Skip to main content

KAPITOLA DRUHÁ

MÁSODIK FEJEZET

Zhrnutie obsahu Bhagavad-gīty

A Bhagavad-gītā tartalmának összefoglalása

VERŠ 1:
Sañjaya riekol: „Keď Madhusūdana, Kṛṣṇa videl Arjunu takto premoženého súcitom, veľmi zarmúteného a s očami zaliatymi slzami, preriekol nasledujúce slová.“
1. VERS:
Sañjaya mondta: Arjuna együttérzését, bánatát és könnyes szemét látván így szólt Madhusūdana, Kṛṣṇa:
VERŠ 2:
Vznešený riekol: „Ó, Arjuna, kde sa v tebe vzala nečistota, ktorá nie je hodna človeka, poznajúceho vyššie hodnoty života, a ktorá nevedie k vyšším planétam, ale k potupe?
2. VERS:
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Arjunám, hogyan fertőzhettek meg téged ezek a tisztátalanságok? Ezek nem illenek az olyan emberhez, aki ismeri az élet értékét, s nem a felsőbb bolygókra, hanem a szégyenhez vezetnek.
VERŠ 3:
Ó, syn Pṛthy, nepoddávaj sa tejto ponižujúcej nemohúcnosti, ktorá ti neprislúcha. Zanechaj tieto nízke slabosti srdca a povstaň, ó, hubiteľ nepriateľov.“
3. VERS:
Ó, Pṛthā fia, ne add át magad e lealázó tehetetlenségnek, mert ez nem illő hozzád! Ó, ellenség fenyítője, válj meg a szív kicsinyes gyengeségétől, és kelj fel!
VERŠ 4:
Arjuna riekol: „Ó, hubiteľ Madhua, ako mám v boji obrátiť šípy proti mužom, ako Bhīṣma a Droṇa, ktorí sú hodní mojej úcty, ó, ničiteľ všetkých odporcov?
4. VERS:
Arjuna így szólt: Ó, ellenség elpusztítója, Madhu végzete, hogyan harcolhatnék nyilakkal olyan harcosok ellen, mint Bhīṣma és Droṇa, akik méltóak arra, hogy imádjam őket?
VERŠ 5:
Je lepšie živiť sa na tomto svete žobraním, než žiť za cenu životov vznešených duší, ktoré sú mojimi učiteľmi. Aj keď sú chamtiví, sú mi predsa nadriadení. Ak budú zabití, bude naša vojenská korisť poškvrnená krvou.
5. VERS:
Jobb koldulva élni ebben a világban, mintsem a nagy lelkek, tanáraim élete árán folytatni az életet. Világi nyereségre vágynak bár, mégis a feljebbvalóink, s ha megöljük őket, vér szennyezi majd be mindazt, amit élvezni fogunk.
VERŠ 6:
Ani nevieme, čo je lepšie — zvíťaziť, či podľahnúť. Keď zabijeme Dhṛtarāṣṭrových synov, ktorí tu stoja pred nami na bojisku, potom ani my sami nebudeme chcieť ďalej žiť.
6. VERS:
Azt sem tudjuk, melyik a jobb: ha mi győzünk, vagy ha ők győznek le minket. Ha megöljük Dhṛtarāṣṭra fiait, tovább már nekünk sem szabadna élnünk. Most mégis előttünk sorakoznak a csatatéren.
VERŠ 7:
Teraz som zmätený a neviem, čo je mojou povinnosťou, a od slabosti som stratil všetku rozvahu. V tejto situácii sa Ťa pýtam — povedz mi jasne, čo je pre mňa najlepšie. Teraz som Tvojím žiakom a Tebe odovzdanou dušou. Prosím, pouč ma.
7. VERS:
Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, oktass engem!
