VERŠ 63

63. VERS

Verš

Szöveg

krodhād bhavati sammohaḥ
sammohāt smṛti-vibhramaḥ
smṛti-bhraṁśād buddhi-nāśo
buddhi-nāśāt praṇaśyati

Synonyma

Szó szerinti jelentés

krodhāt — z hnevu; bhavati — vzniká; sammohaḥ — úplná ilúzia; sammohāt — z ilúzie; smṛti — pamäť; vibhramaḥ — zmätok; smṛti-bhraṁśāt — po zmätení pamäte; buddhi-nāśaḥ — strata inteligencie; buddhi-nāśāt — a zo straty inteligencie; praṇaśyati — človek poklesne.

krodhāt – a dühből; bhavati – lesz; sammohaḥ – teljes illúzió; sammohāt – az illúzióból; smṛti – az emlékezet; vibhramaḥ – zavara; smṛti-bhraṁśāt – az emlékezet zavarából; buddhi-nāśaḥ – az értelem elvesztése; buddhi-nāśāt – és az értelem elvesztése folytán; praṇaśyati – az ember elbukik.

Překlad

Fordítás

Z hnevu vzniká ilúzia a z ilúzie zmätená pamäť. Keď je pamäť zmätená, dochádza k strate inteligencie a so zánikom inteligencie človek opäť poklesne na hmotnú úroveň.

A düh eredménye teljes illúzió, az illúzióé pedig emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába.

Význam

Magyarázat

Śrīla Rūpa Gosvāmī nám hovorí:

Śrīla Rūpa Gosvāmī a következő utasítást adja számunkra:

prāpañcikatayā buddhyā
hari-sambandhi-vastunaḥ
mumukṣubhiḥ parityāgo
vairāgyaṁ phalgu kathyate

(Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.258)

Rozvíjaním nášho duchovného vedomia môžeme zrealizovať, že v oddanej službe má všetko svoje miesto. Tí, čo nemajú znalosť o duchovných činnostiach robených s láskou pre Kṛṣṇu, sa umelo pokúšajú vyhýbať sa hmotným predmetom a napriek tomu, že túžia po vyslobodení z hmotného otroctva, dokonalosť odriekania nedosiahnu. Ich takzvané odriekanie sa volá phalgu — podradnejšie. Oproti tomu človek vedomý si Kṛṣṇu vie, ako všetko použiť v službe Pánovi, a nestane sa obeťou materializmu. Stúpenci neosobnej filozofie napríklad neuznávajú, že Boh alebo Absolútny môže jesť, pretože je neosobný. Zatiaľ čo sa stúpenec neosobnej filozofie vyhýba dobrému jedlu, oddaný vie, že všetko treba robiť pre Kṛṣṇov pôžitok, lebo si uvedomuje, že Kṛṣṇa zje všetko, čo Mu s láskou a oddanosťou obetuje. Po obetovaní jedla Kṛṣṇovi zje zvyšky nazývané prasādam. Takto všetko zduchovnie a oddanému nehrozí poklesnutie do hmotnej existencie. Prijíma prasādam s vedomím, že potešil Kṛṣṇu, zatiaľ čo neznaboh to odmieta a považuje prasādam za hmotné. Preto sa impersonalista nemôže kvôli svojmu umelému odriekaniu tešiť zo života a aj to najmenšie vzrušenie mysle ho opäť stiahne do víru hmotnej existencie. Vraví sa, že aj keď taká duša dosiahne vyslobodenie, napokon predsa poklesne, pretože nebola podporená oddanou službou.

Kṛṣṇa-tudata fejlődése során az ember megtanulja, hogy minden felhasználható az Úr szolgálatában. Akik nem ismerik a Kṛṣṇa-tudatot, azok természetellenes módszerekkel próbálják elkerülni az anyagi dolgokat, s ennek az az eredménye, hogy noha az anyagi kötelékek alóli felszabadulásra vágynak, nem jutnak el a lemondás tökéletes szintjére. Állítólagos lemondásukat phalgunak, lényegtelennek nevezik. A Kṛṣṇa-tudatú ember ezzel szemben tudja, hogyan használjon fel mindent az Úr szolgálatában, s ezért ő nem esik áldozatul az anyagi tudatnak. Az imperszonalisták például azt gondolják, hogy mivel az Úr, az Abszolút személytelen, nem képes enni. Megpróbálnak lemondani a finom ételekről, ám a bhakták velük ellentétben tudják, hogy Kṛṣṇa a legfelsőbb élvező, s elfogyasztanak mindent, amit odaadással felajánlanak Neki. Finomabbnál finomabb ételeket ajánlanak fel az Úrnak, majd megeszik a maradékot, amit prasādának hívnak. Ily módon minden lelkivé válik, s a bhaktákat nem fenyegeti az elbukás veszélye. Kṛṣṇa-tudatosan elfogyasztják a prasādát, míg az abhakták azt anyaginak tekintik, s elutasítják. Az imperszonalisták természetellenes lemondásuk miatt tehát nem tudják élvezni az életet, s ennek következtében elméjük a legkisebb izgatásra is az anyagi lét mocsarába rántja őket. A szentírások szerint az ilyen lélek még ha el is éri a felszabadulást, ismét visszaesik, mert nem áll mögötte az odaadó szolgálat támasza.