Skip to main content

VERŠ 18

18. VERS

Verš

Szöveg

yadā viniyataṁ cittam
ātmany evāvatiṣṭhate
nispṛhaḥ sarva-kāmebhyo
yukta ity ucyate tadā
yadā viniyataṁ cittam
ātmany evāvatiṣṭhate
nispṛhaḥ sarva-kāmebhyo
yukta ity ucyate tadā

Synonyma

Szó szerinti jelentés

yadā — keď; viniyatam — usmernený; cittam — myseľ a jej činnosť; ātmani — v transcendencii; eva — určite; avatiṣṭhate — spočinie; nispṛhaḥ — zbavený túžob; sarva — po všetkých; kāmebhyaḥ — zmyslových pôžitkoch; yuktaḥ — pevne zotrvávajúci v yoge; iti — tak; ucyate — hovorí sa; tadā — vtedy.

yadā – amikor; viniyatam – különösen fegyelmezett; cittam – az elme és tevékenysége; ātmani – a transzcendensben; eva – bizony; avatiṣṭhate – megállapodik; nispṛhaḥ – mentesen a vágytól; sarva – mindenféle; kāmebhyaḥ – anyagi érzékkielégítésre; yuktaḥ – szilárd a yogában; iti – így; ucyate – mondják; tadā – akkor.

Překlad

Fordítás

O yogīnovi, ktorý pomocou vykonávania yogy usmerní činnosť svojej mysle a ktorý odvrátený od všetkých hmotných túžob spočíva v transcendencii, sa hovorí, že pevne zotrváva v yoge.

Ha a yogī a yoga gyakorlása által képes fegyelmezni az elméjét, és minden anyagi vágy nélkül a transzcendensben állapodik meg, akkor azt mondják róla, megingathatatlan a yogában.

Význam

Magyarázat

Konanie yogīna sa od konania obyčajného človeka odlišuje tým, že yogīn sa celkom zbavil hmotných túžob, z ktorých najsilnejší je pohlavný pud. Myseľ dokonalého yogīna je taká ovládnutá, že ho žiadna hmotná túžba nemôže rozrušiť. Na túto dokonalú úroveň sa automaticky dostanú ľudia vedomí si Kṛṣṇu, čo potvrdzuje Śrīmad-Bhāgavatam (9.4.18-20):

A yogī tetteit az különbözteti meg a közönséges ember tetteitől, hogy mentes minden anyagi vágytól, melyek közül a nemi élvezet vágya a legerősebb. A tökéletes yogī olyan jól tudja fegyelmezni elméje működését, hogy semmilyen anyagi vágy nem zavarja meg többé. A Śrīmad-Bhāgavatam (9.4.18–20) szerint ezt a tökéletes síkot a Kṛṣṇa-tudatú emberek minden külön erőfeszítés nélkül elérik:

sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayor
vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane
karau harer mandira-mārjanādiṣu
śrutiṁ cakārācyuta-sat-kathodaye
sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayor
vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane
karau harer mandira-mārjanādiṣu
śrutiṁ cakārācyuta-sat-kathodaye
mukunda-liṅgālaya-darśane dṛśau
tad-bhṛtya-gātra-sparśe ’ṅga-saṅgamam
ghrāṇaṁ ca tat-pāda-saroja-saurabhe
śrīmat-tulasyā rasanāṁ tad-arpite
mukunda-liṅgālaya-darśane dṛśau
tad-bhṛtya-gātra-sparśe ’ṅga-saṅgamam
ghrāṇaṁ ca tat-pāda-saroja-saurabhe
śrīmat-tulasyā rasanāṁ tad-arpite
pādau hareḥ kṣetra-padānusarpaṇe
śiro hṛṣīkeśa-padābhivandane
kāmaṁ ca dāsye na tu kāma-kāmyayā
yathottama-śloka-janāśrayā ratiḥ
pādau hareḥ kṣetra-padānusarpaṇe
śiro hṛṣīkeśa-padābhivandane
kāmaṁ ca dāsye na tu kāma-kāmyayā
yathottama-śloka-janāśrayā ratiḥ