VERŠ 8:
Nenachádzam nič, čo by mohlo zahnať zármutok, od ktorého mi vysychajú zmysly. Nemohol by som sa ho zbaviť, ani keby som získal prekvitajúce kráľovstvo na zemi a moc polobohov v nebi.“
8. VERS:
Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja érzékeimet, s melyet legyőzni nem leszek képes még akkor sem, ha egy páratlan, virágzó földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek országában.
VERŠ 9:
Sañjaya riekol: „Po týchto slovách, povedal Arjuna, hubiteľ nepriateľov, Kṛṣṇovi:`Nebudem bojovať, ó, Govinda.' a zmĺkol.
9. VERS:
Sañjaya szólt: Így beszélt Arjuna, az ellenség fenyítője, majd e szavakkal fordult Kṛṣṇához: „Govinda, én nem fogok harcolni!” Aztán elhallgatott.
VERŠ 10:
Ó, potomok Bharatov, v tej chvíli, uprostred oboch vojsk, prehovoril usmievajúci sa Kṛṣṇa ku skľúčenému Arjunovi nasledujúce slová.“
10. VERS:
Ó, Bharata leszármazottja! Kṛṣṇa ekkor a két sereg között az alábbi szavakat intézte mosolyogva a bánattól sújtott Arjunához:
VERŠ 11:
Vznešený riekol: „Zatiaľ, čo prednášaš učené slová, nariekaš nad niečím, čo nie je hodné zármutku. Múdri nesmútia ani nad živými, ani nad mŕtvymi.
11. VERS:
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.
VERŠ 12:
Nikdy sa veru nestalo, že by nebolo Mňa, teba či týchto kráľov; a nikdy sa ani nestane, že by sme raz prestali existovať.
12. VERS:
Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is; a jövőben sem fog megszűnni életünk.
VERŠ 13:
Tak, ako vtelená duša prechádza v tomto tele z detstva do mladosti a do staroby, prechádza tiež duša v okamihu smrti do iného tela. Múdry človek sa touto zmenou nedá zmiasť.
13. VERS:
Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.
VERŠ 14:
Ó, syn Kuntī, krátkodobé radosti a bolesti prichádzajú a odchádzajú ako leto a zima. Pochádzajú zo zmyslových vnemov, ó, potomok Bharatov, a človek sa musí naučiť znášať ich a nenechať sa nimi rozrušovať.
14. VERS:
Ó, Kuntī fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Ó, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül hogy zavarnák őt.
VERŠ 15:
Ó, najlepší z mužov, Arjuna, ten, koho nerozruší ani radosť, ani bolesť a kto za každých okolností zostáva pokojný, je nepochybne hodný oslobodenia.
15. VERS:
Ó, emberek között a legkiválóbb [Arjuna]! Akit sem a boldogság, sem a boldogtalanság nem zavar meg, s mindkettő esetén rendíthetetlen, az kétségtelenül méltó rá, hogy felszabaduljon.
VERŠ 16:
Tí, ktorí vidia pravdu, dospeli k záveru, že to, čo je iluzórne (hmotné telo), je pominuteľné, a to, čo je večné (duša), sa nemení. K tomuto záveru dospeli, keď študovali povahu jedného i druhého.
16. VERS:
Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nem létező [az anyagi test] számára nincsen állandóság, az örökkévaló [a lélek] pedig változatlan. Erre mindkettő természetének tanulmányozásával jöttek rá.
VERŠ 17:
Vedz, že to, čo preniká celým telom, je nezničiteľné. Nikto nemôže zničiť nehynúcu dušu.
17. VERS:
Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan! E halhatatlan lelket senki sem képes megsemmisíteni.
VERŠ 18:
Hmotné telo tejto nezničiteľnej, nezmerateľnej a večnej živej bytosti istotne pominie, preto bojuj, ó, potomok Bharatov.
18. VERS:
Az elpusztíthatatlan, mérhetetlen és örök élőlény anyagi teste mindenképpen megsemmisül; ezért hát harcra fel, ó, Bharata leszármazottja!
