VERSO 28
28. VERS
Texto
Szöveg
tapas taptaṁ kṛtaṁ ca yat
asad ity ucyate pārtha
na ca tat pretya no iha
tapas taptaṁ kṛtaṁ ca yat
asad ity ucyate pārtha
na ca tat pretya no iha
Sinônimos
Szó szerinti jelentés
aśraddhayā — sem fé; hutam — oferecido em sacrifício; dattam — dado; tapaḥ — penitência; taptam — executada; kṛtam — praticado; ca — também; yat — aquilo que; asat — falso; iti — assim; ucyate — diz-se que é; pārtha — ó filho de Pṛthā; na — nunca; ca — também; tat — isso; pretya — depois da morte; na u — nem; iha — nesta vida.
aśraddhayā – hit nélkül; hutam – áldozatban felajánlott; dattam – adott; tapaḥ – lemondás; taptam – végrehajtott; kṛtam – végzett; ca – is; yat – ami; asat – hamis; iti – így; ucyate – mondják; pārtha – ó, Pṛthā fia; na – sohasem; ca – szintén; tat – az; pretya – a halál után; na u – sem; iha – ebben az életben.
Tradução
Fordítás
Tudo aquilo que é feito como sacrifício, caridade ou penitência sem fé no Supremo, ó filho de Pṛthā, é impermanente. Chama-se ‘asat’ e é inútil tanto nesta vida quanto na próxima.
Ó, Pṛthā fia! Mindaz, amit áldozatként, adományozásként és vezeklésként a Legfelsőbben való hit nélkül hajtanak végre, ideiglenes. Az ilyen tettet „asat”-nak nevezik, és semmi áldással nem jár sem ebben, sem a következő életben.
Comentário
Magyarázat
Tudo aquilo que é feito sem o objetivo transcendental — seja sacrifício, caridade ou penitência — é inútil. Por isso, neste verso declara-se que essas atividades são abomináveis. Tudo deve ser feito em prol do Supremo em consciência de Kṛṣṇa. Sem essa fé, e sem a orientação adequada, nunca pode haver fruto algum. Em todas as escrituras védicas, aconselha-se que se deposite fé no Supremo. Na observância de todas as instruções védicas, a meta última é compreender Kṛṣṇa. Ninguém pode obter sucesso sem seguir este princípio. Portanto, a melhor conduta é agir desde o começo em consciência de Kṛṣṇa sob a orientação de um mestre espiritual genuíno. Esta é a maneira de tornar tudo um sucesso.
Amit a transzcendentális célt figyelmen kívül hagyva hajtunk végre – legyen az áldozat, adományozás vagy vezeklés –, az semmit sem ér. Éppen ezért ez a vers kijelenti, hogy az efféle cselekedetek elítélendőek. Mindent Kṛṣṇa-tudatban, a Legfelsőbbért kell tennünk. Ilyen hit és megfelelő irányítás nélkül a tettek sohasem hozzák meg gyümölcsüket. Valamennyi védikus írás azt ajánlja, hogy a Legfelsőbben higgyünk. Minden védikus tanításnak Kṛṣṇa megértése a végső célja. Aki nem követi ezt az elvet, nem járhat sikerrel. A legjobb tehát, ha kezdettől fogva Kṛṣṇa-tudatban, egy hiteles lelki tanítómester vezetésével cselekszünk. Ez az út vezet a sikerhez.
No estado condicionado, as pessoas se sentem atraídas a adorar semideuses, fantasmas, ou Yakṣas como Kuvera. O modo da bondade é melhor que os modos da paixão e da ignorância, mas quem adota diretamente a consciência de Kṛṣṇa é transcendental a todos os três modos da natureza material. Embora exista um processo de elevação gradual, aquele que, através da associação com os devotos puros, adota diretamente a consciência de Kṛṣṇa, segue o melhor caminho. E é isto o que se recomenda neste capítulo. Para obter este sucesso, ele deve primeiro encontrar o mestre espiritual competente e ser treinado nas instruções que ele transmite. Então, ele pode desenvolver fé no Supremo. Quando esta fé amadurece, no decorrer do tempo, se chamará amor a Deus. Este amor é a meta última das entidades vivas. Deve-se, portanto, adotar diretamente a consciência de Kṛṣṇa. Esta é a mensagem deste Décimo Sétimo Capítulo.
A feltételekhez kötött létállapotban az emberek vonzódnak a félistenek, szellemek és yakṣák – például Kuvera – imádatához. A jóság kötőereje jobb a szenvedélynél és a tudatlanságnál, de ha valaki közvetlenül a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásába kezd, az felülemelkedik az anyagi természet mindhárom kötőerején. Létezik egy fokozatos fejlődési folyamat is, ám a legjobb mégis az, ha a tiszta bhakták társaságában közvetlenül a Kṛṣṇa-tudathoz látunk. Ezt ajánlja ez a fejezet. Hogy ily módon sikert érhessünk el, először meg kell találnunk a megfelelő lelki tanítómestert, aki nevelhet bennünket. Csak ezután ébredhet fel bennünk a hit a Legfelsőbben. Idővel a hit megérlelődik, s ekkor Isten iránti szeretetté válik. Ez a szeretet az élőlények végső célja. Éppen ezért mindannyiunknak azonnal a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásába kell kezdenünk. Ez a tizenhetedik fejezet üzenete.
Neste ponto encerram-se os significados Bhaktivedanta do Décimo Sétimo Capítulo do Śrīmad Bhagavad-gītā que trata das Divisões da Fé.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā tizenhetedik fejezetéhez, melynek címe: „A hit fajtái”.