VERŠ 7

7. VERS

Verš

Szöveg

jitātmanaḥ praśāntasya
paramātmā samāhitaḥ
śītoṣṇa-sukha-duḥkheṣu
tathā mānāpamānayoḥ

Synonyma

Szó szerinti jelentés

jita-ātmanaḥ — kto ovládol svoju myseľ; praśāntasya — kto dosiahol pokoj ovládnutím mysle; parama-ātmā — Nadduša; samāhitaḥ — plne dosiahnutá; śīta — v chlade; uṣṇa — horúčave; sukha — radosti; duḥkheṣu — v trápení; tathā — ako aj; māna — v pocte; apamānayoḥ — a opovrhnutí.

jita-ātmanaḥ – annak, aki legyőzte elméjét; praśāntasya – aki az elméje szabályozásával békét ért el; parama-ātmā – a Felsőlélek; samāhitaḥ – teljesen elért; śīta – hidegben; uṣṇa – melegben; sukha – boldogságban; duḥkheṣu – és boldogtalanságban; tathā – is; māna – tiszteletben; apamānayoḥ – és szégyenben.

Překlad

Fordítás

Človek, ktorý ovládol svoju myseľ a našiel tak pokoj, dosiahol už Naddušu a neovplyvňujú ho radosti ani trápenia, chlad ani horúčava, pocty ani opovrhnutie.

Aki legyőzte elméjét, az elérte már a Felsőlelket, mert nyugalom árasztja el. Az ilyen ember számára boldogság vagy szenvedés, meleg vagy hideg, tisztelet vagy gyalázat nem különbözik egymástól.

Význam

Magyarázat

V skutočnosti sú všetky živé bytosti určené na to, aby sa podriadili pokynom Najvyššej Božskej Osobnosti, sídliacej v srdciach všetkých ako Paramātmā. Len čo vonkajšia iluzórna energia zvedie myseľ na scestie, zapletie sa človek do hmotných činností. Takže sa dá povedať, že keď človek pomocou niektorej z yog ovládne svoju myseľ, dosiahol už cieľ. Skutočnosťou je, že sa musíme podriadiť vyšším pokynom. Ak je naša myseľ upriamená na vyššiu duchovnú podstatu, nemáme inej možnosti, než riadiť sa podľa pokynov Paramātmy alebo Nadduše. Tento transcendentálny stav však okamžite dosiahne ten, kto má vedomie Kṛṣṇu, a preto oddaného Pána neovplyvňujú protiklady hmotnej existencie, ako sú šťastie a nešťastie, chlad a teplo atď. Tento stav je vlastne samādhi, úplné pohrúženie sa do myšlienok na Najvyššieho.

Voltaképpen minden élőlénynek az a kötelessége, hogy engedelmeskedjen az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításainak, aki Paramātmāként mindenki szívében jelen van. Az anyagi tettekbe akkor bonyolódik bele az élőlény, amikor a külső, illuzórikus energia félrevezeti az elméjét. Éppen ezért arra az emberre, aki valamelyik yoga-folyamat segítségével megzabolázta az elméjét, úgy kell tekintenünk, mint aki már célba ért. Az embernek követnie kell a felsőbb utasításokat. Amikor elméje megingathatatlanul a felsőbb természetre összpontosít, akkor egyedül a Legfelsőbb útmutatását képes követni. Elméjének el kell fogadnia és követnie kell valamilyen felsőbb irányítást. Az elme szabályozásának eredménye az, hogy az ember magától értetődő módon engedelmeskedik a Paramātmā, a Felsőlélek parancsainak. Az, aki Kṛṣṇa-tudatú, azonnal eljut erre a transzcendentális síkra, ezért az Úr bhaktájára nem hatnak az anyagi lét kettősségei, például a boldogság és a boldogtalanság, a hideg és a meleg stb. Ez az állapot a tényleges samādhi, az elmélyülés a Legfelsőbben.