Skip to main content

VERŠ 5

5. VERS

Verš

Szöveg

ṛṣibhir bahudhā gītaṁ
chandobhir vividhaiḥ pṛthak
brahma-sūtra-padaiś caiva
hetumadbhir viniścitaiḥ
ṛṣibhir bahudhā gītaṁ
chandobhir vividhaiḥ pṛthak
brahma-sūtra-padaiś caiva
hetumadbhir viniścitaiḥ

Synonyma

Szó szerinti jelentés

ṛṣibhiḥ — svätci; bahudhā — rôznymi spôsobmi; gītam — opisujú; chandobhiḥvedskymi hymnami; vividhaiḥ — v rôznych; pṛthak — rôzne; brahma-sūtra — vo Vedānte; padaiḥ — aforizmom; ca — tiež; eva — iste; hetu-madbhiḥ — s príčinou a následkom; viniścitaiḥ — istý.

ṛṣibhiḥ – a bölcs szentek által; bahudhā – sokféleképpen; gītam – leírt; chandobhiḥ – védikus himnuszok által; vividhaiḥ – különfélék; pṛthak – különbözőképpen; brahma-sūtra – a Vedāntának; padaiḥ – az aforizmái által; ca – is; eva – bizony; hetu-madbhiḥ – okot és okozatot; viniścitaiḥ – megállapítók által.

Překlad

Fordítás

Toto poznanie o poli pôsobnosti a znalcovi poľa opísalo už mnoho svätých mužov v rôznych vedskych písmach. Najmä vo Vedānta-sūtre, kde je predložené formou podrobnej úvahy o príčine a účinku.

A bölcsek a különféle védikus könyvekben leírják a tettek mezejéről és a tettek ismerőjéről szóló tudást. Különösképpen a Vedānta-sūtra ír erről, ami nagyon logikusan, ok és okozatként mutatja be őket.

Význam

Magyarázat

Najvyššia Božská Osobnosť, Śrī Kṛṣṇa, je najvyššou autoritou pre výklad tohoto poznania. Všeobecne platí, že učenci i uznávané autority sa vždy dovolávajú predošlých autorít. Kṛṣṇa vysvetľuje túto kontraverznú otázku súčasnej jednoty a odlišnosti duše s Naddušou odkazom na Vedāntu, ktorá je považovaná za autoritatívne písmo. Najprv hovorí: „Mnohí učenci sa v tejto otázke zhodujú.“ Napríklad Vyāsadeva, veľký mudrc, je autorom Vedānta-sūtry a vo Vedānta-sūtre je otázka duality dokonale vysvetlená. A Vyāsadevov otec, Parāśara, ktorý bol tiež veľkým mudrcom, píše vo svojich náboženských spisoch: aham tvaṁ ca tathānye... „My všetci — ja, vy, ako aj všetky živé bytosti — sme transcendentálni, hoci žijeme v hmotných telách. Naše postavenie je v súčasnosti určované tromi kvalitami hmotnej prírody v súlade s našou karmou. Preto sa niekto nachádza na vyššej úrovni, zatiaľ čo iný stojí nižšie. Vyššie a nižšie postavenie jestvuje vďaka nevedomosti a je manifestované v nespočetnom množstve živých tvorov. Avšak Nadduša, ktorá je neomylná, nie je znečistená kvalitami hmotnej prírody a je transcendentálna.“ Podobne Vo Vedach, špeciálne v Kaṭha Upaniṣade, sa duša, Nadduša a telo zásadne rozlišujú. Je mnoho veľkých svätcov, ktorí to vysvetlili a spomedzi nich je Parāśara najvýznamnejší.