VERŠ 19:
Nevedomý je ten, kto si myslí, že živá bytosť môže zabiť alebo byť zabitá. Kto dosiahol poznanie, vie, že duša ani nezabíja, ani nemôže byť zabitá.
19. VERS:
Aki az élőlényt gyilkosnak hiszi, vagy azt gondolja, hogy megölhető, az nem rendelkezik tudással, hiszen az önvaló nem gyilkos és nem is ölhető meg.
VERŠ 20:
Duša sa nerodí, ani nikdy neumiera. Nikdy nevznikla, nikdy nevzniká a ani nikdy nevznikne. Je nezrodená, večná, trvalá a pôvodná. Nezahynie, keď je telo zabité.
20. VERS:
A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.
VERŠ 21:
Ó, Pārtha, ako môže človek, ktorý vie, že duša je nezničiteľná, nezrodená, večná a nemenná, niekoho zabiť alebo dať niekoho zabiť?
21. VERS:
Ó, Pārtha! Hogyan lehetne gyilkos, vagy miképpen vehetne rá bárkit is az ölésre az, aki tudja, hogy a lélek elpusztíthatatlan, örök, megszületetlen és változatlan?
VERŠ 22:
Ako si človek oblieka nové šaty a odkladá staré, tak aj duša prijíma nové hmotné telá a odkladá staré a neužitočné.
22. VERS:
Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy válik meg a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testektől, hogy újakat fogadjon el helyükbe.
VERŠ 23:
Dušu nikdy nemožno žiadnou zbraňou rozťať na kúsky, spáliť ohňom, premočiť vodou či vysušiť vetrom.
23. VERS:
A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja.
VERŠ 24:
Individuálna duša je nezničiteľná, nerozpustná a nemožno ju ani spáliť, ani vysušiť. Je trvalá, všadeprítomná, nemenná, nehybná a večne rovnaká.
24. VERS:
Az egyéni lélek törhetetlen, feloldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. Örökkévaló, mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz.
VERŠ 25:
Vraví sa, že duša je neviditeľná, nepredstaviteľná a nemenná. Keď to všetko vieš, nemal by si bedákať nad telom.
25. VERS:
Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan. Ezt tudván nem szabad bánkódnod a test miatt.
VERŠ 26:
Ak si však myslíš, že duša (alebo príznaky života) sa zakaždým rodí a potom navždy umiera, ani tak nemáš žiadny dôvod žialiť, ó, bojovník mocných paží.
26. VERS:
Még ha azt hiszed is, hogy a lélek [vagy az élet jele] szüntelenül megszületik és örökké meghal, akkor sincs okod a bánkódásra, ó, erős karú!
VERŠ 27:
Pre toho, kto sa narodil, je smrť celkom istá a ten, kto zomrel, sa celkom iste narodí. Preto by si nemal bedákať pri plnení svojej nevyhnutnej povinnosti.
27. VERS:
A megszületett számára biztos a halál, s halála után újra megszületik kétségtelenül. Ezért hát nem szabad keseregned kötelességed elkerülhetetlen végrehajtása közben!
VERŠ 28:
Všetky stvorené bytosti sú na počiatku neprejavené, v prechodnom štádiu sú prejavené a po zničení opäť neprejavené. Prečo teda nariekať, ó, potomok Bharatov?
28. VERS:
Kezdetben minden teremtett lény megnyilvánulatlan, középső szakaszában megnyilvánul, majd a megsemmisüléskor újra megnyilvánulatlan lesz. Mi okod hát a kesergésre?
VERŠ 29:
Niektorí sa na dušu pozerajú ako na zázračnú, iní o nej hovoria ako o zázračnej a ďalší o nej počujú ako o zázračnej. Pritom niektorí, hoci o nej počuli, nedokážu ju pochopiť.
