VERSO 17

17. VERS

Texto

Szöveg

yas tv ātma-ratir eva syād
ātma-tṛptaś ca mānavaḥ
ātmany eva ca santuṣṭas
tasya kāryaṁ na vidyate

Sinônimos

Szó szerinti jelentés

yaḥ — aquele que; tu — mas; ātma-ratiḥ — sentindo prazer no Eu; eva — decerto; syāt — permanece; ātma-tṛptaḥ — auto-iluminado; ca — e; mānavaḥ — um homem; ātmani — em si mesmo; eva — somente; ca — e; santuṣṭaḥ — perfeitamente saciado; tasya — dele; kāryam — dever; na — não; vidyate — existe.

yaḥ – aki; tu – de; ātma-ratiḥ – az önvalóban leli örömét; eva – bizonyosan; syāt – marad; ātma-tṛptaḥ – az önvalóban megvilágosodott; ca – és; mānavaḥ – egy ember; ātmani – önmagában; eva – egyedül; ca – és; santuṣṭaḥ – tökéletesen elégedett; tasya – számára; kāryam – kötelesség; na – nem; vidyate – létezik.

Tradução

Fordítás

Mas para aquele que sente prazer no Eu e utiliza a vida humana para buscar a auto-realização, satisfazendo-se apenas no Eu, plenamente saciado — para ele não há dever.

Ám aki az önvalóban találja meg örömét, akinek emberi élete az önmegvalósítást szolgálja, s aki egyedül az önvalóban érez teljes elégedettséget, annak nincs kötelessége.

Comentário

Magyarázat

Quem é plenamente consciente de Kṛṣṇa e está deveras satisfeito com seus atos na consciência de Kṛṣṇa não tem mais nenhum dever a cumprir. Devido ao fato de ele ser consciente de Kṛṣṇa, toda a impiedade interior se esvai instantaneamente, um efeito de muitos e muitos milhares de execuções de yajñas. Com esta purificação da consciência, o devoto tem plena confiança da sua posição eterna com relação ao Supremo. Seu dever então se torna auto-iluminado pela graça do Senhor, e portanto ele isenta-se de qualquer obrigação para com os preceitos védicos. Tal pessoa consciente de Kṛṣṇa perde o interesse por atividades materiais e deixa de sentir prazer em arranjos materiais como vinho, mulheres e devaneios semelhantes.

A teljesen Kṛṣṇa-tudatú embernek, akinek számára Kṛṣṇa-tudatú tettei tökéletes elégedettséget nyújtanak, már nincsen semmi teljesíteni való kötelessége. Mivel Kṛṣṇa-tudatúvá vált, azonnal megtisztult minden benne szunnyadó istentagadó hajlamtól, ami másképpen csak sok ezer yajña végzésével érhető el. Tudatának megtisztulása eredményeként szilárd meggyőződésre tesz szert a Legfelsőbbhöz fűződő örök helyzetét illetően. Az Úr kegyéből megvilágosodik előtte, mi a kötelessége, s ettől kezdve a védikus parancsolatok már nem kötelezik semmire. Az ilyen Kṛṣṇa-tudatú embert nem érdeklik többé az anyagi tettek, s az olyan világi dolgokban sem leli már örömét, mint a bor, a nők és a többi hasonló őrült szenvedély.