VERŠ 4

4. VERS

Verš

Szöveg

bhūmir āpo ’nalo vāyuḥ
khaṁ mano buddhir eva ca
ahaṅkāra itīyaṁ me
bhinnā prakṛtir aṣṭadhā

Synonyma

Szó szerinti jelentés

bhūmiḥ — zem; āpaḥ — voda; analaḥ — oheň; vāyuḥ — vzduch; kham — éter; manaḥ — myseľ; buddhiḥ — inteligencia; eva — určite; ca — a; ahaṅkāraḥ — falošné ego; iti — tak; iyam — tieto; me — Moje; bhinnā — oddelené; prakṛtiḥ — energie; aṣṭadhā — osem.

bhūmiḥ – föld; āpaḥ – víz; analaḥ – tűz; vāyuḥ – levegő; kham – éter; manaḥ – elme; buddhiḥ – értelem; eva – bizony; ca – és; ahaṅkāraḥ – hamis ego; iti – így; iyam – mindezek; me – Enyém; bhinnā – különálló; prakṛtiḥ – energiák; aṣṭadhā – nyolc részből álló.

Překlad

Fordítás

Zem, voda, oheň, vzduch, éter, myseľ, inteligencia a falošné ego — týchto osem prvkov tvorí Moje oddelené hmotné energie.

Föld, víz, tűz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego – e nyolc együtt képezi az Én különálló anyagi energiáimat.

Význam

Magyarázat

Veda o Bohu sa zaoberá podrobným štúdiom postavenia Boha a Jeho najrozličnejších energií. To, čo Kṛṣṇa prejavuje prostredníctvom puruṣāvatārov, Svojich expanzií, sa nazýva hmotná podstata, prakṛti. V Sātvata-tantre je to opísané takto:

Az Istenről szóló tudomány Isten örök természetét és különféle energiáit tanulmányozza. Az anyagi természetet prakṛtinek hívják, ami nem más, mint az Úr különféle puruṣa-inkarnációinak (kiterjedéseinek) energiája, ahogy azt a Sātvata-tantra leírja:

viṣṇos tu trīṇi rūpāṇi
puruṣākhyāny atho viduḥ
ekaṁ tu mahataḥ sraṣṭṛ
dvitīyaṁ tv aṇḍa-saṁsthitam
tṛtīyaṁ sarva-bhūta-sthaṁ
tāni jñātvā vimucyate

„Za účelom stvorenia hmotného vesmíru berie Kṛṣṇa na Seba podobu troch Viṣṇuov. Prvý, Mahā-Viṣṇu, vytvára všetku hmotnú energiu, ktorá sa nazýva mahat-tattva. Druhý, Garbhodakaśāyī Viṣṇu, vstupuje do všetkých vesmírov, aby v každom z nich stvoril rozmanitosti. Tretí, Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu, sa nachádza všade vo vesmíre ako všeprenikajúca Nadduša, Paramātma, a je prítomný v atómoch. Ten, kto pozná týchto troch Viṣṇuov, môže byť vyslobodený z hmotného otroctva.“

„Az anyagi teremtés érdekében az Úr Kṛṣṇa teljes értékű kiterjedése három Viṣṇu-formában nyilvánul meg. Az első Mahā-viṣṇu, aki a mahat-tattvának nevezett totális anyagi energiát teremti meg. A második Garbhodakaśāyī Viṣṇu, aki behatol minden kozmoszba, hogy sokféleséget teremtsen valamennyiben, a harmadik pedig Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu, aki mindent átható Felsőlélekként szétterjed a világmindenségben. Őt Paramātmānak nevezik, s még az atomokban is jelen van. Aki ismeri e három Viṣṇut, az megszabadulhat az anyagi kötelékektől.”

Hmotný vesmír je dočasný prejav jednej z Pánových energií. Tri vyššie zmienené Kṛṣṇove expanzie riadia všetky činnosti v hmotnom svete. Títo puruṣovia sa nazývajú inkarnácie. Kto nepozná vedu o Bohu, o Kṛṣṇovi, sa zvyčajne domnieva, že hmotný svet je stvorený pre pôžitok živých bytostí a že živé bytosti sú puruṣa — príčinou, užívateľmi a kontrolórmi. Podľa Bhagavad-gīty je tento ateistický názor nesprávny. V tomto verši sa uvádza, že Kṛṣṇa je pôvodnou príčinou hmotného prejavenia, čo potvrdzuje aj Śrīmad-Bhāgavatam. Rôzne zložky hmotného prejavu sú Pánove oddelené energie. Aj brahmajyoti, najvyšší cieľ impersonalistov, je Pánova duchovná energia prejavená v duchovnom nebi. Na rozdiel od vaikuṇṭhských planét nie sú v brahmajyoti žiadne rozmanitosti. Paramātmā je prechodný všeprenikajúci aspekt Kśīrodakaśāyī Viṣṇua. Nie je to večné prejavenie v duchovnom svete. Preto je niet pochýb, že Kṛṣṇa, Najvyššia Božská Osobnosť, je Absolútna Pravda. On je zdrojom a Pánom všetkých oddelených a vnútorných energií.

