̇ ш́а̄нтіх̣ ш́а̄ш́ватı̄ нетареша̄м
nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām
eko bahūnāṁ yo vidadhāti kāmān
tam ātma-sthaṁ ye ’nupaśyanti dhīrās
teṣāṁ śāntiḥ śāśvatī netareṣām

(Кат̣га Упанішада 2.2.13)

(Kaṭha Upaniṣad 2.2.13)

Ведична мудрість, яку було повідано Арджуні, звернена також і до всіх тих, хто вважає себе великим вченим, але насправді має лише вбогий запас знань. Господь ясно каже, що Він Сам, Арджуна і всі царі, які зібрались на полі бою, є вічні індивідуальні істоти, і що Господь вічно підтримує життя в усіх окремих живих істотах, як за їхнього обумовленого стану, так і за звільненого. Верховний Бог-Особа — це Верховна індивідуальна істота, Арджуна ж, вічний супутник Господа, і всі царі, які зібрались там — це вічні підлеглі індивідуальні істоти. Вони існували як особистості в минулому, і в майбутньому вічно існуватимуть як індивідуальні особи. Їхнє особистісне існування ніколи не переривається. Тому ні в кого немає підстав для скорботи.

Azt a védikus igazságot, amelyet Arjuna megtudott, megtudhatják azok is mind, akik nagyon műveltnek adják ki magukat, holott tudásuk rendkívül csekély. Az Úr egyértelműen kijelenti, hogy Ő maga, Arjuna és a csatatéren összegyűlt királyok mind örökkévaló egyéni élőlények, s Ő az örök fenntartójuk mind feltételekhez kötött, mind felszabadult helyzetükben. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfelsőbb egyén, és Arjuna, az Úr örök társa, valamint az ott összesereglett uralkodók szintén egyéni, örök személyek. Nem igaz, hogy nem léteztek mint egyének a múltban, s hogy nem maradnak örökkévaló személyek. Egyéni létük megvolt a múltban, és megszakítás nélkül folytatódni fog a jövőben is. Éppen ezért nincs értelme bárkiért is bánkódni.

Господь Кр̣шн̣а, верховний авторитет, не підтримує теорію ма̄йа̄ва̄дı̄, яка твердить, що після звільнення індивідуальна душа, відділившись від покрову ма̄йı̄, ілюзії, зливається з безособистісним Брахманом і втрачає своє індивідуальне існування. Не знаходить тут підтвердження і теорія, згідно з якою індивідуальність зберігається лише за обумовленого стану. Кр̣шн̣а ясно каже, що індивідуальність Господа та всіх інших істот існує вічно, це підтверджується також в Упанішадах. Твердження Кр̣шн̣и — авторитетне, адже Кр̣шн̣а не може бути підвладним ілюзії. Якби буття індивідуальності не було очевидним фактом, Кр̣шн̣а не став би наголошувати на тому, що індивідуальність існує також у майбутньому. Ма̄йа̄ва̄дı̄ може доводити, що індивідуальність, про яку казав Кр̣шн̣а, не духовна, а матеріальна. Нехай навіть це й так: індивідуальність — матеріальна, але як же тоді бути з індивідуальністю Кр̣шн̣и? Кр̣шн̣а каже, що Він був індивідуальністю в минулому й залишиться індивідуальністю в майбутньому. Різними способами Він вказав на Свою особистісність і пояснив, що імперсональний Брахман також підлягає Йому. Кр̣шн̣а завжди зберігає духовну індивідуальність. Якщо вважати Його за звичайну обумовлену душу з пересічною індивідуальною свідомістю, то Його Бгаґавад-ґı̄та̄ втрачає свою цінність як авторитетна ш́а̄стра. Звичайна людина завжди має чотири властиві людям вади і не в змозі дати варте уваги вчення. Ґı̄та̄ перебуває вище подібних творів. Жодна світська книга не може зрівнятися з Бгаґавад-ґı̄тою. Якщо вважати Кр̣шн̣у звичайною людиною, то Ґı̄та̄ втрачає будь-яке значення. Ма̄йа̄ва̄ді твердять, що множинність, про яку згадано в цьому вірші — умовна, і що вона стосується лише тіла. Проте, таку тілесну концепцію вже було осуджено в попередніх віршах. Кр̣шн̣а вже відхилив тілесну концепцію існування живих істот, тож неможливо, щоб Він вдавався до неї зараз. Таким чином, буття індивідуальності випливає з самої духовної природи, що й підтверджують такі великі а̄ча̄рйі, як Ш́рı̄ Ра̄ма̄нуджа та інші. В багатьох місцях Ґı̄ти ясно вказано на те, що усвідомити духовну індивідуальність можуть лише віддані Господа. Ті, хто заздрить Кр̣шн̣і, Верховному Богові-Особі, не можуть збагнути справжнього смислу цього великого твору. Невідданий, що намагається зрозуміти вчення Бгаґавад-ґı̄ти, нагадує бджолу, яка ззовні облизує банку з медом. Не можна відчути смаку меду, не відкривши банку. Так само, таїнство Бгаґавад-ґı̄ти доступне лише відданому й нікому більше, — так сказано в четвертій главі цієї книги. І якщо хтось не визнає самого існування Господа, йому не слід навіть і торкатися Ґı̄ти. Тому тлумачення Ґı̄ти філософами ма̄йа̄ва̄дı̄ є найбільш облудною репрезентацією всеосяжної істини. Господь Чаітанйа заборонив нам читати коментарі ма̄йа̄ва̄ді і попередив, що, приймаючи філософію ма̄йа̄ва̄дı̄, людина стає нездатною пізнати істинну тайну Ґı̄ти. Якби індивідуальність була пов’язана лише з емпіричним всесвітом, не було б потреби в ученні Господа. Множинність індивідуальної душі й Господа — це вічна реальність і, як згадувалося вище, Веди підтверджують це.

