Skip to main content

VERŠ 48

48. VERS

Verš

Szöveg

saha-jaṁ karma kaunteya
sa-doṣam api na tyajet
sarvārambhā hi doṣeṇa
dhūmenāgnir ivāvṛtāḥ
saha-jaṁ karma kaunteya
sa-doṣam api na tyajet
sarvārambhā hi doṣeṇa
dhūmenāgnir ivāvṛtāḥ

Synonyma

Szó szerinti jelentés

saha-jam — súčasne zrodený; karma — čin; kaunteya — ó, syn Kuntī; sa-doṣam — s chybou; api — aj keď; na — nikdy; tyajet — nemal by zanechať; sarva-ārambhāḥ — každý pokus; hi — iste; doṣeṇa — s chybou; dhūmena — dymom; agniḥ — oheň; iva — ako; āvṛtāḥ — zahalený.

saha-jam – a vele született; karma – munkát; kaunteya – ó, Kuntī fia; sa-doṣam – hibákkal teli; api – habár; na – sohasem; tyajet – szabad feladni; sarva-ārambhāḥ – minden próbálkozás; hi – bizony; doṣeṇa – hibával; dhūmena – füsttel; agniḥ – tűz; iva – ahogyan; āvṛtāḥ – befedett.

Překlad

Fordítás

Každý čin, ó, syn Kuntī, je zahalený nejakou vadou, tak ako je oheň zahalený dymom. Preto by človek nemal zanechať činnosť, ktorá prináleží jeho povahe, aj keby nebola bez chýb.

Mint lángot a füst, úgy takar be minden igyekezetet valamilyen hiba. Ezért, ó, Kuntī fia, az embernek nem szabad felhagynia a természetéből fakadó munkával még akkor sem, ha az hibákkal teli.

Význam

Magyarázat

V podmienenom stave sú všetky činnosti znečistené hmotnými kvalitami. Aj brāhmaṇa musí vykonávať obete, pri ktorých sa zabíjajú zvieratá. Podobne kṣatriya, nech je akokoľvek zbožný, musí bojovať so svojím nepriateľom. Nemôže sa tomu vyhnúť. Veľmi zbožný obchodník musí niekedy zatajiť svoj zisk, aby mohol pokračovať v obchodovaní, a niekedy je dokonca nútený obchodovať na čiernom trhu. Je to nevyhnutné. To isté platí o śūdrovi, ktorý je sluhom zlého pána. Musí vykonávať jeho pokyny, hoci by po pravde nemali byť vykonané. Napriek týmto nedostatkom musí človek pokračovať v nasledovaní svojich predpísaných povinností, pretože sa rodí s určitou povahou.

A feltételekhez kötött létben az anyagi természet kötőerői minden tettet beszennyeznek. Még a brāhmaṇának is végeznie kell olyan áldozatokat, amelyek szükségessé teszik az állatok megölését. Ugyanígy bármennyire is jámbor, a kṣatriyának harcolnia kell az ellenséggel, ez alól nem bújhat ki. Az üzlete fenntartása érdekében még a jámbor kereskedő is arra kényszerül néha, hogy eltitkolja a nyereségét, vagy hogy feketén üzleteljen. Ezek a dolgok szükségesek, s lehetetlen elkerülni őket. Ehhez hasonlóan a rossz urat szolgáló śūdrának is végre kell hajtania gazdája parancsait, még akkor is, ha azokat másképp nem tenné meg. Mindenkinek folytatnia kell előírt kötelességei végrehajtását e hibák ellenére is, mert ezek a kötelességek saját természetéből fakadnak.

V tomto verši je na ilustráciu použitý veľmi dobrý príklad. Aj keď je oheň čistý, je v ňom prítomný aj dym. Oheň sa však dymom neznečistí. Obsahuje ho, a predsa je považovaný za najčistejšiu látku. Ak sa chce kṣatriya zrieknuť svojich vojenských povinností a radšej prijať povinnosti brāhmaṇa, kto mu zaručí, že brāhmaṇské povinnosti so sebou neprinesú nijaké nepríjemnosti. Z toho plynie záver, že nikto v hmotnom svete nie je nadobro zbavený hmotného znečistenia. Vráťme sa k príkladu s dymom a ohňom, ktorý je v tejto súvislosti veľmi výstižný. Keď niekto v zimnom období kvôli využitiu tepla vezme kameň z ohňa, môže sa stať, že sa mu dostane dym do očí a začne slziť. Tak či onak, aj napriek týmto nepríjemným okolnostiam sa musí oheň kvôli teplu používať. Podobne sa nemá človek zriekať svojich prirodzených povinností kvôli nejakým nemilým okolnostiam. Naopak, prostredníctvom svojich predpísaných povinností má s vedomím Kṛṣṇu odhodlane slúžiť Najvyššiemu Pánovi, Śrī Kṛṣṇovi. To je jeho dokonalosť. Ak človek pracuje pre potešenie Najvyššieho Pána, jeho činy sa očistia od všetkých nedostatkov. Keď sú plody jeho práce očistené vykonávaním oddanej služby, môže dokonale uzrieť svoje vlastné ja, a to sa nazýva sebarealizácia.

A vers nagyon szép példával illusztrálja ezt. Noha a tűz tiszta, mégis füstöl, ez azonban nem szennyezi be, és füstje ellenére minden elem közül a legtisztábbnak számít. Ha valaki kṣatriya kötelességéről lemondva egy brāhmaṇa foglalkozását akarja űzni, semmi biztosíték sincs arra, hogy új foglalkozása során nem kell kellemetlen feladatokkal szembenéznie. Ebből azt a következtetést vonhatjuk el, hogy az anyagi világban senki sem mentes teljesen az anyagi természet szennyeződésétől. A tűz és a füst példája nagyon szemléletes: télen, amikor követ veszünk ki a tűzből, szemünket és más testrészeinket is bántja a füst, ám a zavaró körülmények ellenére használnunk kell a tüzet. Éppen így az embernek nem szabad megválnia természetes foglalkozásától csupán azért, mert szembe kell néznie néhány zavaró tényezővel. Inkább legyen határozott abban a szándékában, hogy előírt kötelességével a Legfelsőbb Urat szolgálja a Kṛṣṇa-tudatban. Ez jelenti a tökéletességet. Ha valaki a munkáját a Legfelsőbb Úr örömére végzi, akkor tetteiben többé nem lesz hiba. Amikor az odaadó szolgálattal összekapcsolt munka eredményei megtisztulnak, az ember tökéletesen láthatja önvalóját. Ezt hívják önmegvalósításnak.