29. VERS:
A lelket egyesek csodálatosnak látják, mások olyannak írják le, megint mások azt hallják róla, hogy csodálatos, míg mások egyáltalán nem értik még azután sem, hogy hallottak róla.
VERŠ 30:
Ó, potomok Bharatov, duša, ktorá pretrváva v tele, je večná a nikdy nemôže byť zabitá. Preto za žiadnym tvorom nemusíš smútiť.
30. VERS:
Ó, Bharata leszármazottja, egy élőlényért sem kell bánkódnod, hiszen a testben lakozót sohasem lehet elpusztítani!
VERŠ 31:
Po zvážení svojej kṣatriyskej povinnosti by si mal vedieť, že niet pre teba nič lepšieho, než bojovať podľa náboženských zásad; preto nemáš dôvod váhať.
31. VERS:
Kṣatriya kötelességedet figyelembe véve tudnod kell, hogy nincs számodra jobb elfoglaltság, mint harcolni a vallásos elvekért. Semmi szükség hát a tétovázásra.
VERŠ 32:
Ó, syn Pṛthy, šťastní sú kṣatriyovia, ktorým sa naskytnú možnosti k boju, otvárajúce brány na nebeské planéty.
32. VERS:
Ó, Pārtha! Boldogok a kṣatriyák, akiknek ilyen váratlan lehetőségeik kínálkoznak a harcra, megnyitván számukra a mennyei bolygók kapuját.
VERŠ 33:
Ak sa však nezúčastníš tohto spravodlivého boja, prehrešíš sa zanedbaním svojich povinností a prídeš tak o svoju povesť bojovníka.
33. VERS:
Ha azonban nem hajtod végre vallásos kötelességedet s nem harcolsz, akkor feladatod elhanyagolásával bizonyosan bűnt követsz el, s így búcsút mondhatsz harcosi hírnevednek.
VERŠ 34:
Ľudia si navždy budú rozprávať o tvojej potupe a pre váženú osobu je potupa horšia než smrť.
34. VERS:
Az emberek szégyenedről beszélnek majd, s egy tiszteletre méltó ember számára a szégyen még a halálnál is rosszabb.
VERŠ 35:
Veľkí generáli, ktorí si veľmi ctili tvoje meno a slávu, si budú myslieť, že si z bojiska odišiel iba zo strachu, a budú ťa považovať za zbabelca.
35. VERS:
A hatalmas hadvezérek, akik oly nagyra tartották neved és dicsőséged, azt fogják hinni, hogy puszta félelemből hagytad el a csatateret, s így jelentéktelen személyiségnek tekintenek majd.
VERŠ 36:
Tvoji nepriatelia ťa budú ohovárať mnohými nepeknými slovami a hanobiť tvoje schopnosti. Či snáď môže byť pre teba niečo bolestivejšie?
36. VERS:
Ellenségeid bántó szavakkal fognak illetni, s gúnyt űznek majd tehetségedből. Mi lehetne számodra ennél fájdalmasabb?
VERŠ 37:
Ak ťa na bojisku zabijú, dosiahneš nebeské planéty; ak zvíťazíš, získaš pozemské kráľovstvo. Preto povstaň, ó, syn Kuntī, a odhodlane bojuj.
37. VERS:
Ó, Kuntī fia! Vagy megölnek a csatamezőn, s a mennyei bolygókra kerülsz, vagy pedig győzelmet aratsz, s a földi királyságot élvezed. Légy hát elszánt, s harcra fel!
VERŠ 38:
Bojuj, lebo to je tvojou povinnosťou; bojuj bez ohľadu na šťastie alebo nešťastie, zisk alebo stratu, víťazstvo alebo porážku; tak na seba neuvalíš hriech.
38. VERS:
Harcolj a harc kedvéért, s ne gondolj boldogságra vagy szomorúságra, nyereségre vagy veszteségre, győzelemre vagy vereségre! Így cselekedvén sohasem fogsz bűnt elkövetni.