A legfelsőbb hiteles forrás, az Úr Kṛṣṇa ebben a versben megcáfolja azt a māyāvādī elméletet, miszerint a felszabadulás után az egyéni lélek, aki megszabadult a māyā, vagyis az illúzió burkától, beleolvad a személytelen Brahmanba, és elveszíti egyéni létét. Azt az elméletet sem támasztja alá, mely az egyéniséget csakis a feltételekhez kötött állapotban ismeri el. Kṛṣṇa ebben a versben világosan kijelenti, hogy az Ő egyénisége, valamint minden élőlény egyénisége a jövőben is örökké létezni fog. Ezt az upaniṣadok is megerősítik. Kṛṣṇának ez a kijelentése autentikus, hiszen Őt nem kerítheti hatalmába az illúzió. Ha az egyéniség nem lenne valóság, Kṛṣṇa nem hangsúlyozta volna ennyire még a jövőre vonatkozóan is. Egy māyāvādī érvelhet azzal, hogy a Kṛṣṇa által említett egyéniség nem lelki, hanem anyagi. Még ha el is fogadnánk azt az érvet, hogy az egyéniség az anyagi síkon létezik, hogyan különböztetnénk meg Kṛṣṇa egyéniségét? Kṛṣṇa határozottan állítja, hogy rendelkezett egyéniséggel a múltban, és megerősíti, hogy az a jövőben is megmarad. Egyéniségének létét számtalan formában megerősítette, s kijelentette, hogy a személytelen Brahman az alárendeltje. Kṛṣṇa mindvégig fenntartotta lelki egyéniségét, s ha Őt valaki közönséges, egyéni tudattal rendelkező, feltételekhez kötött léleknek tekinti, akkor a Bhagavad-gītānak mint hiteles szentírásnak nincsen értéke. Egy közönséges ember, akit az emberi gyarlóság négy hibája jellemez, nem képes olyan tanítást átadni, amely meghallgatásra érdemes. A Gītā felette áll az ilyen irodalomnak. Egyetlen világi könyvet sem lehet összehasonlítani vele. Ha valaki közönséges embernek tekinti Kṛṣṇát, a Gītā elveszíti minden jelentőségét. A māyāvādīk érve szerint a versben említett többes szám használata csak a szokásokat követi, és csak a testre utal. Ám egy verssel korábban Kṛṣṇa már elítélte az efféle testi felfogást. Hogyan tehetett volna újra egy általános kijelentést a testet illetően, ha azt a felfogást, amely az élőlényeket a testüknek tekinti, már elítélte? Az egyéniség tehát a lelki síkon marad fenn, s ezt a nagy ācāryák, például Śrī Rāmānuja és mások is megerősítik. A Gītā sok helyen világosan kijelenti, hogy ezt a lelki egyéniséget azok érthetik meg, akik az Úr bhaktái. Azok, akik irigyek Kṛṣṇára, mert Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, nem érthetik meg e nagy művet. Ha olyanok próbálják elsajátítani a Gītā tanítását, akik nem bhaktái az Úrnak, az olyan, mint amikor a méhek kívülről nyalogatják a mézesüveget. Senki sem élvezheti a méz ízét, amíg nem nyitja fel az üveget, s éppen így a Bhagavad-gītā misztériumát is egyedül a bhakták érthetik meg. Senki más nem ízlelheti meg, ahogyan azt e könyv negyedik fejezetében olvashatjuk. A Gītāt nem érthetik meg azok sem, akik irigyek az Úr létére. A Gītā māyāvādī magyarázata tehát a teljes igazság leginkább félrevezető bemutatása. Az Úr Caitanya megtiltotta számunkra a māyāvādīk magyarázatainak olvasását, és figyelmeztetett bennünket, hogy aki elfogadja a māyāvādī filozófia tanítását, az elveszíti minden képességét arra, hogy a Bhagavad-gītā valódi misztériumát megérthesse. Ha az egyéniség a felfogható univerzumra vonatkozik, akkor semmi szükség az Úr tanítására. Az egyéni lélekre és az Úrra vonatkozó többes szám örök tény, s a Védák megerősítik, ahogyan azt az előbbiekben láthattuk.