VERSO 59
59. VERS
Texto
Szöveg
na yotsya iti manyase
mithyaiṣa vyavasāyas te
prakṛtis tvāṁ niyokṣyati
na yotsya iti manyase
mithyaiṣa vyavasāyas te
prakṛtis tvāṁ niyokṣyati
Sinônimos
Szó szerinti jelentés
yat – ha; ahaṅkāram – a hamis egónál; āśritya – menedéket keresve; na yotsye – nem fogok harcolni; iti – így; manyase – gondolkodsz; mithyā eṣaḥ – ez mind valótlan; vyavasāyaḥ – eltökéltség; te – tiéd; prakṛtiḥ – az anyagi természet; tvām – téged; niyokṣyati – tettre késztet majd.
Tradução
Fordítás
Se você deixar de agir segundo a Minha direção, e não lutar, então, seguirá uma orientação errada. Por sua natureza, você terá que se ocupar no combate.
Ha nem cselekszel az utasításom szerint, és megtagadod a harcot, tévútra lépsz. Természeted miatt a jövőben mindenképpen háborúskodnod kell majd.
Comentário
Magyarázat
Arjuna era um militar, nascido com a natureza de kṣatriya. Portanto, seu dever natural era lutar. Mas devido ao falso ego, ele temia que, matando seu mestre, avô e amigos, incorreria em reações pecaminosas. Na verdade, ele se considerava dono de suas ações, como se estivesse dirigindo os bons e os maus resultados de tal trabalho. Ele se esqueceu de que a Suprema Personalidade de Deus estava ali presente, instruindo-o a lutar. Este é o esquecimento a que a alma condicionada se sujeita. A Suprema Personalidade determina o que é bom e o que é mau, e o devoto apenas tem que agir em consciência de Kṛṣṇa para alcançar a perfeição da vida. O Senhor Supremo é quem melhor pode comprovar o nosso destino; por isso, o melhor caminho é aceitar a direção do Senhor Supremo e agir. Ninguém deve negligenciar a ordem da Suprema Personalidade de Deus ou a ordem do mestre espiritual, que é o representante de Deus. Ninguém deve hesitar em executar a ordem da Suprema Personalidade de Deus — isto manterá o devoto seguro em todas as circunstâncias.
Arjuna katona volt, kṣatriya természettel született, ezért természetéből adódóan a harc volt a kötelessége. Hamis egója miatt azonban attól tartott, hogy bűnéért, ha megöli tanárát, nagyatyját és barátait, el kell szenvednie a visszahatásokat. Valójában tettei urának gondolta magát, aki irányítani képes, hogy azok jó vagy rossz eredménnyel járnak-e, s megfeledkezett róla, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége ott állt mellette, és utasítása az volt, hogy harcoljon. Ez a feledékenység jellemző a feltételekhez kötött lélekre. Az Istenség Személyisége megmondja neki, hogy mi a helyes és mi a helytelen, és csupán Kṛṣṇa-tudatban kell cselekednie ahhoz, hogy elérje az élet tökéletességét. Senki sem ismeri a sorsát úgy, mint a Legfelsőbb Úr, ezért a legjobb elfogadni a Legfelsőbb Úr utasítását és aszerint cselekedni. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vagy képviselőjének, a lelki tanítómesternek az utasítását senki se hagyja figyelmen kívül. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének parancsát habozás nélkül végre kell hajtani. Ez az, ami minden körülmények között védelmet nyújt az embernek.