VERŠ 39:
Až doposiaľ som ti vyložil toto poznanie analytickým štúdiom. Teraz počúvaj, ako ti ho vysvetlím z hľadiska konania bez túžby po plodoch svojej práce. Ó, syn Pṛthy, ak budeš konať s týmto poznaním, môžeš sa vyslobodiť zo zajatia činov.
39. VERS:
Eddig az elemző tanulmányozás segítségével írtam le neked e tudást. Halld most, ahogy a tettek gyümölcseire nem vágyó cselekvés alapján magyarázom el! Ó, Pṛthā fia! Ha ilyen tudás birtokában cselekszel, megszabadulhatsz a munka bilincseitől.
VERŠ 40:
V tomto úsilí niet straty alebo úbytku a i malý pokrok na tejto ceste môže človeka ochrániť pred najväčším nebezpečenstvom.
40. VERS:
Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy hanyatlás, s ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától.
VERŠ 41:
Tí, ktorí kráčajú touto cestou, sú odhodlaní vo svojej snahe a majú jediný cieľ. Ó, milované dieťa Kuruovcov, inteligencia nerozhodných je rozvetvená.
41. VERS:
Akik ezt az utat járják, szilárdak elhatározásukban, és csak egyetlen céljuk van. Ó, Kuruk szeretett gyermeke, a határozatlanok szétszórt értelműek.
VERŠE 42-43:
Ľudia s chabými znalosťami si hovejú vo vznešených slovách Ved, odporúčajúcich vykonávanie rôznych výnosných obradov, ktorých cieľom je dosiahnutie nebeských planét, moci a výhodného zrodenia. Keďže túžia po zmyslových pôžitkoch a po bohatstve, vravia, že nad to niet.
42 – 43. VERS:
A csekély tudással rendelkezők nagyon vonzódnak a Védák virágos szavaihoz, melyek különféle gyümölcsöző cselekedeteket ajánlanak annak érdekében, hogy az ember eljusson a mennyei bolygókra, hogy előnyös helyzetben szülessen meg, hogy hatalomra tegyen szert és így tovább. Érzékkielégítésre és gazdag életre vágynak, ezért azt mondják, hogy nincs más ezen kívül.
VERŠ 44:
V mysli tých, ktorí príliš lipnú na zmyslových pôžitkoch a na hmotnom bohatstve a sú tým zmätení, sa nezrodí pevné odhodlanie oddane slúžiť Najvyššiemu Pánovi.
44. VERS:
Azoknak az elméjében, akik túlságosan ragaszkodnak az érzéki élvezethez és az anyagi gazdagsághoz, s akiket mindezek megtévesztenek, sohasem ébred szilárd eltökéltség, hogy a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatát végezzék.
VERŠ 45:
Vedy sa prevažne zaoberajú témami, ktoré patria do troch kvalít hmotnej prírody. Povznes sa nad tieto tri kvality, ó, Arjuna, a buď voči nim transcendentálny. Osloboď sa od všetkých dualít, vzdaj sa všetkých túžob po zisku a ochrane a spoznaj svoje pravé „ja“.
45. VERS:
A Védák legfőképpen az anyagi természet három kötőerejéről beszélnek. Ó, Arjuna, légy transzcendentális, s emelkedj e három kötőerő fölé! Szabadulj meg minden kettősségtől, valamint minden aggodalomtól a nyereséget és a biztonságot illetően, s légy szilárd az önvalóban!
VERŠ 46:
Všetky funkcie, ktoré plní malá studňa, splní v každom ohľade aj veľká vodná nádrž. Podobne môže byť zmysel Ved užitočný iba pre toho, kto pozná ich účel.
46. VERS:
Ahogy egy nagy víztároló alkalmas mindarra, amire egy kis kút, úgy a Védák valamennyi célját eléri az, aki ismeri a mögöttük rejlő szándékot.
