VERŠ 23

23. VERS

Verš

Szöveg

oṁ tat sad iti nirdeśo
brahmaṇas tri-vidhaḥ smṛtaḥ
brāhmaṇās tena vedāś ca
yajñāś ca vihitāḥ purā

Synonyma

Szó szerinti jelentés

oṁ — označenie Najvyššieho; tat — to; sat — večný; iti — tak; nirdeśaḥ — označenie; brahmaṇaḥ — Najvyššieho; tri-vidhaḥ — trojaké; smṛtaḥ — je považovaná; brāhmaṇāḥ — brāhmaṇi; tena — s týmto; vedāḥ — vedska literatúra; ca — tiež; yajñāḥ — obeť; ca — tiež; vihitāḥ — používali; purā — prv.

oṁ – utalás a Legfelsőbbre; tat – az; sat – örökkévaló; iti – így; nirdeśaḥ – utalás; brahmaṇaḥ – a Legfelsőbbre; tri-vidhaḥ – háromszoros; smṛtaḥ – van tekintve; brāhmaṇāḥ – a brāhmaṇák; tena – azzal; vedāḥ – a védikus irodalom; ca – szintén; yajñāḥ – áldozatok; ca – is; vihitāḥ – azokat használták; purā – előzőleg.

Překlad

Fordítás

Od počiatku stvorenia sa na označenie Najvyššej Absolútnej Pravdy používali tri slová — oṁ tat sat. Tieto tri symbolické zastúpenia odriekavali brāhmaṇi, keď spievali vedske hymny a prinášali obete určené na uspokojenie Najvyššieho.

Oṁ tat sat: e három szó a teremtés kezdete óta a Legfelsőbb Abszolút Igazságra utal. E három szót, amely jelképesen az Abszolút Igazságot képviseli, a brāhmaṇák a Védák himnuszait zengve és a Legfelsőbb elégedettsége érdekében végzett áldozatok során ejtik ki.

Význam

Magyarázat

Už bolo vysvetlené, že pokánie, obeť, dobročinnosť a jedlo sa rozdeľujú do troch kategórií: dobra, vášne a nevedomosti. Či už patria do prvej, druhej alebo tretej triedy, sú znečistené hmotnou prírodou. Ak sú však určené k potešeniu Najvyššieho — oṁ tat sat, večnej Najvyššej Božskej Osobnosti — stanú sa prostriedkom duchovného pokroku. Tento cieľ naznačujú pokyny písiem. Slová oṁ tat sat označujú Absolútnu Pravdu, Najvyššiu Božskú Osobnosť. Vo vedskych hymnách nájdeme slovo oṁ všade.

Elmondtuk, hogy a vezeklés, az adományozás és az étel a három kötőerőnek – a jóságnak, a szenvedélynek és a tudatlanságnak – megfelelően háromféle lehet. Ám tartozzanak akár az első, akár a második, akár a harmadik csoportba, feltételekhez vannak kötve, s a természet anyagi kötőerői fertőzik be őket. Ha azonban céljuk a Legfelsőbb – oṁ tat sat, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az örökkévaló –, akkor a lelki fejlődést segítik elő. Az írások parancsai ezt ajánlják. Ez a három szó, oṁ tat sat, kifejezetten az Abszolút Igazságot, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti. A védikus himnuszokban mindig ott találjuk az oṁ szót.

Ten, kto jedná bez ohľadu na príkazy písiem, Absolútnu Pravdu nedosiahne. Môže získať dočasné výsledky, no nedosiahne konečný zmysel života. Z toho plynie, že dobročinnosť, obeť a pokánie musia byť vykonávané v kvalite dobra. Ak sú vykonávané v kvalite vášne a nevedomosti, patria zaiste do nižšej triedy. Tieto tri slová, oṁ tat sat, sú recitované v spojení so svätým menom Najvyššieho Pána, napríklad oṁ tad viṣṇoḥ. Keď sa recitujú vedske hymny alebo odriekava sväté meno Najvyššieho Pána, pridáva sa oṁ. To je naznačené vo vedskych písmach. Tieto tri slová pochádzajú z vedskych hymien. Oṁ ity etad brahmaṇo nediṣṭhaṁ nāma (Ṛg Veda) naznačuje prvý cieľ. Tat tvam asi (Chāndogya Upaniṣad 6.8.7) naznačuje druhý cieľ a sad eva saumya (Chāndogya Upaniṣad 6.2.1) naznačuje cieľ tretí. Dovedna tvoria oṁ tat sat. Keď Brahmā, prvá stvorená živá bytosť ešte za pradávnych čias vykonával obete, oslovoval týmito troma slovami Najvyššiu Božskú Osobnosť. Ten istý princíp je stále nasledovaný postupnosťou duchovných učiteľov. Tento hymnus je teda veľmi dôležitý a významný. V Bhagavad-gīte sa preto hovorí, že každá práca by mala byť vykonávaná pre oṁ tat sat alebo Najvyššiu Božskú Osobnosť. Ak recitujeme tieto tri slová počas pokánia, dobročinnosti a obetí, jednáme v duchu vedomia Kṛṣṇu. Vedomie Kṛṣṇu je vedecký proces transcendentálnych činností, ktorý každému umožňuje vrátiť sa domov, späť k Bohu. Takým transcendentálnym konaním nevyjde nazmar ani to najmenšie úsilie.

Aki a szentírások szabályait figyelmen kívül hagyva cselekszik, az nem juthat el az Abszolút Igazságig. Csupán átmeneti eredményekre számíthat, az élet végső célját azonban nem éri el. A végkövetkeztetés tehát az, hogy az adományozást, az áldozatokat és a vezeklést a jóság kötőerejében kell végrehajtani. Ha a szenvedély és a tudatlanság minősége jellemző rájuk, e tettek mindenképpen alacsonyabb rendűek. A három szót – oṁ tat sat – a Legfelsőbb Úr szent nevéhez kapcsolva ejtik ki, pl. oṁ tad viṣṇoḥ. Ha valaki a védikus himnuszokat vagy a Legfelsőbb Úr szent nevét énekli, mindig hozzáteszi az oṁ szót. Ezt írják elő a Védák. E három szó a védikus himnuszokból származik. Az oṁ ity etad brahmaṇo nediṣṭhaṁ nāma (Ṛg-veda) az első célra, a tat tvam asi (Chāndogya-upaniṣad 6.8.7) a másodikra, a sad eva saumya (Chāndogya-upaniṣad 6.2.1) pedig a harmadikra utal. Ezek egyesítéséből származik az oṁ tat sat. Amikor Brahmā, az első teremtett lény áldozatokat mutatott be, ezzel a három szóval utalt az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. A tanítványi láncolat éppen ezért ugyanezt az elvet követi. Ez a himnusz tehát nagyon fontos. A Bhagavad-gītā azt ajánlja, hogy minden tettet az oṁ tat sat, az Istenség Legfelsőbb Személyisége érdekében kell végrehajtanunk. Ha valaki e három szót kiejtve végez lemondásokat, adományoz vagy mutat be áldozatot, az Kṛṣṇa-tudatban cselekszik. A Kṛṣṇa-tudat olyan transzcendentális cselekedetek tudományos végrehajtása, melyek képessé teszik az embert arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Ha ily módon, transzcendentálisan cselekszünk, energiánk nem vész kárba.