Skip to main content

TEXTS 3-4

3–4. VERS

Текст

Szöveg

на рӯпам асйеха татгопалабгйате
на̄нто на ча̄дір на ча сампратішт̣га̄
аш́ваттгам енам̇ су-вірӯд̣га-мӯлам
асан̇ґа-ш́астрен̣а др̣д̣гена чгіттва̄
na rūpam asyeha tathopalabhyate
nānto na cādir na ca sampratiṣṭhā
aśvattham enaṁ su-virūḍha-mūlam
asaṅga-śastreṇa dṛḍhena chittvā
татах̣ падам̇ тат паріма̄рґітавйам̇
йасмін ґата̄ на нівартанті бгӯйах̣
там ева ча̄дйам̇ пурушам̇ прападйе
йатах̣ правр̣ттіх̣ праср̣та̄ пура̄н̣ı̄
tataḥ padaṁ tat parimārgitavyaṁ
yasmin gatā na nivartanti bhūyaḥ
tam eva cādyaṁ puruṣaṁ prapadye
yataḥ pravṛttiḥ prasṛtā purāṇī

Послівний переклад

Szó szerinti jelentés

на—не; рӯпам—форма; асйа—цього дерева; іха—у цьому світі; татга̄—також; упалабгйате—може бути відчуте; на—ніколи; антах̣—кінець; на—ніколи; ча—також; а̄діх̣—початок; на—ніколи; ча—також; сампратішт̣га̄—основа; аш́ваттгам—дерева баньян; енам—його; су-вірӯд̣га—сильно; мӯлам—вкоріненого; асан̇ґа-ш́астрен̣а—зброєю відчуженості; др̣д̣гена—міцним; чгіттва̄—зрубуючи; татах̣—відтоді; падам—становище; тат—те; паріма̄рґітавйам—потрібно відшукати; йасмін—де; ґата̄х̣—йдучи; на—ніколи; нівартанті—повертаються; бгӯйах̣—знову; там—до Нього; ева— неодмінно; ча—також; а̄дйам—істинного; пурушам—Бога-Особи; прападйе—віддатись; йатах̣—від кого; правр̣ттіх̣—початок; праср̣та̄—простертий; пура̄н̣ı̄—дуже старий.

na – nem; rūpam – formája; asya – ennek e fának; iha – ebben a világban; tathā – szintén; upalabhyate – érzékelhető; na – soha; antaḥ – vége; na – soha; ca – is; ādiḥ – eleje; na – soha; ca – is; sampratiṣṭhā – az alapja; aśvattham – banyanfát; enam – ezt; su-virūḍha – erősen; mūlam – gyökerezőt; asaṅga-śastreṇa – a közömbösség fegyverével; dṛḍhena – erőssel; chittvā – kivágva; tataḥ – ezután; padam – helyzetet; tat – azt; parimārgitavyam – fel kell kutatni; yasmin – ahová; gatāḥ – akik eljutottak; na – soha; nivartanti – visszatérnek; bhūyaḥ – ismét; tam – Neki; eva – bizony; ca – is; ādyam – az eredetinek; puruṣam – az Istenség Személyiségének; prapadye – meghódol; yataḥ – akitől; pravṛttiḥ – a kezdet; prasṛtā – a kiterjedés; purāṇi – nagyon ősi.

Переклад

Fordítás

У цьому світі не можна осягнути істинної форми такого дерева. Ніхто не може зрозуміти, де воно починається, де закінчується, і де його основа. Але потрібно з усією рішучістю зброєю відречення зрубати це глибоко вкорінене дерево. Далі треба знайти те місце, досягши якого, ніхто й ніколи не повертається назад, і там віддати себе Верховному Богові-Особі, що з Нього все почалось і поширилось з незапам’ятних часів.

Ebben a világban lehetetlen meglátni e fa igazi formáját. Senki sem értheti meg, hogy hol kezdődik és hol végződik, vagy hol van az alapja. Gyökerei erősek, de nagy elszántsággal, a közömbösség fegyverével az embernek ki kell vágnia ezt a fát. Azután fel kell kutatnia azt a helyet, ahová egyszer eljutván soha többé nem kell visszatérnie, s ott meg kell hódolnia az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, aki mindennek a kezdete, s akiből időtlen idők óta minden kiárad.

