Skip to main content
Biblioteca » Bhagavad-gītā Como Ele É » CAPÍTULO DEZOITO

VERSO 38

38. VERS

Texto

Szöveg

viṣayendriya-saṁyogād
yat tad agre ’mṛtopamam
pariṇāme viṣam iva
tat sukhaṁ rājasaṁ smṛtam
viṣayendriya-saṁyogād
yat tad agre ’mṛtopamam
pariṇāme viṣam iva
tat sukhaṁ rājasaṁ smṛtam

Sinônimos

Szó szerinti jelentés

viṣaya — dos objetos dos sentidos; indriya — e os sentidos; saṁyogāt — da combinação; yat — que; tat — isso; agre — no começo; amṛta-upamam — exatamente como néctar; pariṇāme — no fim; viṣam iva — como veneno; tat — isso; sukham — felicidade; rājasam — no modo da paixão; smṛtam — considera-se.

viṣaya – az érzékek tárgyainak; indriya – és az érzékeknek; saṁyogāt – az egyesüléséből; yat – ami; tat – az; agre – az elején; amṛta-upamam – olyan, mint a nektár; pariṇāme – a végén; viṣam iva – mint a méreg; tat – az; sukham – a boldogság; rājasam – a szenvedély kötőerejében lévő; smṛtam – úgy tartják.

Tradução

Fordítás

A felicidade que deriva do contato dos sentidos com seus objetos e que parece néctar no começo mas no final é um veneno diz-se que é da natureza da paixão.

Azt a boldogságot, amit az ember az érzékeknek az érzéktárgyakkal való kapcsolatából merít, s ami az elején nektárnak, ám később méregnek tűnik, a szenvedély minőségébe sorolják.

Comentário

Magyarázat

Um rapaz se encontra com uma moça, e os sentidos impelem-no a vê-la, a tocá-la e a ter relação sexual com ela. No começo, isto pode ser muito agradável para os sentidos, mas no final, ou passado algum tempo, isto torna-se exatamente como veneno. Eles se separam ou pedem divórcio, e surge a lamentação, a dor, etc. Semelhante felicidade está sempre no modo da paixão. A felicidade derivada duma combinação dos sentidos e dos objetos dos sentidos é sempre uma causa de sofrimento e deve ser evitada a todo o custo.

Amikor egy fiatal férfi találkozik egy fiatal nővel, az érzékek arra késztetik, hogy megnézze őt, megérintse, és nemi kapcsolatba lépjen vele. Eleinte lehet, hogy mindez nagy örömet okoz az érzékeknek, de előbb vagy utóbb méreggé válik: ismét külön élnek, vagy elválnak, szomorkodnak, bánkódnak és így tovább. Az ilyen boldogság mindig a szenvedély kötőerejébe tartozik. Az a boldogság, amely az érzékek és az érzéktárgyak kapcsolatából származik, mindig szenvedést okoz, ezért mindenképpen el kell kerülnünk.