VERŠ 47:
Máš právo vykonávať svoje predpísané povinnosti, no nemáš nárok na užívanie plodov svojich činov. Nikdy sa nepovažuj za príčinu výsledkov svojich činov a neviaž sa na nečinnosť.
47. VERS:
Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de tetteid gyümölcsére nem tarthatsz igényt. Sohase gondold, hogy te vagy az oka cselekedeteid következményének, és sohase vonzzon kötelességed elhanyagolása!
VERŠ 48:
Konaj si svoju povinnosť riadne, ó, Arjuna, zriekni sa pripútanosti a buď ľahostajný k úspechu či neúspechu. Taká vyrovnanosť sa nazýva yoga.
48. VERS:
Végezd kötelességed megingathatatlanul, ó, Arjuna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják yogának.
VERŠ 49:
Ó, Dhanañjaya, pomocou oddanej služby sa zbav všetkých plodonosných činností a s týmto vedomím sa Mi odovzdaj. Poľutovaniahodní sú sebci, ktorí si chcú užívať plody svojej práce.
49. VERS:
Ó, Dhanañjaya! Az odaadó szolgálat erejével tartsd távol magad minden emberhez nem méltó tettől, s ebben a tudatban hódolj meg az Úr előtt! Akik élvezni akarják munkájuk gyümölcsét, valamennyien fösvények.
VERŠ 50:
Človek zapojený v oddanej službe sa zbavuje dobrých i zlých činov už v tomto živote. Preto sa usiluj vykonávať yogu, ktorá je vrcholom umenia všetkých činností.
50. VERS:
Az odaadó szolgálatban élő ember még ebben az életében megszabadul mind a jó, mind pedig a rossz visszahatásoktól. Törekedj hát a yogára, a tettek művészetére!
VERŠ 51:
Vďaka tejto oddanej službe Bohu sa veľkí svätci alebo oddaní zbavujú výsledkov činov v hmotnom svete. Tak sa vyslobodzujú z kolobehu rodenia a smrti a dosahujú stav mimo všetkých utrpení (návratom k Bohu).
51. VERS:
Az Úr odaadó szolgálatát végezve a nagy bölcsek és bhakták megszabadulnak az anyagi világban végzett munka eredményeitől. Ily módon kiszabadulnak a születés és halál körforgásából, és [azáltal, hogy hazatérnek Istenhez] elérik azt az állapotot, amely túl van minden szenvedésen.
VERŠ 52:
Až tvoja inteligencia prekoná húštinu klamu, staneš sa ľahostajným ku všetkému, čo už bolo vypočuté, ako i ku všetkému, čo má byť vypočuté.
52. VERS:
Amikor értelmed kitalál az illúzió sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindaz iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz.
VERŠ 53:
Keď tvoju myseľ viac neznepokojujú vznešené slová Ved a zostáva pohrúžená v tranze sebarealizácie, vtedy dosiahneš božské vedomie.“
53. VERS:
Amikor elmédet többé nem zavarják meg a Védák virágos szavai, és szilárdan megállapodik az önmegvalósítás transzában, isteni tudatra teszel majd szert.
VERŠ 54:
Arjuna riekol: „Ó, Keśava, ako možno spoznať človeka, ktorého vedomie zotrváva v transcendencii? Ako taký človek hovorí a aká je jeho reč? Ako sedí a ako chodí?“
54. VERS:
Arjuna így szólt: Ó, Kṛṣṇa! Milyen jelekről ismerhetem fel azt, akinek tudata ily módon a transzcendensbe merült? Hogyan s milyen szavakkal beszél? Hogyan ül és hogyan jár?
VERŠ 55:
Vznešený riekol: „Ó, Pārtha, keď sa človek vzdal všetkých druhov túžob po zmyslovom pôžitku, ktorá je výplodom mysle, a keď jeho očistená myseľ nachádza uspokojenie vo vlastnom „ja“, hovorí sa, že sa nachádza v čistom transcendentálnom vedomí.
