Skip to main content

VERŠ 51

51. VERS

Verš

Szöveg

arjuna uvāca
dṛṣṭvedaṁ mānuṣaṁ rūpaṁ
tava saumyaṁ janārdana
idānīm asmi saṁvṛttaḥ
sa-cetāḥ prakṛtiṁ gataḥ
arjuna uvāca
dṛṣṭvedaṁ mānuṣaṁ rūpaṁ
tava saumyaṁ janārdana
idānīm asmi saṁvṛttaḥ
sa-cetāḥ prakṛtiṁ gataḥ

Synonyma

Szó szerinti jelentés

arjunaḥ uvāca — Arjuna riekol; dṛṣṭvā — keď vidím; idam — túto; mānuṣam — ľudskú; rūpam — podobu; tava — Tvoju; saumyam — veľmi krásnu; janārdana — ó, hubiteľ nepriateľov; idānīm — práve teraz; asmi — som; saṁvṛttaḥ — uspokojený; sa-cetāḥ — v mojom vedomí; prakṛtim — do mojej vlastnej prirodzenosti; gataḥ — navrátený.

arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; dṛṣṭvā – látván; idam – ezt; mānuṣam – emberi; rūpam – formát; tava – Tiédet; saumyam – nagyon gyönyörűt; janārdana – ó, ellenség fenyítője; idānīm – most; asmi – vagyok; saṁvṛttaḥ – helyreállt; sa-cetāḥ – tudatú; prakṛtim – saját természetemhez; gataḥ – visszatért.

Překlad

Fordítás

Keď Arjuna uzrel Kṛṣṇu v Jeho pôvodnej podobe riekol: „Ó, Janārdana, pri pohľade na Tvoju prekrásnu ľudskú podobu sa moja myseľ opäť upokojila a vraciam sa do svojej pôvodnej prirodzenosti.“

Amikor Arjuna megpillantotta Kṛṣṇát eredeti formájában, így szólt: Ó, Janārdana! Emberhez hasonló, gyönyörű formád láttán elmém megnyugodott, s lelkiállapotom újra a régi.

Význam

Magyarázat

Zo slov mānuṣaṁ rūpam je zrejmé, že Najvyššia Božská Osobnosť má pôvodne dve ruky. Ľudia, ktorí Kṛṣṇu hania tým, že Ho považujú za obyčajného človeka, si nie sú vedomí Jeho Božskej podstaty. Keby bol Kṛṣṇa obyčajný človek, ako by mohol ukázať Svoju vesmírnu podobu a hneď nato sa zjaviť v štvorrukej podobe Nārāyaṇa? V Bhagavad-gīte sa jasne hovorí, že ten, kto považuje Kṛṣṇu za obyčajného človeka a klame čitateľov tvrdením, že z Kṛṣṇu prehovára neosobný Brahman, sa dopúšťa najťažšieho zločinu. Kṛṣṇa neukázal iba Svoju vesmírnu podobu, ale aj štvorrukú podobu Viṣṇua. Ako Ho teda môže niekto považovať za obyčajného človeka? Čistý oddaný sa však nedá oklamať falošnými komentármi k Bhagavad-gīte, vie totiž ako sa veci majú. Pôvodné verše Bhagavad-gīty sú nad Slnko jasné a nepotrebujú výklady hlúpych komentátorov.

Ebben a versben a mānuṣaṁ rūpam szavak egyértelműen azt jelzik, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége eredetileg kétkarú. Akik Kṛṣṇát közönséges embernek tartják és kigúnyolják, azok nincsenek tisztában isteni természetével. Ha Kṛṣṇa egy közönséges emberi lény lenne, hogyan tudná megmutatni a kozmikus formát, majd újra megjelenni négykarú Nārāyaṇa-formájában? A Bhagavad-gītā nagyon világosan kijelenti, hogy aki közönséges embernek véli Kṛṣṇát, s félrevezeti az olvasót, mondván, hogy nem Kṛṣṇa, hanem a Benne lévő személytelen Brahman beszél, az a legnagyobb igazságtalanságot követi el. Kṛṣṇa valóban megmutatta kozmikus formáját és a négykarú Viṣṇu-formát. Hogyan lehetne hát közönséges ember? A tiszta bhaktát nem tévesztik meg a Bhagavad-gītāhoz írt félrevezető magyarázatok, mert mindent tud. A Bhagavad-gītā eredeti versei olyan világosak, mint a nap, ezért az ostoba magyarázók lámpafényére nincs szükség.