VERSO 9

9. VERS

Texto

Szöveg

kaviṁ purāṇam anuśāsitāram
aṇor aṇīyāṁsam anusmared yaḥ
sarvasya dhātāram acintya-rūpam
āditya-varṇaṁ tamasaḥ parastāt

Sinônimos

Szó szerinti jelentés

kavim — aquele que sabe tudo; purāṇam — o mais velho; anuśāsitāram — o controlador; aṇoḥ — do que o átomo; aṇīyāṁsam — menor; anusmaret — sempre pensa em; yaḥ — aquele que; sarvasya — de tudo; dhātāram — o mantenedor; acintya — inconcebível; rūpam — cuja forma; āditya-varṇam — luminoso como o Sol; tamasaḥ — à escuridão; parastāt — transcendental.

kavim – a mindent tudóra; purāṇam – a legidősebbre; anuśāsitāram – az irányítóra; aṇoḥ – az atomnál; aṇīyāṁsam – kisebbre; anusmaret – mindig Rám emlékezzen; yaḥ – aki; sarvasya – mindennek; dhātāram – fenntartójára; acintya – felfoghatatlan; rūpam – formájúra; āditya-varṇam – a napként ragyogóra; tamasaḥ – a sötétséghez képest; parastāt – transzcendentálisra.

Tradução

Fordítás

Deve-se meditar na Pessoa Suprema como aquele que sabe tudo, como aquele que é o mais velho, que é o controlador, que é o menor dos menores, que é o mantenedor de tudo, que está além de toda a concepção material, que é inconcebível e que é sempre uma pessoa. Ele é luminoso como o Sol e é transcendental, situado além desta natureza material.

Az ember úgy meditáljon a Legfelsőbb Személyen, mint olyanon, aki mindentudó, a legősibb, az irányító, kisebb a legkisebbnél, a fenntartója mindennek, minden anyagi érzékelés fölött áll, felfoghatatlan, s mindig személy. Ragyogó Ő, mint a nap, és transzcendentális – túl van ezen az anyagi természeten.

Comentário

Magyarázat

Menciona-se neste verso o processo de se pensar no Supremo. O ponto mais importante é que Ele não é impessoal nem vazio. Não se pode meditar em algo impessoal ou vazio. Isto é muito difícil. Entretanto, o processo que nos leva a pensar em Kṛṣṇa é muito fácil e é apresentado nesta passagem. Antes de tudo, o Senhor é puruṣa, uma pessoa — pensamos na pessoa Rāma e na pessoa Kṛṣṇa. E quer se pense em Rāma, ou em Kṛṣṇa, este verso do Bhagavad-gītā descreve Suas verdadeiras características. O Senhor é kavi, isto é, Ele conhece o passado, o presente e o futuro e por isso conhece tudo. Ele é a personalidade mais antiga porque é a origem de tudo; tudo provém dEle. Ele é também o controlador supremo do Universo e o mantenedor e instrutor da humanidade. Ele é menor do que o menor. A entidade viva mede uma décima milésima parte da ponta de um fio de cabelo, mas o Senhor é tão inconcebivelmente pequeno que entra no coração desta partícula. Por isso, Ele é chamado menor do que o menor. Como o Supremo, Ele pode entrar no átomo e no coração da partícula infinitesimal e controlá-la como a Superalma. Embora tão pequeno, ainda assim, Ele é onipenetrante e está mantendo tudo. Todos estes sistemas planetários são sustentados por Ele. Muitas vezes ficamos impressionados com o fato de estes grandes planetas flutuarem no ar. Aqui se afirma que o Senhor Supremo, por meio de Sua energia inconcebível, está sustentando todos esses grandes planetas e sistemas de galáxias. A este respeito a palavra acintya (“inconcebível”) é muito significativa. A energia de Deus está além da nossa concepção, além da jurisdição de nosso pensamento, e portanto é chamada de inconcebível (acintya). Quem pode questionar este ponto? Ele penetra este mundo material e mesmo assim está além dele. Não podemos nem mesmo compreender este mundo material, que comparado com o mundo espiritual é insignificante — então, como podemos compreender o que está além dele? Acintya significa aquilo que está além deste mundo material, aquilo que nosso argumento, lógica e especulação filosófica não podem assimilar, aquilo que é inconcebível. Portanto, as pessoas inteligentes, evitando discussão e especulação inúteis, devem aceitar o que se afirma nas escrituras tais como os Vedas, o Bhagavad-gītā e o Śrīmad-Bhāgavatam e seguir os princípios ali estabelecidos. Com isto, é possível desenvolver compreensão.

Ez a vers arról ír, hogyan gondoljunk a Legfelsőbbre. A legfontosabb, hogy Ő nem személyiség nélküli, s nem valamiféle üresség. Senki sem meditálhat valami személytelenen vagy a semmin – az efféle meditáció rendkívül nehéz. Kṛṣṇára gondolni azonban nagyon könnyű, s ez a vers is ezt ajánlja. Az Úr mindenekelőtt puruṣa, személy – gondolhatunk Rāma és Kṛṣṇa személyére. S akár Rāmára, akár Kṛṣṇára gondol valaki, a Bhagavad-gītānak ez a verse leírja, milyen Ő. Az Úr kavi, ami azt jelenti, hogy ismeri a múltat, a jelent és a jövőt, azaz mindentudó. Mint mindennek az eredete, Ő a legősibb személy; minden Belőle születik. Az univerzum legfelsőbb irányítója, valamint az emberiség fenntartója és tanítója is Ő, s kisebb a legkisebbnél. Az élőlény a haj keresztmetszete átmérőjének tízezred része, ám az Úr felfoghatatlanul olyan parányi, hogy még e kicsiny részecske szívébe is behatol. Ezért mondják Rá, hogy kisebb a legkisebbnél. Legfelsőbbként be tud hatolni az atomba és a legkisebb lény szívébe is, és mint Felsőlélek, irányítani képes őket. Parányi léte ellenére mégis mindent átható, és Ő tart fenn mindent, valamennyi bolygórendszerrel együtt. Gyakran elcsodálkozunk, hogyan lebegnek a hatalmas égitestek az űrben. Ez a vers elmondja, hogy a Legfelsőbb Úr felfoghatatlan energiája révén fenntartja a hatalmas bolygókat és galaxisokat. Ezzel kapcsolatban az acintya („felfoghatatlan”) szó nagyon fontos. Isten energiáját azért nevezik felfoghatatlannak (acintya), mert fölötte áll felfogó- és gondolkodóképességünknek. Ki tudná ezt cáfolni? Az Úr áthatja az egész anyagi világot, és mégis túl van azon. Hogyan foghatnánk fel a lelki világot, ha még az ahhoz képest elenyészően parányi anyagi világ nagyságát sem tudjuk elképzelni? Az acintya szó olyan valamire utal, ami az anyagi világon túl van, s amit érveléssel, logikával és filozófiai spekulációval nem érhetünk el, ami felfoghatatlan. Az okos embernek tehát el kell kerülnie a hiábavaló vitát és spekulációt, s ehelyett el kell fogadnia az olyan szentírásokat, mint a Védák, a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam, s követnie kell a bennük lefektetett elveket. Ez elvezeti majd a megvilágosodáshoz.