Skip to main content

VERŠ 7

7. VERS

Dévanágarí

Devanagari

यदा यदा हि धर्मस्य ग्लानिर्भवति भारत ।
अभ्युत्थानमधर्मस्य तदात्मानं सृजाम्यहम् ॥ ४.७ ॥
यदा यदा हि धर्मस्य ग्लानिर्भवति भारत ।
अभ्युत्थानमधर्मस्य तदात्मानं सृजाम्यहम् ॥ ४.७ ॥

Verš

Szöveg

yadā yadā hi dharmasya
glānir bhavati bhārata
abhyutthānam adharmasya
tadātmānaṁ sṛjāmy aham
yadā yadā hi dharmasya
glānir bhavati bhārata
abhyutthānam adharmasya
tadātmānaṁ sṛjāmy aham

Synonyma

Szó szerinti jelentés

yadā yadā — kedykoľvek a kdekoľvek; hi — istotne; dharmasya — náboženstvo; glāniḥ — úpadok; bhavati — prejavuje sa; bhārata — ó, potomok Bharatov; abhyutthānam — prevláda; adharmasya — bezbožnosť; tadā — vtedy; ātmānam — osobne; sṛjāmi — prejavím; aham — Ja.

yadā yadā – bármikor és bárhol; hi – bizony; dharmasya – a vallásnak; glāniḥ – elhajlása; bhavati – megnyilvánul; bhārata – ó, Bharata leszármazottja; abhyutthānam – túlsúlya; adharmasya – a vallástalanságnak; tadā – akkor; ātmānam – önvalót; sṛjāmi – megnyilvánítom; aham – Én.

Překlad

Fordítás

Vždy, keď niekde nastáva úpadok náboženstva a narastá bezbožnosť, ó, potomok Bharatov, vtedy Osobne zostúpim.

Ó, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én magam.

Význam

Magyarázat

Slovo sṛjāmi má v tomto verši veľký význam. Sṛjāmi sa nemôže použiť v zmysle stvorenia, pretože podľa predchádzajúcho verša nie je Kṛṣṇova podoba alebo telo stvorené, lebo všetky Jeho podoby sú večné. Slovo sṛjāmi preto znamená, že Boh sa zjavuje vo Svojej skutočnej podobe. Aj keď zostupuje v určitom období, v jednom Brahmovom dni, za vlády siedmeho Manua, v dvadsiatej ôsmej Mahā-yuge, na konci Dvāpara-yugy, predsa nie je týmto pravidlom viazaný, pretože má úplnú slobodu konať, ako sám chce. Prichádza z vlastnej vôle vždy, keď prevláda bezbožnosť a pravé náboženstvo upadá. Náboženské zásady sú zapísané vo Vedach, a ak sa človek odchýli od týchto pokynov, stane sa bezbožným. V Śrīmad-Bhāgavatame sa uvádza, že tieto zásady sú stanovené Bohom. Iba Boh môže ustanoviť náboženské zásady. Je to On, kto pôvodne vložil Vedy do srdca Brahmu, prvej stvorenej bytosti. Preto sú zásady dharmy, zásady pravého náboženstva, priamymi pokynmi Najvyššej Božskej Osobnosti (dharmaṁ tu sākṣād bhagavat-praṇītam). Tieto zásady sú jasne vyjadrené v celej Bhagavad-gīte. Zmyslom Ved je ustanoviť ich podľa pokynov Najvyššieho Pána a Kṛṣṇa na konci Bhagavad-gīty priamo vysvetľuje, že najvyššou zásadou náboženstva nie je nič iné, než sa Mu odovzdať. Vedske zásady vedú k úplnému odovzdaniu sa Najvyššiemu Pánovi a vždy, keď ich ľudia démonskej povahy porušujú, Śrī Kṛṣṇa Osobne zostúpi. Napríklad zo Śrīmad-Bhāgavatamu sa dozvieme, že Budha je Kṛṣṇovou inkarnáciou a prišiel v čase, keď prevládal materializmus a ateisti predstierali, že sa riadia podľa Ved, aby tak ospravedlnili svoje zvrátené činy. V mene obetí zabíjali nevinné zvieratá bez ohľadu na prísne obmedzenia týkajúce sa zvieracích obetí, ktoré Vedy prikazujú. Budha sa zjavil, aby zastavil toto zbytočné zabíjanie a aby ustanovil vedsku zásadu nenásilia. Každý avatār alebo Božia inkarnácia má osobitné poslanie, ktoré je opísané vo svätých písmach. Nikto by nemal nikoho považovať za avatāra, ak naňho nie je poukázané v písmach.

Niektorí ľudia tvrdia, že Pán sa zjavuje len v Indii; to však v žiadnom prípade nie je podmienkou. Môže zostúpiť hocikde a hocikedy podľa Svojho želania. V každom Svojom vtelení dáva ľuďom len toľko duchovného poznania, koľko môžu pochopiť podľa miesta a okolností, v ktorých sa nachádzajú. Poslanie všetkých avatārov ale zostáva rovnaké — viesť ľudí k vedomiu Boha a priviesť ich k tomu, aby sa riadili náboženskými zásadami. Boh niekedy zostúpi Osobne a niekedy posiela Svojho predstaviteľa, napríklad syna, služobníka, alebo príde sám v skrytej podobe.

