Skip to main content

TEXT 27

27. VERS

Текст

Szöveg

брахман̣о хі пратішт̣га̄хам
амр̣тасйа̄вйайасйа ча
ш́а̄ш́ватасйа ча дгармасйа
сукгасйаіка̄нтікасйа ча
brahmaṇo hi pratiṣṭhāham
amṛtasyāvyayasya ca
śāśvatasya ca dharmasya
sukhasyaikāntikasya ca

Послівний переклад

Szó szerinti jelentés

брахман̣ах̣—безособистісного брахмаджйоті; хі—неодмінно; пратішт̣га̄—опора; ахам—Я є; амр̣тасйа—безсмертного; авйайасйа—нетлінного; ча—також; ш́а̄ш́ватасйа—вічного; ча—і; дгармасйа—конституціонального становища; сукгасйа—щастя; аіка̄нтікасйа—найвищого; ча—також.

brahmaṇaḥ – a személytelen brahmajyotinak; hi – bizony; pratiṣṭhā – nyugvóhelye; aham – Én vagyok; amṛtasya – a halhatatlannak; avyayasya – az elpusztíthatatlannak; ca – is; śāśvatasya – az örökkévalónak; ca – és; dharmasya – az eredeti helyzetnek; sukhasya – a boldogságnak; aikāntikasya – a végsőnek; ca – szintén.

Переклад

Fordítás

А Я є основою безособистісного Брахмана, безсмертного, нетлінного і вічного, який є істинним одвічним станом найвищого щастя.

Én vagyok az alapja a személytelen Brahmannak, amely halhatatlan, elpusztíthatatlan és örök, s a végső boldogság eredeti helyzete.

Коментар

Magyarázat

Природа Брахмана — це безсмертя, нетлінність, вічність і щастя. Брахман — початок трансцендентного усвідомлення. Парама̄тма̄, Наддуша, проміжна або друга стадія трансцендентного усвідомлення, а Верховний Бог-Особа є вершина осягнення Абсолютної Істини. Тому і Парама̄тма̄, і безособистісний Брахман перебувають у Верховній Особі. В сьомій главі пояснювалося, що матеріальна природа є виявом нижчої енерґії Верховного Господа. Господь запліднює нижчу матеріальну природу частками вищої природи, і таким чином духовні частки зв’язуються з матеріальною природою. Коли жива істота, яку обумовлює матеріальна природа, почне розвивати в собі духовне знання, вона піднімається над рівнем матеріального існування й поступово досягає розуміння Всевишнього як Брахмана. Таке розуміння всього живого як Брахмана є першим ступенем самоусвідомлення. На цьому ступені особа, яка усвідомила Брахмана, стає трансцендентною стосовно матеріального оточення, однак таке осягнення Брахмана ще не є досконалим. На бажання, людина може залишатись у стані Брахмана, звідти поступово піднятись до усвідомлення Парама̄тми, а потім — до осягнення Верховного Бога-Особи. Цьому є чимало прикладів у ведичній літературі. Четверо Кумар спершу дотримувались концепції істини як безособистісного Брахмана, але потім поступово піднялись до рівня відданого служіння. Той, хто не може піднятись вище імперсонального розуміння Брахмана, ризикує знову впасти долі. В Ш́рı̄мад-Бга̄ґаватам мовиться, що навіть коли особистість піднімається до рівня безособистісного Брахмана, але зупиняється на цьому, то її розум не зовсім чистий, бо вона нічого не знає про Верховну Особу. Тому, незважаючи на те, що вона досягла рівня Брахмана, для неї не виключена можливість пасти, якщо вона не служитиме Господеві. В Ведах сказано: расо ваі сах̣, расам̇ хй ева̄йам̇ лабдгва̄нандı̄ бгаваті — «коли людина пізнає Бога-Особу, вмістилище насолод, Кр̣шн̣у, вона справді перебуває у стані трансцендентного блаженства» (Таіттірı̄йа Упанішада 2.7.1). Верховний Господь сповнений шістьох надзвичайних багатств, і коли відданий звертається до Нього, відбувається обмін цими щедротами. Слуга царя насолоджується майже так само, як і сам цар. І тому вічне непорушне щастя й вічне життя супроводжують віддане служіння. Отже, віддане служіння включає в себе осягнення Брахмана, або вічності й нетлінності. Все це притаманне особі, яка віддано служить Господеві.

