VERSO 23

23. VERS

Texto

Szöveg

oṁ tat sad iti nirdeśo
brahmaṇas tri-vidhaḥ smṛtaḥ
brāhmaṇās tena vedāś ca
yajñāś ca vihitāḥ purā

Sinônimos

Szó szerinti jelentés

oṁ — indicação do Supremo; tat — isso; sat — eterno; iti — assim; nirdeśaḥ — indicação; brahmaṇaḥ — do Supremo; tri-vidhaḥ — de três tipos; smṛtaḥ — é considerado; brāhmaṇāḥ — os brāhmaṇas; tena — com essa; vedāḥ — a literatura védica; ca — também; yajñāḥ — sacrifício; ca — também; vihitāḥ — usados; purā — outrora.

oṁ – utalás a Legfelsőbbre; tat – az; sat – örökkévaló; iti – így; nirdeśaḥ – utalás; brahmaṇaḥ – a Legfelsőbbre; tri-vidhaḥ – háromszoros; smṛtaḥ – van tekintve; brāhmaṇāḥ – a brāhmaṇák; tena – azzal; vedāḥ – a védikus irodalom; ca – szintén; yajñāḥ – áldozatok; ca – is; vihitāḥ – azokat használták; purā – előzőleg.

Tradução

Fordítás

Desde o começo da criação, as três palavras oṁ tat sat foram usadas para indicar a Suprema Verdade Absoluta. Estas três representações simbólicas foram usadas pelos brāhmaṇas enquanto cantavam os hinos dos Vedas e durante os sacrifícios executados para a satisfação do Supremo.

Oṁ tat sat: e három szó a teremtés kezdete óta a Legfelsőbb Abszolút Igazságra utal. E három szót, amely jelképesen az Abszolút Igazságot képviseli, a brāhmaṇák a Védák himnuszait zengve és a Legfelsőbb elégedettsége érdekében végzett áldozatok során ejtik ki.

Comentário

Magyarázat

Foi explicado que a penitência, o sacrifício, a caridade e os alimentos dividem-se em três categorias: os modos da bondade, paixão e ignorância. Seja de primeira, segunda ou terceira classe, todos eles são condicionados, ou contaminados pelos modos da natureza material. Quando são dirigidos ao Supremo — oṁ tat sat, a Suprema Personalidade de Deus, o eterno — eles se tornam um meio para alcançar a elevação espiritual. Tal objetivo é indicado nos preceitos das escrituras. Estas três palavras, oṁ tat sat, referem-se especificamente à Verdade Absoluta, a Suprema Personalidade de Deus. Nos hinos védicos, sempre se encontra a palavra oṁ.

Elmondtuk, hogy a vezeklés, az adományozás és az étel a három kötőerőnek – a jóságnak, a szenvedélynek és a tudatlanságnak – megfelelően háromféle lehet. Ám tartozzanak akár az első, akár a második, akár a harmadik csoportba, feltételekhez vannak kötve, s a természet anyagi kötőerői fertőzik be őket. Ha azonban céljuk a Legfelsőbb – oṁ tat sat, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az örökkévaló –, akkor a lelki fejlődést segítik elő. Az írások parancsai ezt ajánlják. Ez a három szó, oṁ tat sat, kifejezetten az Abszolút Igazságot, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti. A védikus himnuszokban mindig ott találjuk az oṁ szót.

Aquele que age sem seguir as regulações das escrituras não atingirá a Verdade Absoluta. Ele obterá algum resultado temporário, mas não a meta última da vida. Conclui-se que a caridade, o sacrifício e a penitência devem ser executados no modo da bondade. Realizados no modo da paixão ou ignorância, eles com certeza são de qualidade inferior. As três palavras oṁ tat sat são pronunciadas em relação ao santo nome do Senhor Supremo, por exemplo, oṁ tad viṣṇoḥ. Sempre que se pronuncia um hino védico ou o santo nome do Senhor Supremo, acrescenta-se oṁ. É isto o que consta na literatura védica. Estas três palavras são tiradas dos hinos védicos. Oṁ ity etad brahmaṇo nediṣṭhaṁ nāma (Ṛg Veda) indica o primeiro objetivo. Depois tat tvam asi (Chāndogya Upaniṣad 6.8.7) indica o segundo objetivo. E sad eva saumya (Chāndogya Upaniṣad 6.2.1) indica o terceiro objetivo. Juntando-as, obtém-se oṁ tat sat. Outrora, quando Brahmā, a primeira criatura viva, executou sacrifícios, ele indicou com estas três palavras a Suprema Personalidade de Deus. E desde então, o mesmo princípio tem sido seguido pela sucessão discipular. Logo, este hino tem um grande significado. O Bhagavad-gītā recomenda, portanto, que qualquer trabalho que se faça deve ser feito para oṁ tat sat, ou para a Suprema Personalidade de Deus. Ao executar penitência, caridade e sacrifício com estas três palavras, a pessoa age em consciência de Kṛṣṇa. A consciência de Kṛṣṇa é uma maneira científica de executar atividades transcendentais que a capacitam a voltar ao lar, de volta ao Supremo. Não existe perda de energia na execução desse processo transcendental.

Aki a szentírások szabályait figyelmen kívül hagyva cselekszik, az nem juthat el az Abszolút Igazságig. Csupán átmeneti eredményekre számíthat, az élet végső célját azonban nem éri el. A végkövetkeztetés tehát az, hogy az adományozást, az áldozatokat és a vezeklést a jóság kötőerejében kell végrehajtani. Ha a szenvedély és a tudatlanság minősége jellemző rájuk, e tettek mindenképpen alacsonyabb rendűek. A három szót – oṁ tat sat – a Legfelsőbb Úr szent nevéhez kapcsolva ejtik ki, pl. oṁ tad viṣṇoḥ. Ha valaki a védikus himnuszokat vagy a Legfelsőbb Úr szent nevét énekli, mindig hozzáteszi az oṁ szót. Ezt írják elő a Védák. E három szó a védikus himnuszokból származik. Az oṁ ity etad brahmaṇo nediṣṭhaṁ nāma (Ṛg-veda) az első célra, a tat tvam asi (Chāndogya-upaniṣad 6.8.7) a másodikra, a sad eva saumya (Chāndogya-upaniṣad 6.2.1) pedig a harmadikra utal. Ezek egyesítéséből származik az oṁ tat sat. Amikor Brahmā, az első teremtett lény áldozatokat mutatott be, ezzel a három szóval utalt az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. A tanítványi láncolat éppen ezért ugyanezt az elvet követi. Ez a himnusz tehát nagyon fontos. A Bhagavad-gītā azt ajánlja, hogy minden tettet az oṁ tat sat, az Istenség Legfelsőbb Személyisége érdekében kell végrehajtanunk. Ha valaki e három szót kiejtve végez lemondásokat, adományoz vagy mutat be áldozatot, az Kṛṣṇa-tudatban cselekszik. A Kṛṣṇa-tudat olyan transzcendentális cselekedetek tudományos végrehajtása, melyek képessé teszik az embert arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Ha ily módon, transzcendentálisan cselekszünk, energiánk nem vész kárba.