Skip to main content

VERSO 20-23

20 – 23. VERS

Texto

Szöveg

yatroparamate cittaṁ
niruddhaṁ yoga-sevayā
yatra caivātmanātmānaṁ
paśyann ātmani tuṣyati
yatroparamate cittaṁ
niruddhaṁ yoga-sevayā
yatra caivātmanātmānaṁ
paśyann ātmani tuṣyati
sukham ātyantikaṁ yat tad
buddhi-grāhyam atīndriyam
vetti yatra na caivāyaṁ
sthitaś calati tattvataḥ
sukham ātyantikaṁ yat tad
buddhi-grāhyam atīndriyam
vetti yatra na caivāyaṁ
sthitaś calati tattvataḥ
yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ
manyate nādhikaṁ tataḥ
yasmin sthito na duḥkhena
guruṇāpi vicālyate
yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ
manyate nādhikaṁ tataḥ
yasmin sthito na duḥkhena
guruṇāpi vicālyate
taṁ vidyād duḥkha-saṁyoga-
viyogaṁ yoga-saṁjñitam
taṁ vidyād duḥkha-saṁyoga-
viyogaṁ yoga-saṁjñitam

Sinônimos

Szó szerinti jelentés

yatra — naquele estado de coisas em que; uparamate — cessam (porque a pessoa sente felicidade transcendental); cittam — atividades mentais; niruddham — restringindo-se da matéria; yoga-sevayā — pela execução de yoga; yatra — em que; ca — também; eva — decerto; ātmanā — através da mente pura; ātmānam — o Eu; paśyan — compreendendo a posição de; ātmani — no Eu; tuṣyati — a pessoa se satisfaz; sukham — felicidade; ātyantikam — suprema; yat — que; tat — essa; buddhi — pela inteligência; grāhyam — acessível; atīndriyam — transcendental; vetti — a pessoa conhece; yatra — onde; na — nunca; ca — também; eva — decerto; ayam — ele; sthitaḥ — situado; calati — move-se; tattvataḥ — da verdade; yam — aquele que; labdhvā — pela obtenção; ca — também; aparam — qualquer outro; lābham — ganho; manyate — considera; na — nunca; adhikam — mais; tataḥ — do que este; yasmin — em que; sthitaḥ — estando situado; na — nunca; duḥkhena — pelas misérias; guruṇā api — embora muito difícil; vicālyate — agita-se; tam — isto; vidyāt — você deve saber; duḥkha-saṁyoga — das misérias do contato material; viyogam — extermínio; yoga-saṁjñitam — chamado transe em yoga.

yatra – abban a helyzetben, ahol; uparamate – abbahagyja (mert transzcendentális boldogságot érez); cittam – az elme működését; niruddham – visszatartva az anyagtól; yoga-sevayā – a yoga végzése által; yatra – amiben; ca – is; eva – bizony; ātmanā – a tiszta elme által; ātmānam – az önvalót; paśyan – meglátva; ātmani – az önvalóban; tuṣyati – elégedetté válik; sukham – boldogságot; ātyantikam – legfelsőbbet; yat – amit; tat – azt; buddhi – az értelem által; grāhyam – elérhetőt; atīndriyam – transzcendentálisat; vetti – megismeri; yatra – amiben; na – sohasem; ca – is; eva – bizony; ayam – ő; sthitaḥ – elhelyezkedik; calati – mozdul; tattvataḥ – az igazságtól; yam – amit; labdhvā – elérve; ca – is; aparam – bármi más; lābham – nyereségre; manyate – gondol; na – sohasem; adhikam – többet; tataḥ – annál; yasmin – amiben; sthitaḥ – helyzetben; na – sohasem; duḥkhena – szenvedések által; guruṇā api – habár nagyon nehéz; vicālyate – megrendül; tam – azt; vidyāt – tudnod kell; duḥkha-saṁyoga – az anyaggal való kapcsolat okozta szenvedések; viyogam – kiirtását; yoga-saṁjñitam – úgy nevezik: transz a yogában.

Tradução

Fordítás

Na etapa de perfeição chamada transe, ou samādhi, a mente abstém-se por completo das atividades mentais materiais pela prática da yoga. Caracteriza esta perfeição o fato de se poder ver o Eu com a mente pura e sentir prazer e regozijo no Eu. Neste estado jubiloso, o yogī situa-se em felicidade transcendental ilimitada, percebida através de sentidos transcendentais. Nesse caso, ele jamais se afasta da verdade, e, ao obter isto, vê que não há ganho maior. Situando-se em tal posição, ele nunca se deixa abalar, mesmo em meio às maiores dificuldades. Esta é a verdadeira maneira de alguém livrar-se de todas as misérias surgidas do contato material.

A tökéletesség szintjén, melyet samādhinak, azaz transznak neveznek, az ember elméje a yoga gyakorlása révén megszabadul minden anyagi tevékenységtől. E tökéletesség jellemzője, hogy a yogī ebben az állapotban tiszta elméjével megpillanthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni abból. Ebben az örömteli állapotban határtalan lelki boldogságban van része, melyet transzcendentális érzékszerveivel tapasztal. E szilárd helyzetben sohasem tér el az igazságtól, s ide eljutva úgy érzi, ennél nagyobb kincsre soha nem tehet szert. Ezt az állapotot elérve még a legnagyobb nehézségek sem rendítik meg. Ily módon valóban megszabadul az anyagi kapcsolatok okozta minden szenvedéstől.

Comentário

Magyarázat

Pela prática de yoga, é possível se desapegar aos poucos dos conceitos materiais. Esta é a característica primária do princípio de yoga. E depois disto, há o transe, ou samādhi, e isto significa que o yogī percebe a Superalma através da mente e da inteligência transcendentais, sem se deixar influenciar por falsas noções que identificam o eu com o Eu Supremo. A prática de yoga é mais ou menos baseada nos princípios do sistema de Patañjali. Alguns comentadores desautorizados tentam identificar a alma individual com a Superalma, e os monistas acham que a liberação consiste nisto, mas não compreendem o verdadeiro propósito do sistema de yoga de Patañjali. No sistema de Patañjali, aceita-se o prazer transcendental, mas os monistas, com medo de pôr em risco a teoria da unidade, não concordam com este prazer transcendental. O não-dualista não admite a dualidade de conhecimento e conhecedor, mas neste verso aceita-se o prazer transcendental — percebido através de sentidos transcendentais. E isto é corroborado pelo próprio Patañjali Muni, o famoso representante do sistema de yoga. Em seus Yoga-sūtras (4.34), o grande sábio declara: puruṣārtha-śūnyānāṁ guṇānāṁ pratiprasavaḥ kaivalyaṁ svarūpa-pratiṣṭhā vā citi-śaktir iti.

A yoga legfőbb jellemzője, hogy gyakorlása által az ember fokozatosan eltávolodik az anyagi életfelfogástól. Ezután, amikor a yogī transzcendentális elméje és értelme segítségével tudatára ébred a Felsőléleknek, úgy, hogy az önvalót nem azonosítja tévesen a Felső Önvalóval, eléri a transz, a samādhi állapotát. A yoga gyakorlatai többé-kevésbé Patañjali rendszerének elveire épülnek. Néhány nem hiteles magyarázó megpróbálja azonosítani az egyéni lelket a Felsőlélekkel, s a monisták ezt vélik felszabadulásnak, ám ők nem értették meg a Patañjali-féle yoga-rendszer igazi célját. Patañjali rendszere ugyanis elfogadja a transzcendentális örömöt, míg az imperszonalisták nem, mert attól tartanak, hogy ez veszélyeztetné egység-elméletüket. Nem fogadják el a tudás és a tudó különállóságát, ez a vers azonban elismeri a transzcendentális érzékeken át megvalósított lelki gyönyört. Ezt Patañjali Muni, a yoga-rendszer híres magyarázója is megerősíti. A nagy bölcs így ír Yoga-sūtráiban (4.34): puruṣārtha-śūnyānāṁ guṇānāṁ pratiprasavaḥ kaivalyaṁ svarūpa-pratiṣṭhā vā citi-śaktir iti.

Esta citi-śakti, ou potência interna, é transcendental. Puruṣārtha significa a religiosidade material, o desenvolvimento econômico, o gozo dos sentidos e, por fim, a tentativa de tornar-se uno com o Supremo. Esta “unidade com o Supremo” é chamada kaivalyam pelos monistas. Mas segundo Patañjali, esta kaivalyam é uma potência interna, ou transcendental, pela qual a entidade viva passa a notar sua posição constitucional. Nas palavras do Senhor Caitanya, este estado de coisas chama-se ceto-darpaṇa-mārjanam, ou limpeza do espelho impuro da mente. Esta “limpeza” é de fato a liberação, ou bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇam. A teoria do nirvāṇa — também preliminar — corresponde a este princípio. No Bhāgavatam (2.10.6) isto se chama svarūpeṇa vyavasthitiḥ. Neste verso, o Bhagavad-gītā também confirma esta situação.