Ennek a tudásnak a megmagyarázásában Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfőbb szaktekintély. A művelt tudósok és az élenjáró tekintélyek a szokások szerint még mindig a korábbi hiteles forrásokra hivatkozva bizonyítják állításaikat. Kṛṣṇa ezt a legellentmondásosabb pontot – a lélek és a Felsőlélek kettősségét illetve egységét – a szentírásra, név szerint a hiteles forrásként elfogadott Vedāntára hivatkozva magyarázza meg. Először is azt mondja: „Ez a bölcsek véleménye.” A bölcsek alatt saját magán kívül elsősorban Vyāsadevát, a Vedānta-sūtra szerzőjét érti. A Vedānta-sūtra tökéletesen rávilágít a kettősségre. Parāśara, Vyāsadeva apja egy másik nagy bölcs, aki vallásos témájú könyvében így ír: aham tvaṁ ca tathānye... „Mi – én, te és a számtalan különféle élőlény – mindannyian transzcendentálisak vagyunk, noha anyagi testet öltöttünk. Jelenlegi cselekvésünket eltérő karmánk alapján az anyagi természet három kötőereje határozza meg. Ezért van az, hogy egyesek magasabb, mások alacsonyabb szinten állnak. A magasabb és alacsonyabb szintek létezése a tudatlanságnak köszönhető, és végtelen számú élőlényben nyilvánul meg. A csalhatatlan, transzcendentális Felsőlelket azonban nem szennyezi be a természet három kötőereje.” Az eredeti Védák – leginkább a Kaṭha-upaniṣad – szintén különbséget tesznek a lélek, a Felsőlélek és a test között. Sok nagy bölcs magyarázta el ezt, s közülük Parāśarát tekintik a legfőbbnek.

Slovo chandobhiḥ sa vzťahuje na rôzne vedske písma. Napríklad Taittirīya Upaniṣad, ktorá je súčasťou Yajur Vedy, popisuje prírodu, živé bytosti a Najvyššiu Božskú Osobnosť.

A chandobhiḥ szó a különféle védikus írásokra utal. A Taittirīya-upaniṣad például, ami a Yajur-veda egyik ága, leírást ad a természetről, az élőlényről és az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről.

Ako sme už uviedli, kṣetra je pole pôsobnosti a jestvujú dva druhy kṣetra-jñu, znalca poľa: individuálna živá bytosť a najvyššia živá bytosť. V Taittirīya Upaniṣade (2.9) sa píše: brahma pucchaṁ pratiṣṭhā. Anna-maya je manifestácia energie Najvyššieho Pána a znamená závislosť životnej existencie od jedla. To je materialistické poňatie Najvyššieho. Po realizácii, že Najvyššia Absolútna Pravda spočíva v jedle, nasleduje prāṇa-maya, realizácia Absolútnej Pravdy v životných príznakoch všetkých životných foriem. Realizácia jñāna-maya siaha až za príznaky života k činnostiam myslenia, cítenia a chcenia. Potom prichádza realizácia Brahmanu, ktorá sa nazýva vijñāna-maya — odlíšenie mysle a životných príznakov od živej bytosti samotnej. A potom nasleduje najvyššia úroveň — ānanda-maya, realizácia všeblaženej podstaty. Existuje teda päť stupňov Brahmanu, zvaných brahma-puccham, z ktorých prvé tri — anna-maya, prāṇa-maya a jñāna-maya — sa týkajú poľa činností živých tvorov. Najvyšší Pán je transcendentálny voči všetkým týmto poliam činnosti a nazýva sa ānanda-maya. Vedānta-sūtra popisuje Najvyššieho takto: ānanda-mayo`bhyāsāt. „Najvyššia Božská Osobnosť je vo Svojej podstate plná blaženosti.“ A aby si Najvyšší Pán mohol užívať transcendentálnu blaženosť, expanduje sa do vijñāna-maya, jñāna-maya, prāṇa-maya a anna-maya. Na poli svojich činností sa živá bytosť považuje za užívateľa, ale ānanda-maya sa od nej líši. To znamená, že živá bytosť dosiahne dokonalosť, iba ak sa rozhodne pre pôžitok na úrovni ānanda-maya. To je správne pochopenie Najvyššieho Pána ako najvyššieho znalca poľa pôsobnosti, živej bytosti ako podriadeného znalca a povahy poľa činností. Človek by mal hľadať túto pravdu vo Vedānta-sūtre čiže v Brahma-sūtre.

Ahogyan arról korábban olvashattuk, a kṣetra a tettek mezejét jelenti, s kétféle kṣetra-jña van: az egyéni élőlény és a legfelsőbb élőlény. Ahogyan az a Taittirīya-upaniṣadban (2.5) áll: brahma pucchaṁ pratiṣṭhā. A Legfelsőbb Úr energiájának van egy anna-maya nevű megnyilvánulása, ami nem más, mint az ételtől való függés a lét fenntartása érdekében. Ez egy materialista felfogás a Legfelsőbbről. Az azt követő prāṇa-maya szinten, miután az ember felismeri a Legfelsőbb Abszolút Igazságot az ételben, megtapasztalja a léttünetekben vagy létformákban is. A jñāna-maya szintjén ezt a tapasztalatát kiterjeszti a léttüneteken túl a gondolkodás, az érzés és az akarat területére. A Brahman-tudatosság következő szintje a vijñāna-maya. Ezen a szinten az ember különválasztja az elmét és a léttüneteket magától az élőlénytől. A következő és legfelsőbb szint az ānanda-maya, amikor valaki tudatára ébred a gyönyörrel teljes természetnek. A Brahman-tudatosságnak ily módon öt lépcsőfoka van, amit brahma pucchának neveznek. Ezek közül az első három – anna-maya, prāṇa-maya és jñāna-maya – az élőlények cselekvésmezejével kapcsolatos. A Legfelsőbb Úr, akit ānanda-mayának is hívnak, transzcendentális a cselekvések mezeihez képest. A Vedānta-sūtra szintén így jellemzi a Legfelsőbbet: ānanda-mayo 'bhyāsāt. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének természete örömmel teli, s hogy ezt a transzcendentális örömet élvezhesse, kiterjed mint vijñāna-maya, prāṇa-maya, jñāna-maya és anna-maya. A cselekvés mezején az élőlényt tekintik az élvezőnek, s az ānanda-maya különbözik tőle. Ez azt jelenti, hogy az élőlény akkor válik tökéletessé, ha elhatározza, hogy az ānanda-mayával összekapcsolódva akar élvezethez jutni. Így alkothatunk valós képet a Legfelsőbb Úrról mint a cselekvés mezejének legfőbb ismerőjéről, az élőlényről mint alárendelt ismerőről, valamint a cselekvés mezejének természetéről. Ha ezt az igazságot akarjuk megismerni, a Vedānta-sūtrában, azaz a Brahma-sūtrában kell kutatnunk.

Je tu uvedené, že kódexy Brahma-sūtry sú veľmi dobre usporiadané podľa príčiny a účinku. Niektoré zo sūtier alebo aforizmov sú: na viyad aśruteḥ (2.3.2), nātmā śruteḥ (2.3.18) a parāt tu tac-chruteḥ (2.3.40). Prvý aforizmus označuje pole pôsobnosti, druhý živú bytosť a tretí označuje Najvyššieho Pána, summum bonum medzi všetkými manifestáciami živých bytostí.

E vers szerint a Brahma-sūtra kódolt kijelentései nagyon szépen elmagyarázzák az okot és az okozatot. Íme néhány ilyen sūtra vagy aforizma: na viyad aśruteḥ (2.3.2), nātmā śruteḥ (2.3.18), parāt tu tac-chruteḥ (2.3.40). Az első sūtra a tettek mezejére, a második az élőlényre, a harmadik pedig a Legfelsőbb Úrra utal, aki a különféle élőlények teljes megnyilvánulása közül a legfőbb jó.