VERSO 44

44. VERS

Texto

Szöveg

pūrvābhyāsena tenaiva
hriyate hy avaśo ’pi saḥ
jijñāsur api yogasya
śabda-brahmātivartate

Sinônimos

Szó szerinti jelentés

pūrva — anterior; abhyāsena — pela prática; tena — por esta; eva — decerto; hriyate — é atraído; hi — com certeza; avaśaḥ — automaticamente; api — também; saḥ — ele; jijñāsuḥ — desejando saber; api — mesmo; yogasya — sobre yoga; śabda-brahma — princípios ritualísticos das escrituras; ativartate — transcende.

pūrva – előző; abhyāsena – gyakorlata által; tena – azáltal; eva – bizony; hriyate – vonzódik; hi – biztosan; avaśaḥ – természetes módon; api – is; saḥ – ő; jijñāsuḥ – kíváncsi; api – még; yogasya – a yogáról; śabda-brahma – a szentírások rituális elvei; ativartate – felett áll.

Tradução

Fordítás

Em virtude da consciência divina de sua vida anterior, ele automaticamente se sente atraído aos princípios ióguicos — mesmo sem buscá-los. Tal transcendentalista inquisitivo está sempre acima dos princípios ritualísticos das escrituras.

Előző élete isteni tudata folytán természetes módon vonzódni kezd a yoga elveihez, anélkül hogy kutatna utánuk. Az ilyen tudásra vágyó transzcendentalista mindig felette áll a szentírások rituális elveinek.

Comentário

Magyarázat

Os yogīs avançados não sentem muita atração pelos rituais das escrituras, mas são automaticamente atraídos aos princípios da yoga, que podem elevá-los à completa consciência de Kṛṣṇa, a perfeição máxima da yoga. O Śrīmad-Bhāgavatam (3.33.7) explica da seguinte maneira esse desinteresse que os transcendentalistas adiantados sentem pelos rituais védicos:

Az emelkedett yogīk nem sokat törődnek az írások rítusaival, ám a yoga elveit, melyek a tökéletes Kṛṣṇa-tudathoz, a yoga legtökéletesebb szintjének eléréséhez segíthetik őket, természetes módon vonzónak találják. A Śrīmad-Bhāgavatam (3.33.7) így ír azzal kapcsolatban, hogy a fejlett transzcendentalisták figyelmen kívül hagyják a védikus rítusokat:

aho bata śva-paco ’to garīyān
yaj-jihvāgre vartate nāma tubhyam
tepus tapas te juhuvuḥ sasnur āryā
brahmānūcur nāma gṛṇanti ye te

“Ó meu Senhor! As pessoas que cantam os santos nomes de Vossa Onipotência são muitíssimo avançadas na vida espiritual, mesmo que tenham nascido em famílias de comedores de cães. Essas pessoas sem dúvida executaram todos os tipos de austeridades e sacrifícios, banharam-se em todos os lugares sagrados e concluíram todos os estudos das escrituras.”

„Ó, Uram! Akik szent nevedet éneklik, rendkívül magas szinten állnak a lelki életben, még akkor is, ha kutyaevők családjában születtek. Nem férhet hozzá kétség, hogy elvégeztek már minden vezeklést és áldozatot, megfürödtek valamennyi szent helyen, s áttanulmányozták az összes szentírást.”

Um exemplo famoso que confirma isso foi apresentado pelo Senhor Caitanya, que aceitou µhākura Haridāsa como um de Seus discípulos mais importantes. Embora tivesse nascido em família muçulmana, µhākura Haridāsa foi elevado ao posto de nāmācārya pelo Senhor Caitanya devido ao fato de que ele seguia rigidamente o seguinte princípio: cantar todos os dias trezentos mil santos nomes do Senhor — Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. E porque cantava constantemente o santo nome do Senhor, compreende-se que em sua vida anterior ele deve ter-se submetido a todos os métodos ritualísticos dos Vedas, conhecidos como śabda-brahma. A não ser que se esteja purificado, não é possível adotar os princípios da consciência de Kṛṣṇa ou ocupar-se no canto do santo nome do Senhor, Hare Kṛṣṇa.

Híres példa erre Haridāsa Ṭhākura esete, akit az Úr Caitanya egyik legfontosabb tanítványaként fogadott el. Haridāsa Ṭhākurát, noha muszlim családban született, az Úr Caitanya a nāmācārya helyzetébe emelte, amiatt, hogy szigorúan betartotta fogadalmát, s mindennap háromszázezerszer mondta ki az Úr szent nevét: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Örökké az Úr szent nevét énekelte, s ez bizonyítja, hogy előző életében már elvégezte a Védák által előírt összes rítust, amit śabda-brahmának hívnak. Amíg tehát az ember nem tisztul meg, addig nem képes sem a Kṛṣṇa-tudat elveit követni, sem pedig az Úr szent nevét, a Hare Kṛṣṇa mantrát énekelni.