VERSO 7

7. VERS

Texto

Szöveg

sarva-bhūtāni kaunteya
prakṛtiṁ yānti māmikām
kalpa-kṣaye punas tāni
kalpādau visṛjāmy aham

Sinônimos

Szó szerinti jelentés

sarva-bhūtāni — todas as entidades criadas; kaunteya — ó filho de Kuntī; prakṛtim — natureza; yānti — entram em; māmikām — Minha; kalpa-kṣaye — no final do milênio; punaḥ — outra vez; tāni — todas aquelas; kalpa-ādau — no começo do milênio; visṛjāmi — crio; aham — Eu.

sarva-bhūtāni – a teremtett élőlények mind; kaunteya – ó, Kuntī fia; prakṛtim – a természetbe; yānti – behatolnak; māmikām – az Enyémbe; kalpa-kṣaye – a korszak végén; punaḥ – újra; tāni – mindazokat; kalpa-ādau – a korszak kezdetén; visṛjāmi – megteremtem; aham – Én.

Tradução

Fordítás

Ó filho de Kuntī, no final do milênio todas as manifestações materiais entram na Minha natureza, e no começo do próximo milênio, através de Minha potência, Eu volto a criá-las.

Ó, Kuntī fia, a korszak végével minden anyagi megnyilvánulás visszatér az Én természetembe, de a következő korszak hajnalán újra megteremtem őket energiám által.

Comentário

Magyarázat

A criação, manutenção e aniquilação desta manifestação cósmica material dependem inteiramente da vontade suprema da Personalidade de Deus. “No final do milênio” significa na morte de Brahmā. Brahmā vive cem anos, e um dia dele equivale a quatro bilhões e 300 milhões de nossos anos terrestres. Sua noite tem a mesma duração. Seu mês consiste em trinta desses dias e noites, e seu ano, em doze meses. Depois de cem desses anos, quando Brahmā morre, ocorre a devastação ou aniquilação; isto significa que a energia manifestada pelo Senhor Supremo volta a ser absorvida nEle mesmo. E também, quando há necessidade do mundo cósmico manifestar-se, isto se faz por Sua vontade. Bahu syām: “Embora Eu seja um, vou tornar-Me muitos”. Este é o aforismo védico (Chāndogya Upaniṣad 6.2.3). Ele Se expande nesta energia material, e toda a manifestação cósmica volta a acontecer.

Az anyagi kozmikus megnyilvánulás teremtése, fenntartása és megsemmisülése teljesen az Istenség Személyiségének legfelsőbb akaratától függ. A „korszak végén” kifejezés azt jelenti: Brahmā halálakor. Brahmā száz évig él. Egy napja a mi időszámításunk szerint négymilliárd-háromszázmillió évből áll, s éjszakája is ugyanilyen hosszú. Számára harminc ilyen nap és éjszaka jelent egy hónapot, tizenkét hónap pedig egy évet. Száz év után Brahmā meghal, s ekkor megkezdődik az univerzum megsemmisülése. Ez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Úr kinyilvánított energiáját újra visszavonja magába. Amikor újra szükségessé válik a kozmikus világ teremtése, az is akarata által történik. Bahu syām: „Egy vagyok, mégis sok leszek.” Ez a Védák aforizmája (Chāndogya-upaniṣad 6.2.3). Az Úr kiterjed az anyagi energiába, és így ismét létrejön az egész kozmikus megnyilvánulás.