Ez a citi-śakti, vagyis belső energia transzcendentális. A puruṣārtha kifejezés materialista vallásosságra, anyagi gyarapodásra, érzékkielégítésre és végül a Legfelsőbbel való eggyé válás kísérletére utal. A monisták „a Legfelsőbbel való eggyé válást” kaivalyának hívják, Patañjali szerint azonban ez a kaivalya nem más, mint egy belső, transzcendentális erő, melynek segítségével az élőlény tudatosíthatja magában eredeti természetét és helyzetét. Az Úr Caitanya ezt ceto-darpaṇa-mārjanamnak, vagyis az elme poros tükre tisztításának nevezi. Ez a „tisztítás” valójában felszabadulás, vagyis bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇam. A nirvāṇa elmélete – ami szintén csak a kezdetet jelenti – megegyezik ezzel az elvvel. A Bhāgavatam (2.10.6) ezt svarūpeṇa vyavasthitiḥnek hívja. Ebben a versben a Bhagavad-gītā is megerősíti ezt.

Depois de nirvāṇa, ou cessação material, há a manifestação de atividades espirituais, ou serviço devocional ao Senhor, conhecido como consciência de Kṛṣṇa. Nas palavras do Bhāgavatam, svarūpeṇa vyavasthitiḥ: esta é a “verdadeira vida da entidade viva”. Māyā, ou ilusão, é uma condição em que a vida espiritual sofre os efeitos da infecção material. Liberar-se desta infecção material não significa destruir a posição original e eterna da entidade viva. Com suas palavras kaivalyaṁ svarūpa-pratiṣṭhā vā citi-śaktir iti, Patañjali também aceita isto. Esta citi-śakti, ou prazer transcendental, é a verdadeira vida. Confirma-se isto no Vedānta-sūtra (1.1.12) como ānanda-mayo ’bhyāsāt. Este prazer transcendental natural é a meta última da yoga e se alcança facilmente pela execução do serviço devocional, ou bhakti-yoga. A bhakti-yoga será vividamente descrita no Sétimo Capítulo do Bhagavad-gītā.

A nirvāṇa, vagyis az anyagi lét megszüntetése után a lelki tettek, azaz az Úr odaadó szolgálata nyilvánul meg, amit Kṛṣṇa-tudatnak neveznek. Ahogyan a Bhāgavatam mondja: svarūpeṇa vyavasthitiḥ, ez „az élőlény igazi élete”. Māyānak vagy illúziónak azt az állapotot nevezzük, amikor a lelki életet az anyag szennyezi be. Ha azonban az élőlény megszabadul ettől, az nem azt jelenti, hogy eredeti, örök helyzete megszűnik. Ezzel Patañjali is egyetért: kaivalyaṁ svarūpa-pratiṣṭhā vā citi-śaktir iti. Ez a citi-śakti, transzcendentális gyönyör az igazi élet. A Vedānta-sūtra (1.1.12) is alátámasztja ezt: ānanda-mayo 'bhyāsāt. Ez a természetes transzcendentális boldogság a yoga végső célja, melyet könnyen el lehet érni az odaadó szolgálat, vagyis a bhakti-yoga végzésével. A bhakti-yogáról a Bhagavad-gītā hetedik fejezete ír majd részletesen.

No sistema de yoga, conforme se descreve neste capítulo, há duas espécies de samādhi, chamadas samprajñāta-samādhi e asamprajñāta-samādhi. Quando alguém se situa numa posição transcendental, por meio de várias investigações filosóficas, diz-se que alcançou samprajñāta-samādhi. No asamprajñāta-samādhi, não há mais ligação alguma com o prazer mundano, pois a pessoa é então transcendental a toda espécie de felicidade derivada dos sentidos. Uma vez situado nessa posição transcendental, o yogī jamais se afasta dela. Enquanto não conseguir alcançar esta posição, o yogī estará mal-sucedido. A prática simulada da yoga de hoje em dia, que envolve vários prazeres dos sentidos, é contraditória. Um yogī que se entrega ao sexo e à intoxicação é uma farsa. Nem mesmo aqueles yogīs que se sentem atraídos pelas siddhis (perfeições) do processo de yoga estão numa situação perfeita. Se os yogīs são atraídos pelos subprodutos da yoga, então, não podem alcançar a fase de perfeição, como se declara neste verso. Portanto, aqueles que se entregam à prática exibicionista de ginásticas ou siddhis devem saber que dessa maneira perde-se o objetivo da yoga.