Коментар

Magyarázat

Тут ясно сказано, що в матеріальному світі неможливо пізнати справжньої форми цього баньянового дерева. Корінь дерева направлений угору, і тому справжнє дерево продовжується з іншого кінця. Заплутавшись у матеріальних розгалуженнях дерева, людина не може побачити ні того, як задалеко воно простягається, ні того, де йому початок. Але все ж таки необхідно знайти першопричину. «Я син свого батька, а мій батько — син іншого батька тощо». Провадячи таку розвідку, можна прийти до Брахми, який походить від Ґарбгодакаш́а̄йı̄ Вішн̣у. Коли людина врешті-решт прийде таким шляхом до Верховного Бога-Особи, вона досягне мети своїх пошуків. Необхідно знайти першоджерело цього дерева, Верховного Бога-Особу, спілкуючись з тими, кого наділено знанням про Нього. Просвітлена знанням жива істота поступово зрікається оманного відображення реальності й, усвідомивши істину, стає спроможною порвати зв’язок з ним і знайти своє місце на істинному дереві.

Ez a vers egyértelműen kimondja, hogy e banyanfa igazi formáját ebben az anyagi világban lehetetlen megismerni. Mivel gyökerei felfelé állnak, az igazi fa a másik végén van. Aki a fa anyagi kiterjedésének útvesztőjébe bonyolódott, az nem láthatja, milyen messzire nyúlik, s így a kezdetét sem ismeri. Ám mégis meg kell találnunk az eredetét. „Én az apám fia vagyok, az apám pedig ennek és ennek az embernek a fia stb.” Ha így tekintünk vissza, akkor eljutunk Brahmāhoz, akit Garbhodakaśāyī Viṣṇu teremtett. Így végül elérkezünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, s ez kutatásunk végét jelenti. Fel kell tehát kutatnunk a fa eredetét, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, olyan emberek segítségével, akik ismerik Őt. Ilyen tudás birtokában az ember fokozatosan eltávolodik a valóság hamis tükröződésétől, s a tudás fegyverével elvághatja a kötelékeket, hogy végül elérje az igazi fát.

У зв’язку з цим важливим є слово асан̇ґа, бо схильність задовольняти почуття і панувати над матеріальною природою є дуже сильною. Слід навчитись відреченості, обговорюючи питання духовної науки, заснованої на авторитетних ш́а̄страх і слухати людей, наділених справжнім знанням. Внаслідок таких бесід у товаристві відданих Господа, людина приходить до Верховного Бога-Особи. І тоді перше, що треба зробити — це вручити себе Йому. Тут змальовано місце, потрапивши в яке, жива істота не повертається більше до ілюзорного відображення дерева. Верховний Бог-Особа, Кр̣шн̣а, є початковий корінь, з якого все виникло. Щоб добитися прихильності Бога-Особи, треба просто віддатися Йому, що можливо зробити шляхом любовного служіння, коли людина слухає про Господа, оспівує Його імена й т. ін. Бог є причина розвитку матеріального світу. Це вже пояснював Сам Господь: ахам̇ сарвасйа прабгавах̣ — «Я — джерело всього». Тому, щоб вирватись із цупких пут баньянового дерева матеріального життя, необхідно віддати себе Кр̣шн̣і. Як тільки жива істота віддається Кр̣шн̣і, вона природним чином зрікається матеріального світу.

Ezzel kapcsolatban az asaṅga szó nagyon fontos, mert az érzéki élvezethez és az anyagi természet feletti uralkodáshoz való ragaszkodás nagyon erős. Azáltal, hogy a hiteles szentírásokon alapuló lelki tudományról beszélgetünk, illetve meghallgatjuk azokat, akik valódi tudással rendelkeznek, meg kell tanulnunk, hogyan szabaduljunk meg ettől a ragaszkodástól. A bhakták társaságában folytatott efféle beszélgetések azt eredményezik, hogy az ember eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez. Ekkor az első, amit tennünk kell, hogy meghódolunk Neki. Ez a vers megemlíti azt a helyet, ahová ha egyszer eljutunk, nem térünk vissza többé a hamis tükörkép-fához. Az eredeti gyökér Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s Belőle árad minden. Az Istenség Személyisége kegyének elnyeréséhez csupán az szükséges, hogy meghódoljunk Előtte, s ezt az odaadó szolgálat végzésével – hallással, énekléssel stb. – érhetjük el. Ő tehát az anyagi világ kiáradásának oka. Amint ezt az Úr már korábban kijelentette: ahaṁ sarvasya prabhavaḥ. „Én vagyok minden dolog eredete.” Ahhoz tehát, hogy kijussunk az anyagi élet erős banyanfájának sűrű ágai közül, át kell adnunk magunkat Kṛṣṇának. Amint ez megtörténik, automatikusan eltávolodunk ettől az anyagi világtól.