VERSO 27

27. VERS

Texto

Szöveg

prakṛteḥ kriyamāṇāni
guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ
ahaṅkāra-vimūḍhātmā
kartāham iti manyate

Sinônimos

Szó szerinti jelentés

prakṛteḥ — da natureza material; kriyamāṇāni — sendo feitas; guṇaiḥ — pelos modos; karmāṇi — atividades; sarvaśaḥ — toda classe de; ahaṅkāra-vimūḍha — confundida pelo falso ego; ātmā — a alma espiritual; kartā — executor; aham — eu; iti — assim; manyate — ela pensa.

prakṛteḥ – az anyagi természetnek; kriyamāṇāni – megtett; guṇaiḥ – a kötőerői által; karmāṇi – cselekedetek; sarvaśaḥ – mindenféle; ahaṅkāra-vimūḍha – a hamis egótól megtévesztett; ātmā – szellemi lélek; kartā – a cselekvő; aham – én vagyok; iti – így; manyate – gondolja.

Tradução

Fordítás

Confusa, a alma espiritual que está sob a influência do falso ego julga-se a autora das atividades que, de fato, são executadas pelos três modos da natureza material.

A hamis ego által megtévesztett szellemi lélek önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában az anyagi természet három kötőereje végzi azokat.

Comentário

Magyarázat

Duas pessoas, uma em consciência de Kṛṣṇa e a outra em consciência material, trabalhando no mesmo nível, talvez pareçam estar na mesma plataforma, mas há um grande abismo de diferença em suas respectivas posições. Em consciência material, o falso ego deixa-nos convictos de que somos os autores de tudo. Não sabemos que o mecanismo do corpo é produzido pela natureza material, que funciona sob a supervisão do Senhor Supremo. O materialista não tem conhecimento de que, em última análise, está sob o controle de Kṛṣṇa. Quem tem falso ego quer todo o mérito por agir independentemente para si próprio, este é o sintoma de ignorância. Ele não sabe que o corpo grosseiro e o sutil são criações da natureza material, a qual age sob a ordem da Suprema Personalidade de Deus, e assim suas atividades corpóreas e mentais devem estar ocupadas no serviço a Kṛṣṇa, em consciência de Kṛṣṇa. O homem ignorante esquece-se de que a Suprema Personalidade de Deus é conhecido como Hṛṣīkeśa, ou o senhor dos sentidos do corpo material, pois faz tempo que vem usando seus sentidos para a satisfação sensorial, ele está de fato confundido pelo falso ego, que o faz esquecer-se de sua relação eterna com Kṛṣṇa.

Ha egy Kṛṣṇa-tudatú és egy anyagi tudatú ember hasonló tetteket hajt végre, látszólag azonos szinten cselekszenek, ám kettejük helyzete között nagy különbség van. A materialista tudatú ember hamis egójának köszönhetően meg van róla győződve, hogy ő a tettei végrehajtója. Nem tudja, hogy a test mechanizmusát a Legfelsőbb Úr ellenőrzése alatt álló anyagi természet hozza létre. Arról sincsen tudomása, hogy ő maga végső soron Kṛṣṇa irányítása alatt áll. A hamis ego hatása alatt azt hiszi, hogy függetlenül cselekszik, s tetteiért magának tulajdonít minden érdemet. Ez az ismertetőjele a tudatlanságának. Nem érti, hogy ez a durva- és finomfizikai test az Istenség Legfelsőbb Személyiségének irányítása alatt álló anyagi természet terméke, s hogy ezért teste és elméje cselekedeteivel Kṛṣṇát kellene szolgálnia Kṛṣṇa-tudatban. A tudatlan elfelejti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét Hṛṣīkeśának, az anyagi test érzékei urának hívják. Ez annak köszönhető, hogy érzékszerveit hosszú időn keresztül helytelenül az érzékkielégítésben használva a hamis ego teljesen megtévesztette, minek következtében megfeledkezett Kṛṣṇához fűződő örök kapcsolatáról.