VERŠ 4

4. VERS

Verš

Szöveg

arjuna uvāca
aparaṁ bhavato janma
paraṁ janma vivasvataḥ
katham etad vijānīyāṁ
tvam ādau proktavān iti

Synonyma

Szó szerinti jelentés

arjunaḥ uvāca — Arjuna riekol; aparam — mladší; bhavataḥ — Tvoje; janma — narodenie; param — starší; janma — narodenie; vivasvataḥ — boh Slnka; katham — ako; etat — toto; vijānīyām — mám pochopiť; tvam — Ty; ādau — na počiatku; proktavān — vyjavil; iti — tak.

arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; aparam – fiatalabb; bhavataḥ – a Te; janma – születésed; param – idősebb; janma – a születése; vivasvataḥ – a napistennek; katham – hogyan; etat – ezt; vijānīyām – értsem; tvam – Te; ādau – a kezdetben; proktavān – oktattad; iti – ily módon.

Překlad

Fordítás

Arjuna riekol: „Veď si sa narodil oveľa neskôr než boh Slnka Vivasvān. Ako mám teda chápať, že si mu túto vedu na počiatku vyjavil Ty?“

Arjuna így szólt: A napisten, Vivasvān jóval Előtted élt. Hogyan értsem hát, hogy először őt oktattad erre a tudományra?

Význam

Magyarázat

Arjuna je Kṛṣṇov čistý oddaný. Ako je teda možné, že neveril Kṛṣṇovým slovám? V skutočnosti sa na to Arjuna nepýta kvôli sebe, ale kvôli tým, ktorí neveria v Boha, kvôli démonom, ktorí neuznávajú, že Kṛṣṇa je Najvyššia Božská Osobnosť. Len kvôli nim kladie Arjuna tieto otázky, akoby nevedel o Kṛṣṇovom najvyššom postavení. Ako sa dozvieme v desiatej kapitole, Arjuna vedel veľmi dobre, že Kṛṣṇa je Najvyššia Božská Osobnosť, zdroj všetkého a konečný cieľ duchovnej realizácie. Kṛṣṇa sa zjavil na Zemi ako syn Devakī. Obyčajný človek veľmi ťažko chápe, že Kṛṣṇa vždy zostáva tou istou Najvyššou Božskou Osobnosťou a večnou pôvodnou osobou. Arjuna Kṛṣṇu požiadal, aby mu objasnil toto tajomstvo. Kṛṣṇa sa na celom svete považuje za najvyššiu autoritu už od pradávna, len démoni Ho popierajú. Arjuna sa Kṛṣṇu pýtal ako uznávanej autority, aby mohol počuť priamo od Neho, ako opisuje sám Seba. Chcel sa tak vyhnúť opisom démonov, ktorí sa Ho vždy snažia opísať čo najskreslenejšie, aby Ho oni a ich stúpenci boli schopní pochopiť. Je nevyhnutné, aby každý vo svojom vlastnom záujme spoznal vedu o Kṛṣṇovi. Preto, keď Kṛṣṇa hovorí sám o Sebe, prináša to prospech celému svetu. Démonom sa Kṛṣṇovo vysvetlenie Seba samého môže zdať čudné, pretože oni sa Ho vždy snažia pochopiť zo svojho hľadiska; ale oddaní veľmi radi prijímajú Kṛṣṇove slová, ktoré sa týkajú Jeho samotného. Oddaní večne uctievajú pravé Kṛṣṇove slová, pretože sa o Ňom túžia dozvedieť čo najviac. Ateisti, ktorí považujú Kṛṣṇu za obyčajného človeka, tak môžu spoznať, že Kṛṣṇa nie je jedným z obyčajných ľudí, ale že je sac-cid-ānanda-vigraha, teda že má večnú podobu plnú blaženosti a poznania, že je transcendentálny a neovládajú Ho kvality hmotnej prírody, priestor a čas. Kṛṣṇov oddaný, ako napríklad Arjuna, je prirodzene mimo všetkých nedorozumení, týkajúcich sa Kṛṣṇovho transcendentálneho postavenia. Túto otázku položil, aby poprel ateistický názor, podľa ktorého je Kṛṣṇa obyčajným človekom, podmieneným hmotnej prírode.

Arjunáról tudjuk, hogy az Úr bhaktája. Hogy lehet, hogy mégsem hitt Kṛṣṇa szavaiban? Az igazság az, hogy Arjuna nem saját maga, hanem azok miatt érdeklődik, akik nem hisznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, illetve a démonok érdekében, akiknek nincs ínyükre a gondolat, hogy Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kell elfogadniuk. Arjuna kizárólag rájuk gondolva kérdez és tesz úgy, mintha ő maga nem tudná, hogy Kṛṣṇa az Istenség Személyisége. Ahogyan az a tizedik fejezetből egyértelműen kiderül majd, Arjuna nagyon is jól tudta, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden dolog kútfeje, a transzcendens legvégső aspektusa. Kṛṣṇa azonban Devakī fiaként is megjelent a Földön, s a közönséges ember nagyon nehezen értheti meg, hogyan maradt mégis ugyanaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az örökkévaló eredeti személy. Arjuna azért kérdezi erről Kṛṣṇát, hogy Ő tisztázza autentikus válaszával ezt a lényeges kérdést. Kṛṣṇát emberemlékezet óta az egész világ a legfelsőbb hiteles tekintélynek fogadja el, s ezt egyedül a démonok tagadják. Arjuna éppen ezért egyenesen Kṛṣṇának teszi fel kérdését, hogy Ő beszéljen magáról, s így elkerülje a démonok torzító leírásait, amiket csak ők maguk és követőik értenek meg. A Kṛṣṇáról szóló tudományt mindenkinek szükséges elsajátítania, a saját érdekében. Ha tehát Ő beszél magáról, az az egész világ számára áldást jelent. A démonok furcsának találják Kṛṣṇa magyarázatait, mert kizárólag saját nézőpontjuk alapján tanulmányozzák Őt, ám a bhakták örömteli szívvel fogadnak minden szót, amit Kṛṣṇa mond. Mindig imádni fogják hiteles szavait, mert mindig nagyon vágynak rá, hogy egyre többet tudjanak meg Róla. A Kṛṣṇát közönséges embernek tekintő ateisták így megtudhatják, hogy Ő emberfölötti, sac-cid-ānanda-vigraha – a gyönyör és tudás örökkévaló formája –, és transzcendentális, aki az anyagi természet kötőerői, valamint az idő és a tér hatása felett áll. Kṛṣṇa bhaktái, mint amilyen Arjuna is volt, mentesek minden félreértéstől az Úr transzcendentális helyzetét illetően. Arjuna kérdése tehát egy bhakta próbálkozása, hogy megdöntse azoknak az embereknek az ateista nézeteit, akik Kṛṣṇát az anyagi természet kötőerőinek hatása alatt álló közönséges emberi lénynek tekintik.