Az ebben a fejezetben leírt yoga-rendszerben kétféle samādhi van: samprajñāta-samādhi és asamprajñāta-samādhi. Ha a transzcendentális síkra különféle filozófiai kutatásokkal jut el valaki, helyzetét samprajñāta-samādhinak hívják. Az asamprajñāta-samādhiban többé már semmilyen kapcsolat nincs a világi gyönyörrel, mert az ember akkorra már transzcendentálisan felülemelkedik minden olyan boldogságon, amelyhez az érzékeken keresztül jut. Ha a yogī egyszer megállapodik ebben a transzcendentális helyzetben, soha többé nem tér már el ettől. Amíg azonban nem éri el ezt a szintet, sikertelennek számít. Napjaink úgynevezett yoga-gyakorlatai, amelyekhez a különféle érzéki örömök is hozzátartoznak, ellentmondanak ennek. A nemi életet, alkoholt és kábítószereket élvező yogī csak nevetséges bohóc. Még azok sem tökéletesek, akiket a yogában a siddhik (misztikus képességek) vonzanak. Ahogyan azt ez a vers is kijelenti, ha a yogīkat a yoga melléktermékei vonzzák, nem érhetik el a tökéletesség szintjét. A látványos tornagyakorlatokhoz és siddhikhez vonzódó embereknek tudniuk kell, hogy ily módon elvész számukra a yoga igazi célja.

Nesta era, a melhor prática de yoga é a consciência de Kṛṣṇa, pois não é fraudulenta. Um devoto consciente de Kṛṣṇa está tão feliz em sua ocupação que não aspira a nenhuma outra felicidade. Especialmente nesta era de hipocrisia, existem muitos impedimentos à prática de haṭha-yoga, dhyāna-yoga e jñāna-yoga, mas não há problemas na execução de karma-yoga ou bhakti-yoga.

Ebben a korszakban a yoga gyakorlásának legjobb formája a Kṛṣṇa-tudat, amely sohasem vezet tévútra. A Kṛṣṇa-tudatú embert olyan boldoggá teszi munkája, hogy semmilyen más gyönyörre nem vágyik. A haṭha-yoga, dhyāna-yoga és jñāna-yoga gyakorlását – különösen a képmutatás e korszakában – sok minden gátolja, ám a karma-yoga vagy bhakti-yoga végzése során nyoma sincs ezeknek az akadályoknak.

Enquanto se tem um corpo material, faz-se necessário atender às exigências do corpo, a saber, comer, dormir, defender-se e acasalar-se. Mas quem está em bhakti-yoga pura, ou em consciência de Kṛṣṇa, não instiga os sentidos enquanto atende às exigências do corpo. Ao contrário, ele aceita as necessidades básicas da vida, tirando o melhor proveito de um mau negócio, e goza felicidade transcendental em consciência de Kṛṣṇa. Ele não se deixa afetar por incidentes ocasionais — tais como acidentes, doenças, penúria, e até mesmo a morte de um ente muito querido — mas está sempre alerta para executar seus deveres em consciência de Kṛṣṇa, ou bhakti-yoga. Os acidentes nunca o desviam de seu dever. Como se afirma no Bhagavad-gītā (2.14): āgamāpāyino ’nityās tāṁs titikṣasva bhārata. Ele suporta todas essas ocorrências incidentais porque sabe que elas vêm e vão e não afetam seus deveres. Desse modo, ele consegue a mais alta perfeição na prática de yoga.

Amíg az anyagi test létezik, addig az embernek szembe kell néznie a test követeléseivel: az evéssel, az alvással, a védekezéssel és a párzással. Ám aki tiszta bhakti-yogában, Kṛṣṇa-tudatban él, annak a test követelései nem zavarják meg az érzékeit. Hogy a legjobban használja ki testét, csakis azt fogadja el, amire létfenntartásához szüksége van, s így transzcendentális boldogságot élvez a Kṛṣṇa-tudatban. Közömbösen fogadja a váratlan eseményeket – balesetet, betegséget, éhínséget, sőt még legkedvesebb rokonának halálát is –, de arra mindig nagyon figyel, hogy kötelességeit a Kṛṣṇa-tudatban, a bhakti-yogában végrehajtsa. A nem várt események sohasem térítik el feladata végrehajtásától. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā (2.14) elmondja: āgamāpāyino 'nityās tāṁs titikṣasva bhārata. A bhakta türelemmel visel minden váratlan eseményt, mert tudja, hogy azok örökké jönnek és elmúlnak, s nem befolyásolják kötelessége végzésében. Ily módon eléri a yoga legtökéletesebb szintjét.