VERŠ 16
16. VERS
Verš
Szöveg
kavayo ’py atra mohitāḥ
tat te karma pravakṣyāmi
yaj jñātvā mokṣyase ’śubhāt
kavayo ’py atra mohitāḥ
tat te karma pravakṣyāmi
yaj jñātvā mokṣyase ’śubhāt
Synonyma
Szó szerinti jelentés
kim — čo je; karma — čin; kim — čo je; akarma — nečin; iti — takto; kavayaḥ — inteligentný; api — tiež; atra — týmto; mohitāḥ — zmätení; tat — to; te — tebe; karma — čin; pravakṣyāmi — vysvetlím ti; yat — až to; jñātvā — pochopíš; mokṣyase — budeš oslobodený; aśubhāt — od zlého.
kim – mi; karma – a tett; kim – mi; akarma – a tétlenség; iti – így; kavayaḥ – az intelligensek; api – is; atra – ezzel kapcsolatban; mohitāḥ – összezavarodnak; tat – azt; te – neked; karma – a munkát; pravakṣyāmi – meg fogom magyarázni; yat – amit; jñātvā – ismervén; mokṣyase – meg fogsz szabadulni; aśubhāt – a balszerencsétől.
Překlad
Fordítás
Dokonca aj múdri sú zmätení, keď majú rozhodnúť, čo je čin a čo nečin. Vysvetlím ti teraz, čo je čin, a až to pochopíš, budeš oslobodený od všetkého nešťastia.
Még az okosak is zavarba jönnek, amikor megpróbálják meghatározni, hogy mi a cselekvés és mi a tétlenség. Én most elmagyarázom neked, mi a cselekvés, hogy ennek ismeretében megszabadulhass minden kellemetlenségtől.
Význam
Magyarázat
Činy určené pre potešenie Kṛṣṇu treba vykonávať podľa vzoru veľkých oddaných; to sa odporúča v pätnástom verši. Prečo také činy nemajú byť nezávislé, bude vysvetlené v nasledujúcich veršoch.
A Kṛṣṇa-tudatú tetteket a múltban élt igaz bhakták példáját követve kell végrehajtanunk – ezt ajánlja a tizenötödik vers. Hogy miért nem szabad függetlenül cselekednünk, azt a következő sorok magyarázzák meg.
Aby sme mohli konať s mysľou uprenou na Kṛṣṇu, musíme sa riadiť radami autorít, ktoré patria do učeníckej postupnosti, ako už bolo vysvetlené na začiatku tejto kapitoly. Náuka o vedomí Kṛṣṇu bola zjavená najskôr bohu Slnka a boh Slnka ju vysvetlil svojmu synovi Manuovi. Manu ju odovzdal svojmu synovi Ikṣvākuovi a tento systém sa od tých čias zachoval na Zemi až dodnes. Preto sa človek musí riadiť predchádzajúcimi autoritami, ktoré patria do postupnosti duchovných učiteľov. Bez ich pomoci by ani tí najmúdrejší ľudia nevedeli, ako si správne počínať vo vedomí Kṛṣṇu. Z tohto dôvodu sa Kṛṣṇa rozhodol, že Arjunu osobne poučí o oddanej službe. A keďže Arjuna dostal pokyny priamo od Kṛṣṇu, nemôže sa zmýliť nik, kto kráča v Jeho šľapajách.
Ahogyan azt a fejezet elején elmondtuk, ha valaki Kṛṣṇa-tudatban akar cselekedni, egy felhatalmazott vezető útmutatását kell követnie, aki tagja a tanítványi láncolatnak. A Kṛṣṇa-tudat útjáról először a napisten hallott, aki később fiát, Manut oktatta erről, Manu pedig később fiának, Ikṣvākunak mondta el ugyanezt. Láthatjuk tehát, hogy a Kṛṣṇa-tudat nagyon régóta jelen van a Földön. Mindenkinek a tanítványi láncolat korábbi, hiteles tagjainak nyomdokait kell követnie, másképp még a legértelmesebb ember is zavarba jöhet a helyes Kṛṣṇa-tudatos tetteket illetően. Ezért határozta el az Úr, hogy Arjunát személyesen fogja oktatni róla. Az Úr tehát maga tanítja Arjunát, ezért az, aki Arjunát követi, semmiképpen nem tévedhet meg.
Vraví sa, že človek nemôže pochopiť podstatu náboženstva pomocou nedokonalých experimentálnych poznatkov. Náboženské zásady môže v skutočnosti ustanoviť jedine samotný Boh. Dharmaṁ tu sākṣādbhagavat-praṇītam (Śrīmad-Bhāgavatam 6.3.19). Nik nemôže ustanoviť tieto zásady prostredníctvom obyčajnej špekulácie. Človek musí kráčať v šľapajách veľkých autorít, ako sú Brahmā, Śiva, Nārada, Manu, Kumārovia, Kapila, Prahlāda, Bhīṣma, Śukadeva Gosvāmī, Yamarāja, Janaka a Bali Mahārāja. Mentálnou špekuláciou sa nedá zistiť, čo je náboženstvo alebo sebarealizácia. Preto Kṛṣṇa samotný zo Svojej bezpríčinnej milosti k Svojím oddaným vysvetľuje Arjunovi, čo je čin a čo je nečin. Iba čin vykonaný s láskou a oddanosťou pre potešenie Kṛṣṇu môže človeka vyslobodiť zo zajatia hmotnej existencie.
Az írások szerint a tökéletlen tapasztalati tudás önmagában nem elegendő ahhoz, hogy ez alapján ki lehessen jelölni a vallás útjait – egyedül az Úr mondhatja ki annak alapelveit. Dharmaṁ tu sākṣād bhagavat-praṇītam (Śrīmad-Bhāgavatam 6.3.19). Senkinek sem szabad a tökéletlen spekulálás segítségével vallásos elveket kitalálnia. A kiváló, hiteles tekintélyek – Brahmā, Śiva, Nārada, Manu, a Kumārák, Kapila, Prahlāda, Bhīṣma, Śukadeva Gosvāmī, Yamarāja, Janaka és Bali Mahārāja – nyomdokait kell követnünk. Spekulálással nem lehet kiokoskodni, mi a vallás és mi az önmegvalósítás. Ezért bhaktái iránti indokolatlan kegyéből az Úr személyesen magyarázza el Arjunának, hogy mi a cselekvés és mi a tétlenség. Egyedül a Kṛṣṇa-tudatban végrehajtott tettek szabadíthatják ki az embert az anyagi lét kötelékei közül.