Az anyagi világ a Legfelsőbb Személy egyik energiájának ideiglenes megnyilvánulása, s teljes működését az Úr Kṛṣṇa e három Viṣṇu-kiterjedése irányítja. Ezeket a puruṣákat inkarnációknak hívják. Akik nem ismerik az Istenről (Kṛṣṇáról) szóló tudományt, azok általában úgy vélik, hogy ez az anyagi világ az élőlények élvezetét szolgálja, s hogy maguk az élőlények a puruṣák, az anyagi energia okai, irányítói és élvezői. A Bhagavad-gītā véleménye szerint ez az ateista következtetés hamis. Ez a vers rámutat: Kṛṣṇa az anyagi megnyilvánulás eredeti oka. A Śrīmad-Bhāgavatam szintén megerősíti ezt. Az anyagi megnyilvánulás alkotóelemei az Úr különálló energiái. Még az imperszonalisták végső célja, a brahmajyoti is egy lelki energia, amely a lelki világban nyilvánul meg. A brahmajyotiban a Vaikuṇṭhalokákkal ellentétben nincsen lelki változatosság, s az imperszonalisták ezt a brahmajyotit tekintik a végső, örök célnak. A Paramātmā-megnyilvánulás szintén Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu ideiglenes, mindent átható aspektusa, melynek a lelki világban nincsen örök léte. A valódi Abszolút Igazság ezért az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa. Ő a teljes energiát szolgáltató személy, aki számtalanféle különálló és belső energiával rendelkezik.

Hmotná energia má podľa tohto verša osem základných prvkov, z ktorých prvých päť — zem, voda, oheň, vzduch a obloha, sú obrovské hrubohmotné výtvory, v ktorých je zahrnutých päť zmyslových predmetov. Sú to prejavenia hmotného zvuku, dotyku, tvaru, chuti a pachu. Hmotná veda sa zaoberá len týmito desiatimi zložkami a ničím iným. Ostatné tri — myseľ, inteligencia a falošné ego — materialisti obchádzajú. Ani filozofi, ktorí sa zaoberajú mentálnymi stavmi, nemajú dokonalé vedomosti, lebo nepoznajú konečný zdroj, Kṛṣṇu. Falošné ego „ja som“ a „to je moje“, ktoré je základným princípom hmotnej existencie, zahŕňa desať zmyslových orgánov pre hmotné činnosti: päť poznávacích orgánov (oči, uši, nos, jazyk a kožu) a päť činnostných orgánov (ruky, nohy, hrtan a ústroje rozmnožovacie a vylučovacie). Intelekt sa vzťahuje k totálnemu hmotnému stvoreniu, ktoré sa nazýva mahat-tattva. V hmotnom svete tak vzniká z ôsmich oddelených energií Boha dvadsaťštyri základných prvkov a touto náukou sa zaoberá ateistická filozofia sāṅkhya. Ateistickí filozofi sāṅkhyového učenia však vzhľadom na svoje obmedzené znalosti nevedia, že Kṛṣṇa je zdrojom všetkých prvkov a príčinou všetkých príčin. Predmetom ich štúdia je teda podľa Bhagavad-gīty iba vonkajšia Pánova energia.

Ahogyan a vers említette, az anyagi energia nyolc fő megnyilvánulásból áll. Ezek közül az első ötöt, azaz a földet, a vizet, a tüzet, a levegőt és az étert az öt durvafizikai elemnek nevezik. Hozzájuk tartozik az öt érzéktárgy is. Ezek a fizikai hang, a tapintás, a forma, az íz és az illat megnyilvánulásai. Az anyagi tudomány csupán ezzel a tíz dologgal foglalkozik, semmi mással. A másik hármat, az elmét, az értelmet és a hamis egót a materialisták figyelmen kívül hagyják. Az elme működésével foglalkozó filozófusok ismerete sem teljes, mert nem ismerik a végső forrást, Kṛṣṇát. Az anyagi lét alapelvét képező hamis ego – az „én vagyok” és „az enyém” tudata – magában foglalja az anyagi tettekhez szükséges tíz érzékszervet. Az intelligencia a totális anyagi teremtésnek, a mahat-tattvának felel meg. Az Úr nyolc különálló energiájából nyilvánul meg tehát az anyagi világ huszonnégy eleme, amelyekkel az ateista sāṅkhya filozófia foglalkozik. Ezek eredetileg Kṛṣṇa energiáinak termékei, melyek Tőle különállóak, ám az ateista sāṅkhya filozófusok csekély tudásuk következtében nem tudják, hogy Kṛṣṇa minden ok oka. A sāṅkhya filozófia csupán Kṛṣṇa külső energiájának megnyilvánulásait tárgyalja, ahogyan azt a Bhagavad-gītā leírja.