55. VERS:
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ó, Pārtha! Amikor az ember lemond az érzékkielégítésre irányuló, az elme által kitalált valamennyi vágyról, s ekképpen megtisztult elméje egyedül az önvalóban talál elégedettséget, akkor azt mondhatjuk róla, hogy tiszta, transzcendentális tudata van.
VERŠ 56:
Kto napriek trojakému utrpeniu zostáva pokojný, kto sa nedá strhnúť šťastím a zbavil sa záľub, strachu a hnevu, je svätcom vyrovnanej mysle.
56. VERS:
Aki a háromfajta szenvedés ellenére háborítatlan marad, akit a boldogság nem mámorít, s aki mentes a ragaszkodástól, a félelemtől és a dühtől, azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek hívják.
VERŠ 57:
Kto sa zbavil lipnutia na hmotnom svete, kto sa neraduje, keď uspeje, a ani nežiali, keď ho stretne zlo, je pevne umiestnený v dokonalom poznaní.
57. VERS:
Akit nem ingat meg semmi, érje bár jó vagy rossz, s nem ujjong és nem panaszkodik miattuk, az szilárdan gyökerezik a tökéletes tudásban.
VERŠ 58:
Skutočne upevnený v dokonalom vedomí je ten, kto dokáže svoje zmysly odpútať od zmyslových predmetov, podobne, ako keď korytnačka stiahne svoje údy pod pancier.
58. VERS:
Aki képes úgy visszavonni érzékeit az érzékszervek tárgyairól, mint ahogyan a teknősbéka húzza be páncéljába végtagjait, az rendíthetetlenül megállapodott a tökéletes tudatban.
VERŠ 59:
Vtelená duša môže byť obmedzená v zmyslovom užívaní, hoci túžba po zmyslových predmetoch zostáva. Keď však okúsi vyšší pôžitok, stratí chuť na zmyslové ukájanie a zotrváva v duchovnom vedomí.
59. VERS:
A megtestesült lélek elállhat az érzéki örömöktől, de az érzékek tárgyai utáni vágya megmarad. Tudata azonban rendíthetetlen, mert egy magasabb rendű ízt tapasztalva hagyott fel az érzéki élvezettel.
VERŠ 60:
Zmysly sú také mocné a búrlivé, ó, Arjuna, že násilne unášajú aj myseľ múdreho človeka, ktorý sa ich snaží ovládnuť.
60. VERS:
Ó, Arjuna, az érzékek olyan erősek és fékezhetetlenek, hogy még a rajtuk uralkodni próbáló, józan ítélőképességű ember elméjét is erőnek erejével elragadják.
VERŠ 61:
Kto ovláda svoje zmysly a má ich vo svojej moci, kto upína svoje vedomie na Mňa, je známy ako človek stálej múdrosti.
61. VERS:
Aki az érzékeit megzabolázva, azokat teljesen irányítása alatt tartva tudatát Rám szögezi, azt rendíthetetlen értelműnek ismerik.
VERŠ 62:
Keď človek rozjíma nad zmyslovými objektami, priľne k nim. Z toho sa rodí žiadostivosť a zo žiadostivosti povstáva hnev.
62. VERS:
Az emberben az érzékek tárgyain elmélkedve ragaszkodás ébred azok iránt. E ragaszkodásból heves vágy támad, a vágy pedig dühöt szül.
VERŠ 63:
Z hnevu vzniká ilúzia a z ilúzie zmätená pamäť. Keď je pamäť zmätená, dochádza k strate inteligencie a so zánikom inteligencie človek opäť poklesne na hmotnú úroveň.
63. VERS:
A düh eredménye teljes illúzió, az illúzióé pedig emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába.
