VERŠ 14
14. VERS
Verš
Szöveg
pūjanaṁ śaucam ārjavam
brahmacaryam ahiṁsā ca
śārīraṁ tapa ucyate
pūjanaṁ śaucam ārjavam
brahmacaryam ahiṁsā ca
śārīraṁ tapa ucyate
Synonyma
Szó szerinti jelentés
deva — Najvyššieho Pána; dvija — brāhmaṇov; guru — duchovného učiteľa; prājña — a osobnosti hodné uctievania; pūjanam — uctievanie; śaucam — čistota; ārjavam — prostota; brahmacaryam — pohlavná zdržanlivosť; ahiṁsā — nenásilie; ca — tiež; śārīram — týkajúca sa tela; tapaḥ — sebakázeň; ucyate — nazýva sa.
deva – a Legfelsőbb Úrnak; dvija – a brāhmaṇáknak; guru – a lelki tanítómesternek; prājña – és az imádatra méltó személyiségeknek; pūjanam – az imádata; śaucam – tisztaság; ārjavam – egyszerűség; brahmacaryam – nőtlen élet; ahiṁsā – erőszaknélküliség; ca – és; śārīram – a testre vonatkozó; tapaḥ – fegyelmezés; ucyate – úgy mondják.
Překlad
Fordítás
K telesnej sebakázni patrí uctievanie Najvyššieho Pána, brāhmaṇov, duchovného učiteľa a nadriadených, ako sú otec a matka, ako aj čistota, prostota, celibát a nenásilie.
A test fegyelmezése a Legfelsőbb Úr, a brāhmaṇák, a lelki tanítómester, valamint az olyan feljebbvalók, mint az apa és az anya imádatából áll. A tisztaság, az egyszerűség, a cölibátus és az erőszaknélküliség szintén hozzá tartozik.
Význam
Magyarázat
Najvyššia Božská Osobnosť popisuje v tomto verši rôzne druhy sebakázní a pokání. Najprv objasňuje sebakázeň vykonávanú telom. Mali by sme si ctiť, alebo sa učiť ctiť Boha alebo polobohov, dokonale kvalifikovaných brāhmaṇov a duchovného učiteľa a nadriadených, ako sú otec a matka vrátane osôb, ktoré sú dobre oboznámené s vedskym poznaním. Im všetkým by sme mali preukazovať náležitú úctu. Mali by sme sa cvičiť v čistote — ako vonkajšej, tak aj vnútornej — a učiť sa jednoduchému životu. Nemali by sme robiť nič, čo nie je schválené v písmach. Nie je prípustný ani mimomanželský pohlavný styk, pretože pohlavný život je podľa písiem povolený iba v manželskom zväzku, a nie inak. Tomu sa hovorí celibát. Táto sebakázeň a pokánie sa vzťahuje na telo.
A Legfelsőbb Istenség most a lemondás és önmegtartóztatás különféle fajtáiról szól. A leírást a testre vonatkozó lemondásokkal és önmegtartóztatásokkal kezdi. Az embernek ki kell fejeznie, illetve meg kell tanulnia kifejezni a tiszteletét Istennek, a félisteneknek, a tökéletes, képzett brāhmaṇáknak, a lelki tanítómesternek és a feljebbvalóknak, például az apának, az anyának és mindenkinek, aki jártas a védikus tudásban. Mindnyájuknak meg kell adnunk a megfelelő tiszteletet. Törekednünk kell arra, hogy kívül-belül megtisztuljunk, s hogy egyszerűen viselkedjünk. Az embernek semmi olyat nem szabad tennie, amit az írások utasításai nem hagynak jóvá. Nem szabad nemi életet élnie házasságon kívül, mert az írások a nemi életet kizárólag a házasság kötelékein belül engedélyezik. Ezt nevezik cölibátusnak. Ezek jelentik tehát a test számára a fegyelmezést és az önmegtartóztatást.