VERŠ 20

20. VERS

Verš

Szöveg

dātavyam iti yad dānaṁ
dīyate ’nupakāriṇe
deśe kāle ca pātre ca
tad dānaṁ sāttvikaṁ smṛtam

Synonyma

Szó szerinti jelentés

dātavyam — obdarovaniahodný; iti — tak; yat — ten, ktorí; dānam — milodar; dīyate — je daný; anupakāriṇe — nehľadiac na odmenu; deśe — na vhodnom mieste; kāle — v správny čas; ca — a; pātre — vhodnej osobe; ca — a; tat — tento; dānam — milodar; sāttvikam — v kvalite dobra; smṛtam — považuje sa.

dātavyam – az arra méltónak adni; iti – így; yat – ami; dānam – adomány; dīyate – adatik; anupakāriṇe – a viszonzás reménye nélkül; deśe – a megfelelő helyen; kāle – megfelelő időben; ca – is; pātre – a megfelelő személynek; ca – és; tat – az; dānam – adomány; sāttvikam – a jóság minőségében lévőnek; smṛtam – van tekintve.

Překlad

Fordítás

Dar daný z povinnosti, bez nároku na odmenu, v pravý čas, na správnom mieste a osobe, ktorá je ho hodná, sa považuje za dar v kvalite dobra.

Ha valaki kötelességből, a helyes időben és a megfelelő helyen, az arra méltó személynek adományoz, s nem vágyik ellenszolgáltatásra, azt a jóság minőségében végzett adományozásnak kell tekinteni.

Význam

Magyarázat

Vo vedskej literatúre sa odporúča obdarúvať tých, ktorí sa venujú duchovným činnostiam. Neustále musíme mať na zreteli duchovnú dokonalosť. Preto sa odporúča dávať dary na pútnych miestach, pri zatmení Slnka, alebo Mesiaca, na konci mesiaca, kvalifikovanému brāhmaṇovi, vaiṣṇavovi (oddanému) alebo v chrámoch. Taká dobročinnosť musí byť vykonávaná bez sebamenšieho nároku na odmenu. Zo súcitu niekedy obdarúvame chudobných, no ak toho nie sú hodní, nerobíme nijaký duchovný pokrok. Inými slovami, nerozlišujúca dobročinnosť sa vo vedskej literatúre neodporúča.

A védikus irodalom azt ajánlja, olyan embereknek adományozzunk, akik lelki tettekkel foglalkoznak. Nem szabad úgy adományoznunk, hogy nem nézzük meg, kinek adunk. A lelki fejlettséget kell mindig szem előtt tartanunk, ezért a legjobb, ha egy zarándokhelyen, egy templomban, a hold- és napfogyatkozás alkalmával, a hónap végén, egy igaz brāhmaṇának vagy vaiṣṇavának (bhaktának) adunk ajándékot. Mindezt úgy kell tennünk, hogy ne várjunk viszonzást érte. Néha az emberek szánalomból a szegényeknek adományoznak, de ha azok érdemtelenek erre, akkor ez a tett nem segíti a lelki fejlődést. A védikus írások tehát nem ajánlják, hogy körültekintés nélkül adományozzunk.