„Kráľ Ambarīṣ vždy zamestnával svoju myseľ rozjímaním o Pánových lotosových nohách, svoju reč používal na opisovanie Jeho transcendentálnych vlastností, rukami upratoval Pánov chrám, ušami počúval príbehy o Pánových činoch, očami sa pozeral na Pánovu transcendentálnu podobu, svojím telom sa úctivo dotýkal tiel oddaných, nosom ovoniaval kvety obetované Pánovým lotosovým nohám, svojím jazykom ochutnával lístky tulasī obetované Pánovi, nohy používal pri navštevovaní posvätných miest a Pánových chrámov, svoju hlavu skláňal v úcte pred Pánom a všetkými svojimi želaniami slúžil Pánovi — všetky tieto vlastnosti môže mať jedine Pánov čistý oddaný.“

„Ambarīṣa király először elméjét az Úr Kṛṣṇa lótuszlábára rögzítette. Szavaival az Ő transzcendentális tulajdonságait írta le, kezével a templomát takarította, fülével cselekedeteinek történeteit hallgatta, szemével transzcendentális formáit nézte, testével a bhakták testét érintette, orrával az Úrnak felajánlott lótuszvirág illatát szagolta, nyelvével az Ő lótuszlábának ajánlott tulasī-levelet ízlelte, lábával a templomba és a zarándokhelyekre látogatott, fejével az Úrnak ajánlotta hódolatát, vágyaival pedig az Úr küldetésének teljesülését szolgálta. E transzcendentális tettek jellemzik a tiszta bhaktát.

Toto transcendentálne štádium je možno nepredstaviteľné pre stúpencov neosobnej filozofie, ale pre človeka vedomého si Kṛṣṇu je veľmi jednoduché a praktické, ako jasne vyplýva z opisu činností Mahārāju Ambarīṣa. Ak nie je myseľ neustále pripútaná k Pánovým lotosovým nohám, nie je takéto transcendentálne konanie vôbec možné. Všetky tieto činy sprevádzajúce oddanú službu sa nazývajú arcana, čo znamená, že všetky zmysly sú zapojené v službe Pánovi. Zmysly i myseľ vyžadujú nejaké zamestnanie, preto je veľmi nepraktické snažiť sa ich nejakým umelým spôsobom obmedziť. Pre všetkých ľudí a obzvlášť pre tých, ktorí nie sú v životnom štádiu odriekania, je zamestnanie zmyslov a mysle duchovnými aktivitami podľa príkladu Mahārāju Ambarīṣa najlepším spôsobom, ako dosiahnuť najvyššiu dokonalosť. Tento stav sa v Bhagavad-gīte nazýva yukta.

Az imperszonalista út követői számára ez a transzcendentális sík a szubjektum szempontjából talán kifejezhetetlen, ám nagyon könnyű és célravezető a Kṛṣṇa-tudatúak számára, ahogyan ez Ambarīṣa Mahārāja említett tetteiből is kitűnik. E transzcendentális cselekedetek nem eredményesek mindaddig, amíg elménket az állandó emlékezés segítségével nem rögzítjük az Úr lótuszlábára. Az Úr odaadó szolgálatában ezeket az előírt tetteket arcanának hívják, ami azt jelenti, hogy minden érzéket az Úr szolgálatába állítunk. Az elmének és az érzékeknek elfoglaltságra van szükségük; a cselekedetek puszta tagadása nem járható út. Az átlagemberek, s közülük is leginkább azok számára, akik nem a lemondást gyakorlók életrendjében élnek, a transzcendentális sík eléréséhez vezető tökéletes folyamat az érzékeknek és az elmének az említett transzcendentális szolgálattal való elfoglalása, amit a Bhagavad-gītā yuktának nevez.