MAGYARÁZAT: A Brahman halhatatlanság, elpusztíthatatlanság, örökkévalóság és boldogság. A Brahman a transzcendentális önmegvalósítás kezdete. A Paramātmā- vagy Felsőlélek-tudatosság a második fok, az Abszolút Igazság elérésének végső szakasza pedig az, amikor valaki eljut addig, hogy teljesen tudatára ébred az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A Legfelsőbb Személy ezért magában foglalja a Paramātmāt és a személytelen Brahmant is. A hetedik fejezet már megmagyarázta, hogy az anyagi természet a Legfelsőbb Úr alsóbbrendű energiájának megnyilvánulása. Az Úr a felsőbbrendű természet részecskéivel termékenyíti meg az alsóbbrendű, anyagi természetet, így van kapcsolat a lélek és az anyagi természet között. Amikor az anyagi természet által feltételekhez kötött élőlény a lelki tudás tanulmányozásához kezd, az anyagi lét síkjáról fokozatosan a Legfelsőbb Brahman felfogásának szintjére emelkedik. Ez a Brahman létfelfogás jelenti az önmegvalósítás első lépcsőjét. Ezen a síkon az ember az anyagi létéhez viszonyítva transzcendentális helyzetben van, de még nem érte el a Brahman-tudatosság tökéletességét. Ha akarja, a Brahman síkon maradhat, majd onnan fokozatosan eljuthat a Paramātmā-tudatosságig, végül pedig elérheti az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljes, tudatos megismerésének szintjét. A védikus irodalomban sok példát találunk erre. A négy Kumāra először az igazság személytelen Brahman-felfogását fogadta el, később azonban fokozatosan az odaadó szolgálat síkjára emelkedett. Aki nem képes túljutni a személytelen Brahman felfogásán, annak számára fennáll a veszély, hogy visszaesik. A Śrīmad-Bhāgavatam elmondja, hogy ha el is érte valaki a személytelen Brahman síkját, ha nem lép tovább, s nem tud a Legfelsőbb Személyről, akkor értelme nem tökéletesen tiszta. Ezért annak ellenére, hogy elérte a Brahman síkot, könnyen visszaeshet, ha nem végzi az Úr odaadó szolgálatát. A Védák ezenkívül így írnak: raso vai saḥ, rasaṁ hy evāyaṁ labdhvānandī bhavati. „Az ember akkor éri el az igazi, transzcendentális boldogságot, ha megismerte az Istenség Személyiségét, a gyönyör forrását, Kṛṣṇát” (Taittirīya-upaniṣad 2.7.1). A Legfelsőbb Úr hat fenséggel teljes, s a bhaktának is része lehet e fenségekben, ha kapcsolatba kerül Vele. A király szolgája szinte ugyanolyan élvezetben részesül, mint a király. Ehhez hasonlóan az odaadó szolgálatot végző bhaktára is örök, kiapadhatatlan boldogság és örök élet vár. Az odaadó szolgálat magában foglalja a Brahman-tudatosságot, vagyis az örökkévalóság és megsemmisíthetetlenség felismerését is. Aki tehát odaadó szolgálatot végez, az már mindezeknek a birtokában van.

