VERŠ 35

35. VERS

Verš

Szöveg

śrī-bhagavān uvāca
asaṁśayaṁ mahā-bāho
mano durnigrahaṁ calam
abhyāsena tu kaunteya
vairāgyeṇa ca gṛhyate

Synonyma

Szó szerinti jelentés

śrī-bhagavān uvāca — Kṛṣṇa, Najvyššia Božská Osobnosť, riekol; asaṁśayam — bez pochybností o tom; mahā-bāho — ó, bojovník mocných paží; manaḥ — myseľ; durnigraham — ťažko ovládnuteľná; calam — prelietavá; abhyāsena — neustálym cvičením; tu — ale; kaunteya — ó, syn Kuntī; vairāgyeṇa — nepripútanosťou; ca — tiež; gṛhyate — možno ovládnuť.

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Személyisége mondta; asaṁśayam – kétségtelenül; mahā-bāho – ó, erős karú; manaḥ – az elme; durnigraham – nehezen legyőzhető; calam – ingadozó; abhyāsena – gyakorlással; tu – de; kaunteya – ó, Kuntī fia; vairāgyeṇa – közömbösséggel; ca – is; gṛhyate – szabályozható.

Překlad

Fordítás

Pán Śrī Kṛṣṇa riekol: „Ó, bojovník mocných paží, ó, syn Kuntī, nepochybne je veľmi ťažké ovládnuť prelietavú myseľ, ale možno to dokázať vhodným cvičením a nepripútanosťou.

Az Úr Śrī Kṛṣṇa így szólt: Ó, Kuntī erős karú fia! A nyugtalan elmét legyőzni kétségtelenül nagyon nehéz, de a megfelelő gyakorlás és a ragaszkodásnélküliség célhoz vezet.

Význam

Magyarázat

Śrī Kṛṣṇa súhlasil s Arjunom, že je veľmi ťažké ovládnuť prelietavú myseľ. Zároveň však povedal, že sa to dá dokázať pomocou vhodného cvičenia a nepripútanosti. Z čoho pozostáva toto cvičenie? V dnešnej dobe sa nikto nedokáže riadiť podľa prísnych pravidiel a predpisov yogy, čiže žiť sám na posvätnom mieste, krotiť myseľ a zmysly, upnúť myseľ na Najvyššiu Dušu, žiť v celibáte a tak ďalej. Zato však človek môže oddane slúžiť Pánovi deviatimi rôznymi spôsobmi a byť si tak vedomý Kṛṣṇu. Prvým a najdôležitejším z nich je načúvať o Kṛṣṇovi. To je veľmi účinná transcendentálna metóda na očistenie mysle od všetkej hmotnej nečistoty. Čím viac načúvame rozprávaniam o Kṛṣṇovi, tým viac sme osvietení a zanechávame všetko, čo odvádza naše myšlienky od Kṛṣṇu. Pri odvrátení mysle od činností, ktorých cieľom nie je potešiť Pána, sa automaticky dostaví vairāgya alebo stav, keď je myseľ odpútaná od hmoty a zapojená do duchovných aktivít. Odpútať myseľ od hmoty spôsobom, ktorý odporúčajú stúpenci neosobnej filozofie, je nepochybne omnoho ťažšie, než pripútať myseľ ku Kṛṣṇovi. To je oveľa praktickejšie, lebo vďaka počúvaniu o Kṛṣṇovi sa človek automaticky prestane zaujímať o hmotu a pripútava sa k Najvyššiemu. Táto pripútanosť sa nazýva pareśānubhava alebo duchovná spokojnosť. Podobá sa spokojnosti, ktorú cíti hladný človek pri každom súste jedla, ktoré prehltne. Čím viac hladný človek je, tým sa cíti byť silnejší a spokojnejší. Aj pri vykonávaní oddanej služby cíti človek transcendentálne uspokojenie, keďže jeho myseľ nelipne na hmotných predmetoch. Je to čosi podobné ako liečiť chorobu odbornou liečbou a špeciálnou diétou. Načúvanie o Kṛṣṇových transcendentálnych zábavách sa prirovnáva k odbornej liečbe šialenej mysle a jedlo obetované Kṛṣṇovi je pravou diétou pre trpiaceho pacienta. Táto liečebná metóda sa nazýva bhakti-yoga alebo vedomie Kṛṣṇu.

Az Istenség Személyisége elfogadja Arjuna véleményét, miszerint a csökönyös elme szabályozása rendkívül nehéz, de ugyanakkor azt is mondja, hogy a gyakorlás és a ragaszkodástól való mentesség segítségével az ember sikerrel járhat. Mit is jelent ez a gyakorlás? Ebben a korszakban senki sem képes szigorúan betartani a szabályokat és előírásokat, például hogy magányos és szent helyen éljen, elméjét rögzítse a Felsőlélekre, szabályozza az érzékeket és az elmét, éljen cölibátusban és egyedül stb. A Kṛṣṇa-tudat gyakorlása közben azonban az ember kilenc formában szolgálhatja odaadóan az Urat. Az első és legfontosabb odaadó elfoglaltság a Kṛṣṇáról való hallás. Ez nagyon hatásos transzcendentális folyamat, amely megtisztítja az elmét minden kételkedéstől. Minél többet hall az ember Kṛṣṇáról, annál inkább megvilágosodik, s eltávolodik mindentől, ami eltérítheti Tőle. A vairāgyát könnyen elsajátíthatjuk azáltal, hogy elménket elszigeteljük az olyan tettektől, amelyek nem állnak kapcsolatban az Úr odaadó szolgálatával. Vairāgya annyit jelent, mint megválni az anyagtól és lelki elfoglaltságot adni az elmének. A ragaszkodásmentességhez vezető imperszonalista folyamat sokkal nehezebb, mint az elmét Kṛṣṇa tetteire rögzíteni. Az utóbbi rendkívül célszerű, mert Kṛṣṇáról hallva az ember természetes módon ragaszkodni fog a Legfelsőbb Lélekhez. Ezt a ragaszkodást hívják pareśānubhavának, azaz lelki elégedettségnek. Olyan ez, mint amikor az éhes ember minden lenyelt falat után elégedettséget érez: minél többet eszik, annál elégedettebbnek és erősebbnek érzi magát. Ehhez hasonlóan az odaadó szolgálat végzése következtében transzcendentális elégedettséget érzünk, amikor az elme eltávolodik az anyagi tárgyaktól. Ahhoz hasonlíthatjuk ezt, mint amikor szakszerű kezeléssel és megfelelő étrenddel meggyógyítunk egy betegséget. Az őrült elme számára ezért a legjobb kezelés az Úr Kṛṣṇa transzcendentális tetteinek hallgatása, a szenvedő beteg megfelelő diétája pedig a Kṛṣṇának felajánlott étel. Ez a kezelés nem más, mint a Kṛṣṇa-tudat folyamata.