Skip to main content

VERŠ 3

3. VERS

Verš

Szöveg

śrī-bhagavān uvāca
loke ’smin dvi-vidhā niṣṭhā
purā proktā mayānagha
jñāna-yogena sāṅkhyānāṁ
karma-yogena yoginām
śrī-bhagavān uvāca
loke ’smin dvi-vidhā niṣṭhā
purā proktā mayānagha
jñāna-yogena sāṅkhyānāṁ
karma-yogena yoginām

Synonyma

Szó szerinti jelentés

śrī-bhagavān uvāca — Kṛṣṇa, Najvyššia Božská Osobnosť, riekol; loke — na svete; asmin — tomto; dvi-vidhā — dva druhy; niṣṭhā — viery; purā — kedysi; proktā — bolo povedané; mayā — Mnou; anagha — ó, bezhriešny; jñāna-yogena — spojenie prostredníctvom poznania; sāṅkhyānām — empirických filozofov; karma-yogena — spojenie prostredníctvom oddanosti; yoginām — Pánovým oddaným.

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; loke – a világban; asmin – ebben; dvi-vidhā – kétféle; niṣṭhā – hit; purā – korábban; proktā – említett; mayā – Általam; anagha – ó, bűntelen; jñāna-yogena – a tudás összekapcsoló folyamata által; sāṅkhyānām – az empirikus filozófusoké; karma-yogena – az odaadás összekapcsoló folyamata által; yoginām – a bhaktáké.

Překlad

Fordítás

Kṛṣṇa, Najvyššia Božská Osobnosť, riekol: „Ó, bezhriešny Arjuna, už som ti vysvetlil, že sú dva druhy ľudí, ktorí sa snažia o sebarealizáciu. Niektorí sa ju snažia dosiahnuť empirickou filozofickou špekuláciou, zatiaľ čo iní konaním v duchu oddanej služby.

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ó, bűntelen Arjuna! Már megmagyaráztam, hogy az emberek két rétege törekszik az önvaló megismerésére. Némelyek empirikus, filozófiai spekuláció útján, mások pedig az odaadó szolgálat által kívánják ezt elérni.

Význam

Magyarázat

V tridsiatom deviatom verši druhej kapitoly predložil Kṛṣṇa dve cesty — sāṇkhya-yogu a karma-yogu, alebo buddhi-yogu. V tomto verši vysvetľuje to isté, ale jasnejšie. Sāṇkhya-yoge (analytickému štúdiu povahy ducha a hmoty) sa venujú ľudia, ktorí majú sklon špekulovať a chápať veci empirickým poznávaním a filozofiou. Druhá kategória ľudí pracuje s mysľou zameranou na Kṛṣṇu, čo vysvetľuje šesťdesiaty prvý verš druhej kapitoly. V tridsiatom deviatom verši Śrī Kṛṣṇa vysvetlil, že človek sa môže vyslobodiť zo zajatia svojich činov, keď bude konať podľa zásad buddhi-yogy. Zároveň ubezpečuje, že ide o metódu bez nedostatkov a akýchkoľvek chýb. V šesťdesiatom prvom verši predchádzajúcej kapitoly je ešte jasnejšie vysvetlené, že buddhi-yoga znamená byť závislý na Najvyššom (presnejšie na Kṛṣṇovi) a že takto môže človek veľmi jednoducho ovládať všetky zmysly. Obe formy yogy sú preto závislé jedna od druhej, tak ako náboženstvo od filozofie. Náboženstvo bez filozofie je sentimentalizmus, alebo dokonca fanatizmus, a filozofia bez náboženstva je mentálna špekulácia.

Konečným cieľom je Kṛṣṇa, pretože filozofi, ktorí vážne hľadajú Absolútnu Pravdu, napokon dospejú k láskyplnej oddanej službe Kṛṣṇovi. Bhagavad-gītā to potvrdzuje. Celá metóda je založená na pochopení skutočného postavenia individuálnej duše vo vzťahu k Nadduši. Pomocou filozofickej špekulácie, teda nepriamej cesty, môže človek postupne dosiahnuť vedomie Kṛṣṇu; zatiaľ čo priama cesta, oddaná služba, znamená vidieť všetko vo vzťahu ku Kṛṣṇovi. Z týchto dvoch ciest je priama cesta lepšia, pretože nie je závislá od očisťovania zmyslov prostredníctvom filozofického hĺbania. Vedomie Kṛṣṇu je samo osebe očistnou metódou a priama oddaná služba je jednoduchá a vznešená zároveň.

A második fejezet harminckilencedik versében az Úr két útról beszélt: a sāṅkhya-yogáról és a karma-yogáról vagy buddhi-yogáról. Ebben a versben ugyanezt magyarázza el sokkal érthetőbben. A sāṅkhya-yogát, vagyis a lélek és az anyag természetének elemző tanulmányozását azok végzik, akik hajlamosak a spekulációra, valamint a dolgok tapasztalati tudás és filozófia által történő megértésére. Az emberek másik rétege Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, ahogy azt a második fejezet hatvanegyedik verse megmagyarázza. Szintén a harminckilencedik versben az Úr kifejti, hogy a buddhi-yoga, vagyis a Kṛṣṇa-tudat elvei szerinti cselekvés által az ember megszabadulhat a tettek kötelékeitől, s ezenkívül e folyamat teljesen mentes minden hibától. A hatvanegyedik vers még világosabban megmagyarázza ugyanezt az elvet, miszerint a buddhi-yoga azt jelenti, hogy az ember teljesen a Legfelsőbbre (pontosabban Kṛṣṇára) bízza magát, s hogy ily módon könnyedén uralkodni tud valamennyi érzéke felett. Ezért mindkét yoga-folyamat kölcsönösen függ egymástól – az egyik a vallási, a másik a filozófiai aspektus. A vallás filozófia nélkül szentimentalizmus vagy néha fanatizmus, míg a filozófia vallás nélkül csupán elméleti spekuláció. A végső cél Kṛṣṇa, hiszen az Abszolút Igazság után őszintén kutató filozófusok végül szintén a Kṛṣṇa-tudathoz érkeznek el. A Bhagavad-gītā erről is ír. Az egész folyamat arra szolgál, hogy megértsük az önvaló valódi helyzetét a Legfelsőbbel való viszonyában. A filozófiai spekuláció közvetett folyamat, ami által az ember fokozatosan eljuthat a Kṛṣṇa-tudat szintjére, míg a másik folyamat közvetlen, s mindent közvetlenül Kṛṣṇával kapcsol össze, Kṛṣṇa-tudatban. E kettő közül a Kṛṣṇa-tudat útja a jobb, mert nem függ az érzékek filozófiai úton való megtisztításától. A Kṛṣṇa-tudat maga a tisztító folyamat, amely az odaadó szolgálat közvetlen alkalmazásával könnyű, s egyben magasztos is.