Жива істота, Брахман за своєю природою, бажає панувати над матеріальним світом і внаслідок цього падає. В своєму істинному стані жива істота перебуває вище трьох ґун̣ матеріальної природи, але під чарами матеріальної природи вона заплутується в різних ґун̣ах цієї природи: благочестя, пристрасті та невігластва. Внаслідок взаємодії з трьома ґун̣ами з’являється бажання панувати над матеріальним світом. Віддано слугуючи Господеві в цілковитій свідомості Кр̣шн̣и, жива істота безпосередньо досягає трансцендентного рівня, і її протизаконне бажання панувати над матеріальною природою зникає. Віддане служіння, яке починається з того, що людина слухає про Кр̣шн̣у, прославляє, оспівує Його імена, пам’ятає про Нього, — тобто виконує дев’ять приписів відданого служіння — треба виконувати у спілкуванні з відданими. Поступово, завдяки такому спілкуванню й під впливом духовного вчителя, матеріальне бажання панувати зникає, і людина стає непохитною в трансцендентному любовному служінні Господеві. Такий шлях визначено в даній главі, в віршах, починаючи з двадцять другого і до останнього. Віддане служіння Господу дуже просте: людина повинна завжди служити Йому, приймати рештки їжі, запропонованої Господу, вдихати аромат квітів, що піднесені Його лотосним стопам, відвідувати місця, де Господь тішився Своїми трансцендентними розвагами, читати про різноманітні дії Господа, про Його любовні взаємостосунки з відданими, завжди виспівувати трансцендентні звуки Харе Кр̣шн̣а, Харе Кр̣шн̣а, Кр̣шн̣а Кр̣шн̣а, Харе Харе / Харе Ра̄ма, Харе Ра̄ма, Ра̄ма Ра̄ма, Харе Харе, говіти в святкові дні появи і зникнення Господа та Його відданих. Слідуючи цим шляхом, людина цілком зрікається матеріальної діяльності. Той, хто може таким чином досягти брахмаджйоті, тобто багатосторонньої концепції Брахмана, стає якісно рівним Верховному Богові-Особі.

Az élőlény természettől fogva Brahman, mégis, mivel uralkodni akar az anyagi világ felett, elbukik. Eredeti helyzetében az anyagi természet három kötőereje fölött áll, ám az anyagi természettel kapcsolatba kerülve annak kötőerői – a jóság, a szenvedély és a tudatlanság – megkötik őt. A három kötőerővel való kapcsolata miatt vágyik arra, hogy uralkodjon az anyagi világ felett. A teljes Kṛṣṇa-tudatban végzett odaadó szolgálattal azonban rögtön a transzcendentális síkra emelkedik, s vágya, hogy jogtalanul az anyagi természet felett uralkodjon, megszűnik. Mindenkinek követnie kell tehát a bhakták társaságában az odaadó szolgálat folyamatát, amely a hallással, az énekléssel és az emlékezéssel – az odaadó szolgálat megvalósítása érdekében előírt kilenc folyamattal – kezdődik. E kapcsolat révén és a lelki tanítómester hatására az uralkodás anyagi vágya eltűnik, s az ember szilárdan megállapodik az Úr transzcendentális szerető szolgálatában. Ezt a folyamatot magyarázza el ez a fejezet a huszonkettedik verstől az utolsóig. Az Úr odaadó szolgálata nagyon egyszerű: állandóan szolgálnunk kell Őt, a mūrtinak felajánlott étel maradékát kell fogyasztanunk, az Úr lótuszlábának felajánlott virágokat kell szagolnunk, el kell látogatnunk az Úr transzcendentális kedvteléseivel kapcsolatos helyekre, olvasnunk kell különféle tetteiről és szeretetteljes viszonyáról bhaktáival, mindig énekelnünk kell a transzcendentális Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát, valamint be kell tartanunk az Úr és bhaktái megjelenésével és eltávozásával kapcsolatos böjtnapokat. E folyamat követésével az ember teljesen megválik minden anyagi tettől. Aki ily módon képes elérni a brahmajyotit vagy a Brahman-felfogás különféle fajtáinak egyikét, az természetét tekintve egyenlővé válik az Istenség Legfelsőbb Személyiségével.

Так закінчуються пояснення Бгактіведанти до чотирнадцятої глави Ш́рı̄мад-Бгаґавад-ґı̄ти, в якій розглядалися три ґун̣и матеріальної природи.

Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā tizennegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Az anyagi természet három kötőereje”.