VERŠ 23
23. VERS
Verš
Szöveg
prāk śarīra-vimokṣaṇāt
kāma-krodhodbhavaṁ vegaṁ
sa yuktaḥ sa sukhī naraḥ
prāk śarīra-vimokṣaṇāt
kāma-krodhodbhavaṁ vegaṁ
sa yuktaḥ sa sukhī naraḥ
Synonyma
Szó szerinti jelentés
śaknoti — dokáže; iha eva — v tomto tele; yaḥ — ten, kto; soḍhum — čeliť; prāk — skôr; śarīra — telo; vimokṣaṇāt — opustí; kāma — túžby; krodha — hnev; udbhavam — pochádza z; vegam — popud; saḥ — on; yuktaḥ — v tranze; saḥ — on; sukhī — šťastný; naraḥ — človek.
śaknoti – képes; iha eva – a jelenlegi testben; yaḥ – aki; soḍhum – eltűrni; prāk – mielőtt; śarīra – a testet; vimokṣaṇāt – elhagyná; kāma – vágyból; krodha – és dühből; udbhavam – keletkező; vegam – ösztönzést; saḥ – ő; yuktaḥ – transzban; saḥ – ő; sukhī – boldog; naraḥ – emberi lény.
Překlad
Fordítás
Kto dokáže čeliť popudom hmotných zmyslov a odolávať náporom túžob a hnevu, skôr, než opustí telo, je v tomto svete správne umiestnený a šťastný.
Ha valaki még jelen teste elhagyása előtt eljut oda, hogy képes eltűrni az anyagi érzékek ösztönzéseit, s felül tud kerekedni a vágy és a harag hatalmán, az a megfelelő helyzetben van, s boldog ebben a világban.
Význam
Magyarázat
Ak chce človek pevne a s istotou postupovať na ceste sebarealizácie, musí sa snažiť ovládať nátlak hmotných zmyslov. Ten, kto dokáže ovládať reč, hnev, myseľ, žalúdok, genitálie a jazyk, sa nazýva gosvāmī alebo svāmī. Takéto osobnosti vedú zdržanlivý život a plne ovládajú popudy zmyslov. Z neuspokojenia hmotných žiadostí pochádza hnev, čo dráždi myseľ, oči a hruď. Preto sa ich človek musí naučiť ovládať skôr, než opustí toto telo. Ten, kto to dokáže, je považovaný za sebarealizovaného a je v tomto stave šťastný. Povinnosťou transcendentalistu je snažiť sa neustále ovládať žiadostivosť a hnev.
Ha valaki rendületlenül szeretne haladni az önmegvalósítás útján, meg kell próbálnia uralkodni az anyagi érzékek ösztönzésén – a beszéd, a düh, az elme, a gyomor, a nemi szervek és a nyelv késztetésén. Aki képes felülkerekedni e különféle érzékek és az elme ösztönzésén, azt gosvāmīnak vagy svāmīnak nevezik. A gosvāmīk rendkívül szigorú szabályokat követnek, s nem vesznek tudomást az érzékek ösztönzéséről. A kielégítetlen anyagi vágyak dühöt szülnek, mely izgatottá teszi az elmét, a mellkast és a szemet. Ezért az embernek gyakorolnia kell a felettük való uralmat, még mielőtt elhagyná ezt az anyagi testet. Aki képes erre, arról tudnunk kell, hogy megértette valódi énjét, s boldogan él az önmegvalósítás állapotában. A transzcendentalistának kötelessége, hogy kitartóan törekedjen a vágyak és a düh megfékezésére.