VERSO 15
15. VERS
Texto
Szöveg
brahmākṣara-samudbhavam
tasmāt sarva-gataṁ brahma
nityaṁ yajñe pratiṣṭhitam
brahmākṣara-samudbhavam
tasmāt sarva-gataṁ brahma
nityaṁ yajñe pratiṣṭhitam
Sinônimos
Szó szerinti jelentés
karma — trabalho; brahma — dos Vedas; udbhavam — produzido; viddhi — você deve saber; brahma — os Vedas; akṣara — do Brahman Supremo (a Personalidade de Deus); samudbhavam — diretamente manifestados; tasmāt — portanto; sarva-gatam — onipenetrante; brahma — transcendência; nityam — eternamente; yajñe — em sacrifício; pratiṣṭhitam — situada.
karma – a munka; brahma – a Védákból; udbhavam – származik; viddhi – tudnod kell; brahma – a Védák; akṣara – a Legfelsőbb Brahmanból (az Istenség Személyiségéből); samudbhavam – közvetlenül megnyilvánult; tasmāt – ezért; sarva-gatam – mindent átható; brahma – a transzcendens; nityam – örökké; yajñe – áldozatban; pratiṣṭhitam – jelen lévő.
Tradução
Fordítás
Atividades reguladas são prescritas nos Vedas, e os Vedas manifestam-se diretamente da Suprema Personalidade de Deus. Por conseguinte, a Transcendência onipenetrante situa-Se eternamente nos atos de sacrifício.
A szabályozott cselekedeteket a Védák írják elő, a Védák pedig közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből nyilvánultak meg. Következésképpen a mindent átható Transzcendens mindig jelen van az áldozati tettekben.
Comentário
Magyarázat
Este verso explica de maneira mais explícita o yajñārtha-karma, ou a necessidade de trabalho somente para a satisfação de Kṛṣṇa. Se queremos trabalhar para a satisfação do yajña-puruṣa, Viṣṇu, então é no Brahman, ou nos Vedas transcendentais, que devemos procurar nossa forma de trabalho. Os Vedas são, portanto, códigos que nos instruem sobre o trabalho. Qualquer atividade executada sem a direção dos Vedas é chamada vikarma, ou trabalho desautorizado ou pecaminoso. Portanto, devemos sempre aceitar a instrução dos Vedas para nos salvarmos da reação do trabalho. Assim como na vida corriqueira a pessoa deve trabalhar sob a direção do Estado, da mesma forma, ela deve trabalhar sob a direção do Estado supremo do Senhor. Estas orientações contidas nos Vedas manifestam-se diretamente da respiração da Suprema Personalidade de Deus. Afirma-se que asya mahato bhūtasya niśvasitam etad yad ṛg-vedo yajur-vedaḥ sāma-vedo ’tharvāṅgirasaḥ. “Todos os quatro Vedas — a saber, o Ṛg Veda, o Yajur Veda, o Sāma Veda e o Atharva Veda — emanam da respiração da grandiosa Personalidade de Deus.” (Bṛhad-āraṇyaka Upaniṣad 4.5.11) O Senhor, sendo onipotente, pode falar ao respirar o ar, pois, como se confirma no Brahma-saṁhitā, o Senhor tem a onipotência de executar, através de cada um de Seus sentidos, as ações de todos os outros sentidos. Em outras palavras, o Senhor pode falar através de Sua respiração e pode fecundar com os olhos. De fato, diz-se que Ele lançou Seu olhar sobre a natureza material e assim gerou todas as entidades vivas. Depois de criar ou fecundar as almas condicionadas no ventre da natureza material, Ele deixou na sabedoria védica as instruções pelas quais estas almas condicionadas podem voltar ao lar, voltar ao Supremo. Devemos sempre lembrar-nos de que as almas condicionadas na natureza material estão todas ávidas de prazer material. Mas as instruções védicas são apresentadas de forma que a pessoa consiga satisfazer seus desejos pervertidos, e, tendo acabado seu presumível prazer, ela possa então voltar para Deus. Esta é uma oportunidade concedida às almas condicionadas para que elas alcancem a liberação; portanto, as almas condicionadas devem tentar seguir o processo de yajña, tornando-se conscientes de Kṛṣṇa. Mesmo aqueles que não seguiram os preceitos védicos podem adotar os princípios da consciência de Kṛṣṇa, e isto substituirá a execução dos yajñas védicos, ou karmas.
Ez a vers még kifejezőbben beszél a yajñārtha-karma, a kizárólag Kṛṣṇa örömét szolgáló tettek szükségszerűségéről. Ha a yajña-puruṣa, vagyis Viṣṇu kedvéért kell dolgoznunk, a szükséges útmutatást ehhez a Brahmanban, azaz a transzcendentális Védákban találjuk meg. A Védák tehát a munka törvénykönyvei. Tegyünk bármit, ha a Védák nem írják elő, akkor az vikarma, azaz nem autentikus, hanem bűnös tett. Mindig a Védák szerint kell cselekednünk, hogy megszabaduljunk a munka visszahatásaitól. Ahogyan a hétköznapi életben kell az állam utasításai alapján cselekednünk, úgy kell az Úr legfelsőbb államának irányítása alatt is dolgoznunk. A Védák útmutatásai közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyisége kilégzéséből nyilvánultak meg. Asya mahato bhūtasya niśvasitam etad yad ṛg-vedo yajur-vedaḥ sāma-vedo 'tharvāṅgirasaḥ: „A négy Véda, név szerint a Ṛg-veda, a Yajur-veda, a Sāma-veda és az Atharva-veda mind a hatalmas Istenség Személyisége lélegzésével áradtak ki” (Bṛhad-āraṇyaka-upaniṣad 4.5.11). Az Úr mindenható, ezért tud beszélni a lélegzésével is, mert ahogyan azt a Brahma-samhitā elmagyarázza, minden egyes érzékszervével képes ellátni a többi érzék feladatát. Más szóval tehát az Úr beszélhet a lélegzésén keresztül, szemeivel pedig megtermékenyíthet. Az írásokban valóban az áll, hogy az Úr az anyagi természetre pillantva nemzette az élőlényeket. Miután megteremtette a feltételekhez kötött lelkeket, azaz megtermékenyítette velük az anyagi természet méhét, a védikus bölcseletbe foglalva utasításokat is adott nekik, hogyan térhetnek haza, vissza Istenhez. Soha ne felejtsük el, hogy az anyagi világban élő feltételekhez kötött lelkek mind nagyon vágynak az anyagi élvezetre. A védikus utasítások azonban olyanok, hogy ha betartja őket, az ember kielégítheti eltorzult vágyait, majd úgynevezett élvezete befejezése után visszatérhet Istenhez. Mindez lehetőséget ad a feltételekhez kötött lelkeknek, hogy felszabaduljanak, ezért törekedniük kell arra, hogy kövessék a yajña folyamatát azáltal, hogy Kṛṣṇa-tudatúvá válnak. A Kṛṣṇa-tudat elveit még azok is elfogadhatják, akik sohasem követték a védikus utasításokat, s ezek az elvek helyettesíteni fogják a védikus yajñák, vagyis karmák elvégzését.