A sṛjāmi szónak nagy jelentősége van. Nem értelmezhetjük „teremtés”-ként, hiszen az előző vers szerint az Úr formája vagy teste nem jött létre – valamennyi formája örökké létezik. A sṛjāmi szó tehát azt jelenti, hogy az Úr eredeti valójában nyilvánul meg. Noha az Úr előre meghatározott időben, azaz Brahmā napjában egyszer, a hetedik Manu huszonnyolcadik korszakának Dvāpara-yugája végén jelenik meg, mégsem kötik az efféle szabályok, mert teljesen szabadon, tetszése szerint cselekedhet. Saját akaratából jelenik meg tehát, valahányszor túlsúlyba kerül a vallástalanság, és hanyatlás mutatkozik az igazi vallás terén. A vallás elveit a Védák határozzák meg, s az ember akkor válik vallástalanná, ha eltér ezek megfelelő végzésétől. A Bhāgavatam szerint ezek az elvek az Úr törvényei. Egyedül az Úr hozhat létre vallást. A Védákat szintén úgy fogadják el, hogy maga az Úr beszélte el azokat Brahmānak a szívén keresztül. A dharma, vagyis a vallás elvei tehát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen parancsai (dharmaṁ tu sākṣād bhagavat-praṇītam). A Bhagavad-gītā mindvégig kihangsúlyozza ezeket az elveket. A Védák célja az, hogy megvessék ezeknek az elveknek az alapjait a Legfelsőbb Úr parancsainak megfelelően, aki a Gītā végén nyíltan kijelenti, hogy a vallás legfelsőbb elve nem más, mint meghódolni egyedül Őelőtte. A védikus elvek e teljes meghódolásra ösztönöznek mindenkit, s ha a démoni emberek szembeszállnak ezekkel az elvekkel, az Úr megjelenik. A Bhāgavatamból megtudhatjuk, hogy az Úr Buddha Kṛṣṇa inkarnációja volt, aki a materializmus elburjánzásakor jelent meg, akkor, amikor a materialisták visszaéltek a Védák hitelességével. A Védákban vannak bizonyos korlátozó szabályok és előírások az egyes célok érdekében végzett állatáldozatokat illetően, ám a démoni természetű emberek a védikus elveket figyelmen kívül hagyva áldoztak állatokat. Az Úr Buddha azért jelent meg, hogy véget vessen ennek az ostobaságnak, s megalapozza az erőszakmentesség védikus elveit. Láthatjuk, hogy minden egyes avatārának, az Úr minden inkarnációjának sajátos missziója van, s a kinyilatkoztatott szentírások mindegyikről írnak. Senkit sem szabad avatāraként elfogadni, ha az írások nem tesznek említést róla. Az, hogy az Úr csakis Indiában jelenhet meg, nem helytálló feltételezés. Bárhol megjelenhet, amikor csak úgy kívánja. Minden inkarnációjában csupán annyit mond a vallásról, amennyit akkor az ott élők adott körülményeik között megérthetnek. A misszió azonban mindig ugyanaz: az embereket az Isten-tudat felé vezetni s a vallás elveinek betartására ösztönözni. Néha személyesen száll alá, néha hiteles képviselőjét küldi el fiaként vagy szolgájaként, néha pedig bár Ő maga jön, valamilyen rejtett formában jelenik meg.

Kṛṣṇa vysvetlil zásady Bhagavad-gīty Arjunovi, pretože bol duchovne pokročilejší než väčšina jeho súčasníkov, a tieto zásady sú určené všetkým ľuďom s rozvinutým duchovným vedomím. Dve a dve sú štyri — to je matematická zásada, ktorá platí ako pre začiatočníkov, tak pre študentov vyššej matematiky. No i tak sa výklad matematiky odlišuje stupňom obtiažnosti podľa vyspelosti poslucháčov. Podobne sú zásady, ktoré učia rôzne inkarnácie Pána, vždy rovnaké; podľa okolností sú však podávané v zjednodušenej alebo v zložitejšej forme. Ako uvidíme neskôr, človek nemôže pristúpiť k vyšším duchovným zásadám, pokiaľ nedodržiava zásady varṇāśrama-dharmy. Poslaním avatārov je prebudiť znovu vo všetkých vedomie Kṛṣṇu, ktoré môže byť prejavené alebo neprejavené — podľa podmienok a okolností.

A Bhagavad-gītā elveit az Úr Arjunának beszélte el – és más felvilágosult embereknek –, mert Arjuna sokkal fejlettebb szinten állt, mint a világ más részein élő közönséges emberek. A „kettő meg kettő egyenlő néggyel” számtani szabálya éppen úgy igaz a kezdő, mint a fejlett matematikusok számára, ennek ellenére azonban létezik alacsonyabb és magasabb szintű matematika. Az Úr mindegyik inkarnációja ugyanazokat az elveket tanítja, de azok a különféle körülmények között megjelenve alacsonyabb vagy magasabb rendűeknek tűnnek. A vallás magasabb szintű elvei a társadalom négy rendjének és osztályának elfogadásával kezdődnek, ahogyan azt a későbbiekben megtudhatjuk. Az inkarnációk missziója nem más, mint hogy mindenhol életre keltsék a Kṛṣṇa-tudatot. Ez a tudat hol megnyilvánul, hol nem, ez azonban csupán az eltérő körülményeknek tudható be.