VERŠ 64:
No človek, ktorý je v styku so zmyslovými predmetmi bez toho, že by k nim bol pripútaný alebo ich nenávidel, a ovláda svoje zmysly dodržiavaním usmerňujúcich zásad slobody, môže dostať úplnú Pánovu milosť.
64. VERS:
De aki mentes minden ragaszkodástól és ellenszenvtől, és képes a szabadság szabályozó elveinek gyakorlása révén uralkodni az érzékein, az elnyerheti az Úr teljes kegyét.
VERŠ 65:
Pre toho, kto je takto pohrúžený vo vedomí Kṛṣṇu, prestane jestvovať trojnásobné utrpenie hmotného života a v tomto šťastnom stave sa jeho inteligencia čoskoro ustáli.
65. VERS:
Aki ily módon elégedett [a Kṛṣṇa-tudatban], annak számára megszűnik az anyagi lét háromféle szenvedése, s ebben az elégedett tudatban értelme hamarosan megszilárdul.
VERŠ 66:
Človek, ktorý nie je s Najvyšším spojený vedomím Kṛṣṇu, nemôže mať ani transcendentálnu inteligenciu, ani stálu myseľ, bez ktorej nemožno dosiahnuť pokoj. A ak nemá pokoj, ako môže očakávať šťastie?
66. VERS:
Aki nem áll kapcsolatban a Legfelsőbbel [a Kṛṣṇa-tudatban], annak értelme nem transzcendentális, elméje nem szilárd, s enélkül lehetetlen a béke is. És hogyan volna lehetséges a boldogság béke nélkül?
VERŠ 67:
Tak ako loď na vode odveje silný vietor, tak i jeden z neovládnutých zmyslov, na ktorý sa sústredila myseľ, môže odniesť rozum človeka.
67. VERS:
Ahogyan az erős szél sodorja el a csónakot a vízen, úgy képes elragadni az ember értelmét még egyetlen csapongó érzék is, ha az elme arra összpontosít.
VERŠ 68:
Ó, bojovník mocných paží, preto je ten, ktorého zmysly sú odvrátené od zmyslových predmetov, určite človekom stáleho rozumu.
68. VERS:
Ezért, ó, erős karú, aki visszatartja érzékeit azok tárgyaitól, annak értelme valóban rendíthetetlen.
VERŠ 69:
Čo je pre všetky bytosti nocou, je dobou bdenia pre toho, kto sa ovláda, a čo je pre všetky bytosti časom bdenia, je nocou pre osvieteného svätca.
69. VERS:
Ami minden lény számára éjjel, ébredés az a fegyelmezett embernek, míg az élőlények ébrenléte a bensőt látó bölcsnek éjszaka.
VERŠ 70:
Mier môže dosiahnuť iba ten, kto sa nenechá vyrušovať nepretržitými prúdmi žiadostivosti, vlievajúcimi sa ako rieky do oceánu, ktorý napriek tomu zostáva vo svojom základe nehybný — a nie ten, kto sa snaží uspokojovať svoje túžby.
70. VERS:
A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.
VERŠ 71:
Človek, ktorý zanechal všetky túžby po zmyslovom pôžitku a žije bez žiadostí, ktorý sa zbavil vlastníckeho pocitu a falošného ega — iba ten dosiahne skutočný mier.
71. VERS:
Egyedül az éri el az igazi békét, aki megszabadult minden érzékkielégítésre irányuló vágytól, kívánságok nélkül él, megvált minden birtoklásérzettől, s mentes a hamis egótól.
VERŠ 72:
Ó, syn Pṛthy, toto je cesta duchovného a zbožného života a kto po nej kráča, nepodlieha klamu. Ak sa človek nachádza v tomto stave i v okamihu smrti, môže vstúpiť do Božieho kráľovstva.“
72. VERS:
Ez a lelki és isteni élet útja, melyet elérve az ember megtéveszthetetlenné válik. Még ha a halál órájában lépett is rá, képes eljutni Isten birodalmába.