VERŠ 12
12. VERS
Verš
Szöveg
jñānād dhyānaṁ viśiṣyate
dhyānāt karma-phala-tyāgas
tyāgāc chāntir anantaram
jñānād dhyānaṁ viśiṣyate
dhyānāt karma-phala-tyāgas
tyāgāc chāntir anantaram
Synonyma
Szó szerinti jelentés
śreyaḥ — lepší; hi — zaiste; jñānam — poznanie; abhyāsāt — vykonávanie; jñānāt — než poznanie; dhyānam — meditácia; viśiṣyate — považované za lepšie; dhyānāt — než meditácia; karma-phala-tyāgaḥ — zrieknutie sa výsledkov plodonosných činov; tyāgāt — takým odriekaním; śāntiḥ — mier; anantaram — potom.
śreyaḥ – jobb; hi – bizony; jñānam – a tudás; abhyāsāt – a gyakorlásnál; jñānāt – a tudásnál; dhyānam – a meditáció; viśiṣyate – jobbnak számít; dhyānāt – a meditációnál; karma-phala-tyāgaḥ – a gyümölcsöző munka eredményeiről való lemondás; tyāgāt – az ilyen lemondás által; śāntiḥ – béke; anantaram – azután.
Překlad
Fordítás
Ak ani tak nedokážeš konať, zamestnaj sa rozvíjaním poznania. Lepšia než poznanie je však meditácia, a ešte lepšie ako meditácia je zrieknutie sa plodov práce, pretože takým odriekaním dosiahneš vnútorný pokoj mysle.
Ha ezt sem tudod megtenni, akkor fogj a tudás művelésébe! A meditáció azonban jobb a tudásnál, a meditációnál pedig a munka gyümölcseiről való lemondás, mert az ilyen lemondás hatására az ember elméjét béke árasztja el.
Význam
Magyarázat
Ako už bolo povedané v predchádzajúcich veršoch, jestvujú dva druhy oddanej služby. Buď sa riadime regulatívnymi zásadami, alebo sa uberáme cestou čistej lásky k Najvyššej Božskej Osobnosti. Pre tých, ktorí nemôžu nasledovať pravidlá bhakti-yogy, je lepšie pestovať poznanie, pretože prostredníctvom poznania môžu pochopiť svoje skutočné postavenie. Poznanie sa časom vyvinie a nahradí ho meditácia, pomocou ktorej môžeme postupne pochopiť Najvyššiu Božskú Osobnosť. Existujú metódy, ktoré nám pomáhajú pochopiť, že sme kvalitatívne totožní s Najvyšším, a ľudia, ktorí sa môžu zamestnať v oddanej službe, dávajú prednosť tomuto typu meditácie. Tomu, kto takto meditovať nedokáže, ukladajú Vedy isté predpísané povinnosti pre brāhmaṇov, kṣatriyov, vaiśyov a śūdrov. O tom bude pojednávať posledná kapitola Bhagavad-gīty. V každom prípade by sme sa mali zriecť plodov svojej práce, čo znamená, že výsledky svojej karmy použijeme na dobré účely.
Ahogyan az előző versekben olvashattuk, kétféle odaadó szolgálat létezik: a szabályozó elvek betartása, valamint a teljes vonzódás és szeretet az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt. Akik valóban képtelenek követni a Kṛṣṇa-tudat elveit, azok számára jobb a tudás művelése, mert ennek segítségével az ember megértheti valódi helyzetét. A tudás fokozatosan elvezet a meditálásig, mely által lassanként megértheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Vannak olyan folyamatok, amelyeket végezve az ember arra a következtetésre jut, hogy ő a Legfelsőbb. Ezeket azok választják előszeretettel, akik nem tudnak odaadó szolgálatot végezni. Ha valaki még így sem tud meditálni, akkor végezze a védikus írásokban a brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák vagy śūdrák számára előírt kötelességeket, melyekről a Bhagavad-gītā utolsó fejezetében olvashatunk. Minden esetben le kell azonban mondania munkája gyümölcseiről, azaz karmája eredményét valami jó célra kell áldoznia.
Na záver môžeme povedať, že k dosiahnutiu najvyššieho cieľa, Najvyššej Božskej Osobnosti, vedú dve cesty. Prvá z nich je cesta postupného vývoja, kým druhá vedie priamo. Oddaná služba vykonávaná s mysľou upretou na Kṛṣṇu je priama metóda. Nepriama metóda znamená zrieknutie sa plodov práce a vedie najprv k meditácii, neskôr k pochopeniu Nadduše a napokon k dosiahnutiu Najvyššej Božskej Osobnosti. Človek sa môže zdokonaľovať buď krok za krokom, alebo si môže zvoliť priamu cestu, čo však nedokáže každý. Preto je aj nepriama metóda dobrá. Musíme si však uvedomiť, že Arjunovi táto cesta odporučená nebola, pretože už predtým slúžil s láskou a oddanosťou Kṛṣṇovi. Postupné odriekanie, poznanie, meditácia a realizácia Brahmanu a Nadduše sú vhodné pre tých, ktorí nie sú na tej istej úrovni ako Arjuna. Bhagavad-gītā však kladie veľký dôraz na priamu metódu a všetkým sa odporúča odovzdať sa priamo Najvyššej Božskej Osobnosti, Kṛṣṇovi.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége – a legfelsőbb cél – eléréséhez két út vezet: a fokozatos fejlődés és a közvetlen folyamat. A Kṛṣṇa-tudatú odaadó szolgálat a közvetlen út, míg a tettek gyümölcséről való lemondás fokozatos fejlődést jelent. Ezután juthat el az ember a tudás, majd a meditáció, azután a Felsőlélek megismerése szintjére, végül pedig felemelkedhet az Istenség Legfelsőbb Személyisége síkjára. Az ember tehát a közvetlen vagy a fokozatos folyamatot egyaránt választhatja, s az utóbbi szintén jó, hiszen a közvetlen módszer gyakorlása nem mindenki számára lehetséges. Meg kell azonban értenünk, hogy Arjunának azért nem javasolja Kṛṣṇa a közvetett folyamatot, mert ő már a Legfelsőbb Úr szeretetteljes odaadó szolgálatának szintjén áll. Ez azoknak való, akik még nem jutottak el eddig: nekik lépésről lépésre ajánlatos haladniuk a lemondás, a tudás, a meditáció, valamint a Brahman- és a Felsőlélek-tudatosság elsajátítása útján. A Bhagavad-gītā azonban a közvetlen folyamatra helyezi a hangsúlyt, s mindenkinek azt tanácsolja, hogy lásson hozzá, és hódoljon meg Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt.