Skip to main content

VERSO 3

3. VERS

Texto

Szöveg

aśraddadhānāḥ puruṣā
dharmasyāsya paran-tapa
aprāpya māṁ nivartante
mṛtyu-saṁsāra-vartmani
aśraddadhānāḥ puruṣā
dharmasyāsya paran-tapa
aprāpya māṁ nivartante
mṛtyu-saṁsāra-vartmani

Sinônimos

Szó szerinti jelentés

aśraddadhānāḥ — que não têm fé; puruṣāḥ — as pessoas; dharmasya — rumo ao processo de religião; asya — este; parantapa — ó matador dos inimigos; aprāpya — sem obter; mām — a Mim; nivartante — voltam; mṛtyu — da morte; saṁsāra — na existência material; vartmani — no caminho.

aśraddadhānāḥ – a hit nélküli; puruṣāḥ – emberek; dharmasya – a vallás folyamatában; asya – ebben; parantapa – ó, ellenség elpusztítója; aprāpya – nem érve el; mām – Engem; nivartante – visszatérnek; mṛtyu – a halálnak; saṁsāra – az anyagi létnek; vartmani – az útjára.

Tradução

Fordítás

Aqueles que não são fiéis neste serviço devocional não podem Me alcançar, ó subjugador dos inimigos. Por isso, eles voltam a trilhar o caminho de nascimentos e mortes neste mundo material.

Ó, ellenség legyőzője! Akiknek nincs hitük az odaadó szolgálatban, azok nem érhetnek el Engem, hanem visszatérnek az anyagi világbeli születés és halál ösvényére.

Comentário

Magyarázat

Os infiéis não podem adotar este processo de serviço devocional; este é o significado deste verso. A fé surge da associação com os devotos. As pessoas desafortunadas, mesmo depois que as grandes personalidades lhes fornecem toda a evidência contida nos Vedas, continuam sem ter fé em Deus. Elas são receosas e não podem fixar-se no serviço devocional ao Senhor. Logo, a fé é um importantíssimo fator para o progresso em consciência de Kṛṣṇa. No Caitanya-caritāmṛta se diz que fé é a plena convicção de que, pelo simples fato de servir ao Supremo Senhor, Śrī Kṛṣṇa, pode-se alcançar toda a perfeição. Isto se chama verdadeira fé. Como se afirma no Śrīmad-Bhāgavatam (4.31.14):

Aki nem rendelkezik hittel, nem képes végigjárni az odaadó szolgálat útját – ez a mondanivalója ennek a versnek. A hit a bhakták társaságában ébred fel. A szerencsétlen emberek még azután sem hisznek Istenben, hogy a legkiválóbb személyiségektől hallották a védikus irodalom bizonyítékait. Határozatlanok, s nem tudnak szilárdan megállapodni az Úr odaadó szolgálatában. A hit tehát a legfontosabb tényező, ami szükséges ahhoz, hogy fejlődhessünk a Kṛṣṇa-tudatban. A Caitanya-caritāmṛta szerint a hit az a teljes meggyőződés, hogy csupán a Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa szolgálatával teljes tökéletességet lehet elérni. Ezt hívják igazi hitnek. A Śrīmad-Bhāgavatam (4.31.14) így ír:

yathā taror mūla-niṣecanena
tṛpyanti tat-skandha-bhujopaśākhāḥ
prāṇopahārāc ca yathendriyāṇāṁ
tathaiva sarvārhaṇam acyutejyā
yathā taror mūla-niṣecanena
tṛpyanti tat-skandha-bhujopaśākhāḥ
prāṇopahārāc ca yathendriyāṇāṁ
tathaiva sarvārhaṇam acyutejyā

“Regando a raiz da árvore, seus galhos, ramos e folhas se satisfazem, e suprindo comida ao estômago, satisfazem-se todos os sentidos do corpo. De modo semelhante, quem se ocupa no serviço transcendental ao Senhor Supremo satisfaz automaticamente todos os semideuses e todas as outras entidades vivas.” Portanto, após ler o Bhagavad-gītā, deve-se chegar prontamente à sua conclusão: desistir de todos os outros compromissos e adotar o serviço ao Senhor Supremo, Kṛṣṇa, a Personalidade de Deus. Fé é quando se está convencido desta filosofia de vida.

„A fa gyökerét öntözve az ágak és a levelek is elégedetté válnak, s ha az étel a gyomorba jut, kielégül a test minden érzéke. Éppen így a Legfelsőbb Úr transzcendentális szolgálatával is minden félistent és élőlényt elégedetté teszünk.” A Bhagavad-gītā elolvasása után azonnal megérthetjük annak végkövetkeztetését: fel kell hagynunk minden más tevékenységgel, s el kell kezdenünk a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége szolgálatát. Ha valakinek meggyőződésévé vált ez az életfilozófia, annak igazi hite van.

Acontece que o desenvolvimento desta fé é o processo da consciência de Kṛṣṇa. Há três categorias de devotos conscientes de Kṛṣṇa. Na terceira classe, estão aqueles que não têm fé. Mesmo que formalmente ocupem-se em serviço devocional, eles não podem alcançar o nível de perfeição mais elevada. É bem provável que acabem tropeçando. Talvez fiquem ocupados, mas como não têm convicção e fé plenas, é muito difícil que continuem em consciência de Kṛṣṇa. No desempenho de nossa atividade missionária, temos experiência prática de que algumas pessoas vêm e, com algum motivo subjacente, juntam-se à consciência de Kṛṣṇa, e logo que sua situação econômica melhora um pouco, elas abandonam este processo e reassumem seus velhos hábitos. É só com fé que se pode avançar em consciência de Kṛṣṇa. Quanto ao desenvolvimento da fé, entende-se que um devoto de primeira classe em consciência de Kṛṣṇa é aquele que é versado nos textos do serviço devocional e alcançou fé firme. E na segunda classe estão os que não são muito adiantados em compreender as escrituras devocionais, mas que têm a firme fé de que kṛṣṇa-bhakti, ou o serviço a Kṛṣṇa, é o melhor caminho e assim o adotaram de boa fé. Logo, eles são superiores à terceira classe, que não tem conhecimento perfeito acerca das escrituras nem boa fé, mas através da associação com os devotos e com simplicidade está tentando seguir. Na consciência de Kṛṣṇa, o devoto de terceira classe pode cair, mas quem está na segunda classe não cai, e o de primeira classe não tem nenhuma possibilidade de cair. Na primeira classe, o devoto na certa fará progresso e conseguirá o resultado final. Quanto ao que, em consciência de Kṛṣṇa, pertence à terceira classe, embora acredite que o serviço devocional a Kṛṣṇa é muito bom, ainda não adquiriu de escrituras como o Śrīmad-Bhāgavatam e o Bhagavad-gītā o devido conhecimento acerca de Kṛṣṇa. Às vezes, esses devotos de terceira classe em consciência de Kṛṣṇa têm alguma tendência para karma-yoga e jñāna-yoga, e às vezes se perturbam, mas logo que a infecção de karma-yoga ou de jñāna-yoga é debelada, eles se tornam devotos de segunda ou primeira classe em consciência de Kṛṣṇa. A fé em Kṛṣṇa também se divide em três fases e é descrita no Śrīmad-Bhāgavatam. Apego de primeira classe, apego de segunda classe e apego de terceira classe são também explicados no Décimo Primeiro Canto do Śrīmad-Bhāgavatam. Aqueles que não têm fé mesmo após ouvir sobre Kṛṣṇa e a superioridade do serviço devocional, pensando ser um simples elogio, acham o caminho muito difícil, mesmo que procurem se ocupar em serviço devocional. Para eles, há pouquíssima esperança de obter a perfeição. Assim, a fé é muito importante no desempenho do serviço devocional.

A Kṛṣṇa-tudat e hit kifejlesztésének módszere. A Kṛṣṇa-tudatú emberek három csoportba sorolhatók. A harmadik csoportba azok tartoznak, akiknek nincs hitük. Ha felszínesen gyakorolják is az odaadó szolgálatot, nem tudnak a legtökéletesebb szintre eljutni. Egy bizonyos idő után minden valószínűség szerint elbuknak. Hozzákezdenek az odaadó szolgálathoz, de mivel nincsen teljes meggyőződésük és hitük, nagyon nehezen tudják folytatni a Kṛṣṇa-tudat gyakorlását. Missziós tevékenységünk során sokszor tapasztaltuk, hogy vannak, akik valamilyen rejtett szándékkal csatlakoznak a Kṛṣṇa-tudathoz, s gyakorlásába kezdenek, amint azonban anyagi helyzetük javul, abbahagyják, s visszatérnek régi szokásaikhoz. A Kṛṣṇa-tudatban csakis a hit által lehet fejlődni. Ami a hit kialakulását illeti, aki jól ismeri az odaadó szolgálatról szóló írásokat, és szilárd hite van, azt a legkiválóbb Kṛṣṇa-tudatú embernek tekintik. A második osztályba azok tartoznak, akik nem nagyon értik még az odaadás szentírásait, de természetes, rendületlen hitük van abban, hogy a kṛṣṇa-bhakti, azaz Kṛṣṇa szolgálata a legjobb folyamat, ezért nagy hittel végzik. Magasabb szinten állnak, mint a harmadik csoportbeliek, akik nem ismerik tökéletesen az írások tudományát, s nincs erős hitük, ám akik a bhakták társaságában, egyszerűségük folytán mégis gyakorolni próbálják a módszert. A Kṛṣṇa-tudatúak harmadik csoportjába tartozók elbukhatnak, ám aki elérte a második szintet, az nem esik vissza, az elsőrangú bhakta számára pedig a bukás egyszerűen nem létezik. Ő minden kétséget kizáróan fejlődni fog, és végül eléri a kívánt eredményt. A harmadik csoportba tartozó bhakták, még ha meggyőződésük is, hogy Kṛṣṇa odaadó szolgálata jó, az írások – például a Śrīmad-Bhāgavatam és a Bhagavad-gītā – tanulmányozásával nem tettek szert elegendő tudásra Kṛṣṇáról. Olykor a karma-yoga és a jñāna-yoga felé tekintgetnek, néha pedig teljesen összezavarodnak, de amint kigyógyulnak a karma-yoga és a jñāna-yoga fertőzéséből, ők is másod- vagy első rangú bhaktákká válnak a Kṛṣṇa-tudatban. A Kṛṣṇába vetett hit – melyről a Śrīmad-Bhāgavatam ír – három kategóriába sorolható. A Śrīmad-Bhāgavatam tizenegyedik énekében a Kṛṣṇához fűződő első, másod- és harmadosztályú vonzódásról is olvashatunk. Akiknek még azután sincs hitük, hogy Kṛṣṇáról és az odaadó szolgálat nagyszerűségéről hallottak, s akik az egészet csupán eltúlzott dicshimnusznak tekintik, azok annak ellenére, hogy többé-kevésbé odaadó szolgálatot végeznek, nagyon nehéznek találják ezt az utat. Számukra nagyon kevés remény van arra, hogy elérik a tökéletességet. A hit tehát nagyon fontos az odaadó szolgálat végzéséhez.