VERŠ 2

2. VERS

Verš

Szöveg

adhiyajñaḥ kathaṁ ko ’tra
dehe ’smin madhusūdana
prayāṇa-kāle ca kathaṁ
jñeyo ’si niyatātmabhiḥ

Synonyma

Szó szerinti jelentés

adhiyajñaḥ — pán obetí; katham — ako; kaḥ — kto; atra — tu; dehe — v tele; asmin — tomto; madhusūdana — ó, Madhusūdana; prayāṇa-kāle — v momente smrti; ca — a; katham — ako; jñeyaḥ asi — môžu Ťa spoznať; niyata-ātmabhiḥ — tí, ktorí sa ovládajú.

adhiyajñaḥ – az áldozat Ura; katham – hogyan; kaḥ – ki; atra – itt; dehe – a testben; asmin – ebben; madhusūdana – ó, Madhusūdana; prayāṇa-kāle – a halál idejekor; ca – és; katham – hogyan; jñeyaḥ asi – megismerhető vagy; niyata-ātmabhiḥ – az önfegyelmezettek által.

Překlad

Fordítás

Kto je pánom obetí a ako žije v tele, ó, Madhusūdana? A ako Ťa v okamihu smrti môžu spoznať tí, ktorí Ti oddane slúžia?“

Ó, Madhusūdana, ki az áldozat Ura, és hogyan él a testben? Miként tudhatnak Rólad a halál pillanatában azok, akik odaadó szolgálatot végeztek?

Význam

Magyarázat

„Pánom obetí“ sa môže myslieť buď Indra, alebo Viṣṇu. Viṣṇu je vodcom dôležitých polobohov, vrátane Brahmu a Śivu. Indra je vodcom polobohov, ktorí majú na starosti prírodné živly. Indra i Viṣṇu sú uctievaní vykonávaním yajñī, obetí. No tu sa Arjuna pýta, kto je v skutočnosti pánom yajñī a ako prebýva v tele živých bytostí.

Az „áldozat Ura” Indrára és Viṣṇura is vonatkozhat. Viṣṇu a fő félistenek (Brahmā, Śiva és mások) vezére, Indra pedig az irányító félisteneké. A yajña végrehajtásával Indrát és Viṣṇut egyaránt imádják. Arjuna ebben a versben azonban azt kérdezi: ki a yajña (áldozat) valódi Ura, s miképpen lakozik az Úr az élőlény testében?

Arjuna oslovil Kṛṣṇu „ó, Madhusūdana“, pretože Kṛṣṇa raz zabil démona zvaného Madhu. Arjunove otázky ukazujú, že mal pochybnosti, ktoré by v skutočnosti vlastne mať nemal, lebo bol oddaný vedomý si Kṛṣṇu. Pochybnosti tohto druhu sú ako démoni. Zabíjať démonov je pre Kṛṣṇu maličkosťou, a preto Ho Arjuna oslovil ako Madhusūdanu, lebo vedel, že Kṛṣṇa dokáže zabiť démonské pochybnosti, ktoré povstali v jeho mysli.

Arjuna Madhusūdanának szólítja az Urat, mert Kṛṣṇa egyszer megölt egy Madhu nevű démont. Arjuna Kṛṣṇa-tudatú bhakta, ezért efféle kételkedésről árulkodó kérdéseknek nem lett volna szabad felmerülniük benne. Ezeket a kétségeket ezért démonokhoz lehet hasonlítani. Kṛṣṇa nagyon ügyes a démonok elpusztításában, ezért Arjuna itt Madhusūdanának nevezi Őt, azt remélve, hogy Kṛṣṇa az elméjében támadt démoni kételyekkel is végez.

Slová prayāṇa-kāle majú v tomto verši veľký význam, pretože v momente smrti bude vyskúšané, čo sme konali v tomto živote. Arjuna chcel vedieť, čo sa v tejto kritickej chvíli stane s tými, ktorí sa neprestajne zamestnávajú oddanou službou. V okamihu smrti prestávajú pracovať telesné orgány a myseľ je rozrušená. V takýchto nepriaznivých podmienkach nie je ľahké myslieť na Najvyššieho Pána. Veľký oddaný, Mahārāja Kulaśekhara, sa preto modlí: „Môj milý Pane, bude lepšie, ak zomriem teraz, keď som úplne zdravý, aby labuť mojej mysle mohla vstúpiť do stvolu Tvojich lotosových nôh.“ Mahārāja Kulaśekhara použil toto prirovnanie, pretože labute sa radi hrajú medzi stvolmi lotosov. Maharāja Kulaśekhara ďalej hovorí: „Teraz som zdravý a moja myseľ nie je rozrušená. Pokiaľ zomriem teraz, keď je moja myseľ upretá na Tvoje lotosové nohy, verím, že dosiahnem dokonalosti v oddanej službe Tebe. No ak mám čakať na prirodzenú smrť, neviem akú mám nádej na úspech. V momente smrti prestanú pracovať telesné orgány a moje hrdlo bude zovreté úzkosťou. Neviem ako budem schopný vysloviť sväté mená. Preto si želám zomrieť ihneď.“ Arjuna sa teda pýta, ako v takejto situácii pripútať myseľ ku Kṛṣṇovým lotosovým nohám.

A versben a prayāṇa-kāle szavak nagyon jelentőségteljesek, mert ebben az életben végzett tetteink a halál pillanatában mérettetnek meg. Arjuna azokról akar hallani, akik állandóan elmerülnek a Kṛṣṇa-tudatban. Milyen helyzetben kell lenniük a végső pillanatban? Amikor a halál bekövetkezik, a test működése leáll, s az elme állapota többé nem kielégítő. A test állapota megzavarhatja az embert, s így lehetséges, hogy nem tud a Legfelsőbb Úrra emlékezni. Kulaśekhara Mahārāja, az Úr nagy bhaktája így imádkozik: „Kedves Uram! Most még egészséges vagyok, jobb hát, ha azonnal meghalok, addig, amíg elmém hattyúja még képes lótuszlábad szárába hatolni.” Ezt a metaforát Kulaśekhara Mahārāja azért használja, mert a hattyú, a vizek lakója abban leli örömét, hogy fejével a lótuszvirágba hatol – ez játékos kedvtelése. Kulaśekhara Mahārāja így szól az Úrhoz: „Elmémet most semmi nem zavarja meg, s egészséges vagyok. Ha most halok meg, lótuszlábadra emlékezve, akkor biztos, hogy odaadó szolgálatom eléri a tökéletességet. De ha addig kell várnom, míg a halál magától el nem ragad, nem tudom, mi lesz, mert akkor a test működése leáll, torkom elszorul, s nem tudom, képes leszek-e arra, hogy nevedet énekeljem. Hadd haljak hát meg most azonnal!” Arjuna azt szeretné tehát megtudni, hogyan rögzítheti elméjét az ember rendületlenül Kṛṣṇa lótuszlábára a halál pillanatában.