VERŠ 11
11. VERS
Verš
Szöveg
vidhi-diṣṭo ya ijyate
yaṣṭavyam eveti manaḥ
samādhāya sa sāttvikaḥ
vidhi-diṣṭo ya ijyate
yaṣṭavyam eveti manaḥ
samādhāya sa sāttvikaḥ
Synonyma
Szó szerinti jelentés
aphala-ākāṅkṣibhiḥ — ľuďmi, ktorí netúžia po plodoch; yajñaḥ — obeť; vidhi-diṣṭaḥ — podľa príkazov písiem; yaḥ — ktorá; ijyate — konaná; yaṣṭavyam — musí sa vykonať; eva — zaiste; iti — takto; manaḥ — myseľ; samādhāya — sústredená; saḥ — tá; sāttvikaḥ — je v kvalite dobra.
aphala-ākāṅkṣibhiḥ – a tetteik eredményére nem vágyók által; yajñaḥ – áldozat; vidhi-diṣṭaḥ – az írások irányítása szerinti; yaḥ – amelyik; ijyate – végzett; yaṣṭavyam – végre kell hajtani; eva – bizony; iti – így; manaḥ – az elmét; samādhāya – rögzítve; saḥ – az; sāttvikaḥ – a jóság minőségében lévő.
Překlad
Fordítás
Z obetí je v kvalite dobra tá, ktorá je konaná z povinnosti, podľa pokynov písiem a bez očakávania odmeny.
Az áldozatok közül az tartozik a jóság kötőerejébe, amelyet az írások szabályai szerint, kötelességből hajtanak végre, anélkül hogy ennek fejében jutalomra vágynának.
Význam
Magyarázat
Obyčajne sa prinášajú obety s nejakým postranným úmyslom, no tu sa uvádza, že obeť musí byť vykonávaná nezištne. Musí byť konaná z povinnosti. Zoberme si napríklad obrady v chrámoch a kostoloch; väčšinou sú vykonávané s nádejou na hmotný zisk, no takýto postoj nenáleží do kvality dobra. Do chrámu alebo kostola by sme mali chodiť z povinnosti, úctivo sa skloniť pred Najvyššou Božskou Osobnosťou a obetovať Pánovi kvety a jedlo. Ľudia však väčšinou nevidia zmysel v návštevách chrámov, ktorých jediným cieľom je uctievanie Boha. Uctievať Boha z ekonomických dôvodov sa však v písmach neodporúča. Mali by sme prosto vzdať úctu Božstvu. Tak sa umiestnime v kvalite dobra. Povinnosťou každého civilizovaného človeka je riadiť sa pokynmi písiem a uctievať Najvyššiu Božskú Osobnosť.
Az emberek általában hajlamosak arra, hogy valamilyen szándékkal áldozzanak, ám ebben a versben az áll, hogy az áldozatot az eredményre való vágy nélkül, kötelességből kell végrehajtani. Vegyük például a templomokban végzett szertartásokat. Általában az anyagi haszon reményében mutatják be őket, így nem a jóság kötőereje jellemző rájuk. Az embernek kötelességből kell templomba járnia, hogy a tiszteletével együtt virágot és ételt ajánljon fel az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, anélkül hogy bármilyen anyagi nyereségre vágyna. Az emberek azt hiszik, hogy semmi haszna csupán azért templomba járni, hogy ott Istent imádjuk. Az írások azonban nem ajánlják az anyagi áldás reményében végzett imádatot. A jóság szintjére úgy tudunk felemelkedni, ha kizárólag azért járunk templomba, hogy kinyilvánítsuk a tiszteletünket a mūrti előtt. Minden civilizált embernek kötelessége, hogy engedelmeskedjék a szentírások parancsainak, és kifejezze a tiszteletét az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt.