VERŠ 21
21. VERS
Verš
Szöveg
hetuḥ prakṛtir ucyate
puruṣaḥ sukha-duḥkhānāṁ
bhoktṛtve hetur ucyate
hetuḥ prakṛtir ucyate
puruṣaḥ sukha-duḥkhānāṁ
bhoktṛtve hetur ucyate
Synonyma
Szó szerinti jelentés
kārya — účinok; kāraṇa — príčina; kartṛtve — týkajúci sa stvorenia; hetuḥ — nástroj; prakṛtiḥ — hmotná príroda; ucyate — hovorí sa; puruṣaḥ — živá bytosť; sukha — šťastie; duḥkhānām — strasť; bhoktṛtve — v pôžitku; hetuḥ — nástroj; ucyate — hovorí sa.
kārya – az okozatnak; kāraṇa – és az oknak; kartṛtve – a megteremtésében; hetuḥ – az eszköznek; prakṛtiḥ – az anyagi természetet; ucyate – mondják; puruṣaḥ – az élőlényt; sukha – a boldogságnak; duḥkhānām – és a boldogtalanságnak; bhoktṛtve – az élvezetében; hetuḥ – az eszköznek; ucyate – mondják.
Překlad
Fordítás
Hovorí sa, že príroda je príčinou všetkých hmotných príčin a dôsledkov, zatiaľ čo živá bytosť je príčinou rôznych strastí a pôžitkov v tomto svete.
Úgy mondják, a természet az oka minden anyagi oknak és következménynek, míg az élőlény a különféle szenvedések és élvezetek okozója a világban.
Význam
Magyarázat
Najrôznejšie prejavy tiel a zmyslov živých bytostí pochádzajú z hmotnej prírody. Existuje 8 400 000 rôznych foriem života a táto rozmanitosť je výtvorom hmotnej prírody. Tieto životné druhy zodpovedajú rôznym konceptom zmyslového pôžitku živej bytosti, túžiacej v tom alebo onom tele. V tele, do ktorého bola umiestnená, neskôr prežíva rôzne druhy šťastia a utrpenia. Šťastie a strasť živej bytosti sa týkajú jej tela, a nie jej samotnej. Niet pochybností o tom, že vo svojom pôvodnom stave zažíva skutočné šťastie a že tento stav je jej pôvodnou povahou. Keďže si však živá bytosť priala vládnuť hmotnej prírode, nachádza sa v hmotnom svete. S ničím podobným sa v duchovnom svete nestretneme. Duchovný svet je čistý, kým v hmotnom svete každý ťažko zápasí, aby pre svoje telo obstaral rôzne druhy pôžitku. Jasnejšie to môžme pochopiť, ak uvážime, že telo je produktom zmyslov. Zmysly sú nástroje, určené na uspokojenie túžob. Telo a zmysly poskytuje hmotná príroda, a ako bude jasne vysvetlené v nasledujúcom verši, živá bytosť je požehnaná alebo zatratená podľa svojich minulých túžob a skutkov. Podľa svojich túžob a činností umiestni hmotná príroda dušu do rôznych podmienok. Živá bytosť si sama môže za svoje postavenie, ktoré so sebou prináša šťastie a nešťastie. Akonáhle sa živá bytosť inkarnuje, dostane sa pod nadvládu prírody, pretože telo je z hmoty a musí konať podľa prírodných zákonov. V tomto okamihu nemá živá bytosť nijakú možnosť tento zákon zmeniť. Povedzme, že nejaká bytosť sa vtelila do psa. Akonáhle dostane psie telo, musí sa správať ako pes. Inak sa chovať nemôže. Ak živá bytosť vstúpi do tela ošípanej, musí sa chovať ako prasa a žrať výkaly. A ak dostane telo poloboha, musí sa správať ako poloboh. Taký je zákon prírody. Za všetkých okolností však Nadduša sprevádza individuálnu dušu, čo je vysvetlené vo Vedach: dvā suparṇā sayujā sakhāyaḥ (Muṇḍaka Upaniṣad 3.1.1). Najvyšší Pán je k živej bytosti taký láskavý, že je večným spoločníkom individuálnej duše a za všetkých okolností prítomný ako Nadduša alebo Paramātmā.
Az élőlények testeinek és érzékeinek különféle megnyilvánulásait az anyagi természet idézi elő. Összesen nyolcmillió-négyszázezer faj van, s valamennyit az anyagi természet teremti meg. E létformák az élőlény sajátos érzéki vágyai alapján jönnek létre, aki ilyen vagy olyan testben kíván élni. Különféle testeket felöltve más és más jellegű boldogság illetve szenvedés vár rá. Anyagi boldogsága illetve boldogtalansága a testnek köszönhető, s nem neki magának. Kétségtelen, hogy az élőlénynek eredeti helyzetében élvezetben van része, így az élvezet eredeti természetéhez tartozik. Anyagi léte annak tudható be, hogy ura akar lenni az anyagi természetnek. A lelki világra ez nem jellemző. A lelki világ tiszta, míg az anyagi világban erejét megfeszítve mindenki azért küzd, hogy testének számtalan úton élvezetet szerezzen. Hogy még érthetőbbé váljon, azt mondhatjuk, hogy a test az érzékek hatására jön létre. Az érzékek eszközül szolgálnak, melyek által az ember kielégítheti vágyait. A teljes egészet – a testet és az érzékszerveket, az eszközöket – az anyagi természet adja, s ahogyan azt a következő versből megérthetjük, az élőlény múltbeli vágyainak és cselekedeteinek megfelelően kerül jó vagy rossz körülmények közé. Az anyagi természet az embert vágyai és tettei szerint különféle hajlékokba helyezi. Hogy milyen lakhelyet érdemel ki, s milyen örömben és szenvedésben lesz ott része, annak maga az élőlény az oka. Az élőlény egy adott testbe jutva a természet befolyása alá kerül, mert az anyagból álló test a természet törvényei szerint működik. Ebben a helyzetben az élőlénynek nincs módja változtatni ezen a törvényen. Tételezzük fel, hogy a lélek egy kutya testét ölti fel. Amint belekerül a kutyatestbe, azonnal kutya módjára kényszerül cselekedni, s máshogy nem is képes. Ha pedig valaki disznótestbe kerül, akkor kénytelen ürüléket enni és úgy viselkedni, mint egy disznó. Éppen így a félisteni testben megszülető élőlény is a testének megfelelően tud csak cselekedni – ez a természet törvénye. A Felsőlélek azonban minden körülmények között ott van az egyéni lélek mellett. A Védák (Muṇḍaka-upaniṣad 3.1.1) ezt a következőképpen magyarázzák: dvā suparṇā sayujā sakhāyaḥ. A Legfelsőbb Úr annyira kedves az élőlényhez, hogy állandóan vele van mint Felsőlélek, azaz Paramātmā.