VERSO 54
54. VERS
Texto
Szöveg
na śocati na kāṅkṣati
samaḥ sarveṣu bhūteṣu
mad-bhaktiṁ labhate parām
na śocati na kāṅkṣati
samaḥ sarveṣu bhūteṣu
mad-bhaktiṁ labhate parām
Sinônimos
Szó szerinti jelentés
brahma-bhūtaḥ — sendo uno com o Absoluto; prasanna-ātmā — completamente feliz; na — nunca; śocati — se lamenta; na — nunca; kāṅkṣati — deseja; samaḥ — igualmente disposto; sarveṣu — para com todas; bhūteṣu — as entidades vivas; mat-bhaktim — serviço devocional a Mim; labhate — ganha; parām — transcendental.
brahma-bhūtaḥ – az Abszolúttal egységben lévő; prasanna-ātmā – teljesen örömteli; na – sohasem; śocati – bánkódik; na – sohasem; kāṅkṣati – vágyakozik; samaḥ – egyenlő; sarveṣu – minden; bhūteṣu – élőlényhez; mat-bhaktim – az Én odaadó szolgálatomat; labhate – elnyeri; parām – transzcendentálisat.
Tradução
Fordítás
Aquele que está situado nessa posição transcendental compreende de imediato o Brahman Supremo e torna-se completamente feliz. Ele nunca se lamenta nem deseja ter nada, e é equânime para com todas as entidades vivas. Nesse estado, ele passa a Me prestar serviço devocional puro.
Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre tudatára ébred a Legfelsőbb Brahmannak, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyformán viszonyul minden élőlényhez. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.
Comentário
Magyarázat
Para o impersonalista, alcançar a fase brahma-bhūta, tornando-se uno com o Absoluto, é a última palavra. Mas para o personalista, ou devoto puro, ele tem que ir mais além e ocupar-se no serviço devocional puro. Isto significa que quem está ocupado em serviço devocional puro ao Senhor Supremo já está num estado de liberação, chamado brahma-bhūta, unidade com o Absoluto. Quem não é uno com o Supremo, o Absoluto, não pode prestar-Lhe serviço. Na concepção absoluta, não há diferença entre o servo e o amo, todavia, num sentido espiritual superior, tal distinção existe.
Az imperszonalista számára a brahma-bhūta szint elérésénél, vagyis az Abszolúttal való eggyé válásnál nincs magasabb rendű cél. A személyes filozófia követőjének, azaz a tiszta bhaktának azonban még tovább kell lépnie, hogy tiszta odaadó szolgálatot végezhessen. Ez azt jelenti, hogy aki a Legfelsőbb Úr tiszta odaadó szolgálatába merül, az már a felszabadulás síkján van, melyet brahma-bhūtának, az Abszolúttal való egység síkjának hívnak. A Legfelsőbbet, az Abszolútat az ember nem tudja szolgálni, ha nem vált eggyé Vele. Az abszolút szinten nincs különbség a szolgált és a szolga között, ugyanakkor azonban egy magasabb lelki értelemben véve mégis van különbség.
No conceito de vida material, quando se trabalha em busca do gozo dos sentidos, há miséria, mas no mundo absoluto, quando alguém se ocupa em serviço devocional puro, não há miséria. O devoto em consciência de Kṛṣṇa não tem nada a se lamentar ou desejar. Como Deus é completo, a entidade viva que está ocupada no serviço de Deus, em consciência de Kṛṣṇa, também se torna completa em si mesma. Ela é como um rio livre de toda a água suja. Porque todo o pensamento do devoto puro está em Kṛṣṇa, ele naturalmente vive feliz. Ele não lamenta nenhuma perda material nem aspira a ganho algum, porque ele está plenamente engajado no serviço ao Senhor. Ele não deseja gozo material porque sabe que toda entidade viva é uma parte fragmentária integrante do Senhor Supremo sendo portanto Seu servo eterno. Ele não vê que no mundo material alguém seja superior e outrem seja inferior; posições inferiores e superiores são efêmeras, e o devoto nada tem a ver com aparecimentos e desaparecimentos efêmeros. Para ele, pedra e ouro têm o mesmo valor. Esta é a fase brahma-bhūta, e o devoto puro mui facilmente alcança essa etapa. Nessa fase da existência, a idéia de tornar-se uno com o Brahman Supremo e aniquilar a própria individualidade torna-se infernal, a idéia de alcançar o reino celestial torna-se uma fantasmagoria, e os sentidos são como uma serpente cujos dentes venenosos estão quebrados. Assim como não precisamos temer uma serpente com dentes quebrados, não tememos os sentidos que estão automaticamente controlados. O mundo é miserável para quem está sob a influência material, mas para o devoto o mundo inteiro está em pé de igualdade com Vaikuṇṭha, ou o céu espiritual. Para o devoto, a maior personalidade deste mundo material não é mais importante que uma formiga. Essa etapa pode ser conseguida pela misericórdia do Senhor Caitanya, que pregou que nesta era todos devem prestar serviço devocional puro.
Az anyagi létfelfogás, amikor az ember az érzékkielégítés érdekében cselekszik, tengernyi szenvedéssel jár. Az abszolút világban azonban, ahol a lélek tiszta odaadó szolgálatot végez, nem létezik szenvedés. A Kṛṣṇa-tudatú bhakta semmi miatt nem bánkódik, és nem vágyik semmire. Mivel Isten teljes magában, a szolgálatában élő, Kṛṣṇa-tudatú élőlény szintén teljessé válik. Olyan lesz, mint egy folyó, ami megtisztult minden szennytől. A tiszta bhakta egyedül Kṛṣṇára gondol, ezért természetesen mindig boldog. Az Úr odaadó szolgálatában teljessé válva nem bánkódik semmiféle anyagi veszteség miatt, és nyerni sem akar. Nem vágyik anyagi élvezetre, mert tudja, hogy minden élőlény a Legfelsőbb Úr töredék szerves része, s ezért valamennyien az Ő örök szolgái. Az anyagi világban nem tekint senkit sem alacsonyabb vagy magasabb rendűnek. Az efféle különbségek átmenetiek, s a bhaktát e mulandó megnyilvánulások nem érdeklik. Számára a kődarab és az aranyrög ugyanolyan értékű. Ez tehát a brahma-bhūta szint, amelyre a tiszta bhakta nagyon könnyen eljuthat. Ezen a síkon a Legfelsőbb Brahmannal való eggyé válás és az egyéni lét megszűnése pokoli gondolatnak tűnik számára, a felsőbb bolygók, a mennyek elérését sem tekinti többnek ábrándozásnál, érzékei pedig olyan kígyók csupán, melyeknek méregfoga már ki van törve. Nem kell tartania érzékeitől, mert minden erőfeszítés nélkül uralkodni képes fölöttük, s így ártalmatlanok, mint a kitört fogú kígyók. Az anyag fertőzésében élő ember számára ez a világ nyomorúságos, míg egy bhakta szemében épp olyan jó, mint Vaikuṇṭha, azaz a lelki világ. Számára az anyagi univerzum legnagyobb személyisége sem jelentősebb a hangyánál. Erre a szintre az Úr Caitanya kegyéből lehet eljutni, aki a tiszta odaadó szolgálatról prédikált ebben a korszakban.