VERSO 18
18. VERS
Texto
Szöveg
akṣarād api cottamaḥ
ato ’smi loke vede ca
prathitaḥ puruṣottamaḥ
akṣarād api cottamaḥ
ato ’smi loke vede ca
prathitaḥ puruṣottamaḥ
Sinônimos
Szó szerinti jelentés
yasmāt — porque; kṣaram — ao falível; atītaḥ — transcendental; aham — Eu sou; akṣarāt — além do infalível; api — também; ca — e; uttamaḥ — o melhor; ataḥ — portanto; asmi — Eu sou; loke — no mundo; vede — na literatura védica; ca — e; prathitaḥ — celebrado; puruṣa-uttamaḥ — como a Personalidade Suprema.
yasmāt – mivel; kṣaram – az esendőhöz képest; atītaḥ – transzcendentális; aham – Én vagyok; akṣarāt – túl a tévedhetetlenen; api – is; ca – és; uttamaḥ – a legjobb; ataḥ – ezért; asmi – vagyok; loke – a világban; vede – a védikus irodalomban; ca – és; prathitaḥ – ünnepelt; puruṣa-uttamaḥ – a Legfelsőbb Személyiségként.
Tradução
Fordítás
Porque sou transcendental, situado além do falível e do infalível, e porque sou o maior, sou celebrado tanto no mundo quanto nos Vedas como a Pessoa Suprema.
Transzcendentális vagyok, túl az esendőn és a tévedhetetlenen, s Én vagyok a leghatalmasabb, ezért a Legfelsőbb Személyként ünnepel Engem a világ és magasztalnak a Védák.
Comentário
Magyarázat
Ninguém — nem a alma condicionada nem a alma liberada — pode superar a Suprema Personalidade de Deus, Kṛṣṇa. Ele é, portanto, a maior das personalidades. Ora, aqui está claro que as entidades vivas e a Suprema Personalidade de Deus são indivíduos. A diferença é que as entidades vivas, quer no estado condicionado, quer no estado liberado, não podem exceder as potências inconcebíveis da Suprema Personalidade de Deus. É incorreto pensar que o Senhor Supremo e as entidades vivas estão no mesmo nível ou são iguais em todos os aspectos. Entre suas personalidades há sempre a questão da superioridade e da inferioridade. A palavra uttama é muito importante. Ninguém pode superar a Suprema Personalidade de Deus.
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát senki sem múlhatja felül, sem a feltételekhez kötött, sem a felszabadult lelkek, így tehát Ő minden személyiség közül a legnagyobb. Ebből a versből kiderül, hogy az élőlények és az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyaránt egyének. Kettőjük között az a különbség, hogy az élőlény sem feltételekhez kötött, sem felszabadult állapotában nem tudja mennyiség tekintetében felülmúlni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felfoghatatlan képességeit. Aki azt gondolja, hogy a Legfelsőbb Úr és az élőlények egy szinten állnak, vagy hogy minden tekintetben egyenlőek, az téved. Kettőjük esetében mindig felsőbbrendűségről illetve alárendeltségről kell beszélni. Az uttama szó nagyon fontos. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét senki sem szárnyalhatja túl.
A palavra loke significa “no pauruṣa āgama (as escrituras smṛti)”. Como se confirma no dicionário Nirukti, lokyate vedārtho ’nena: “O propósito dos Vedas é explicado pelas escrituras smṛti”.
A loke szó jelentése: „a pauruṣa āgamában (a smṛti írásokban)”. A Nirukti értelmező szótár megerősíti: lokyate vedārtho 'nena. „A Védák célját a smṛti írások magyarázzák meg.”
O Senhor Supremo, em Seu aspecto localizado como Paramātmā, também é descrito nos próprios Vedas. O seguinte verso aparece nos Vedas (Chāndogya Upaniṣad 8.12.3): tāvad eṣa samprasādo ’smāc charīrāt samutthāya paraṁ jyoti-rūpaṁ sampadya svena rūpeṇābhiniṣpadyate sa uttamaḥ puruṣaḥ. “A Superalma, saindo do corpo, entra no brahmajyoti impessoal; então, assumindo essa forma, Ele mantém Sua identidade espiritual. Este Supremo é chamado de Suprema Personalidade.” Isto significa que a Suprema Personalidade está manifestando e difundindo Sua refulgência espiritual, que é a iluminação última. Esta Suprema Personalidade também tem um aspecto localizado, o Paramātmā. Encarnando como Vyāsadeva, o filho de Satyavatī e Parāśara, Ele explica o conhecimento védico.
A Védák a Legfelsőbb Úrról helyhez kötött aspektusában, Paramātmāként is írnak. Az alábbi vers szintén a Védákból származik (Chāndogya-upaniṣad 8.12.3): tāvad eṣa samprasādo 'smāc charīrāt samutthāya paraṁ jyoti-rūpaṁ sampadya svena rūpeṇābhiniṣpadyate sa uttamaḥ puruṣaḥ. „A testet elhagyó Felsőlélek a személytelen brahmajyotiba hatol, majd saját formájában megtartja lelki azonosságát. Ezt a Legfelsőbbet hívják a Legfelsőbb Személyiségnek.” Ez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Személy megnyilvánítja és szétosztja lelki sugárzását, amely a végső ragyogás. A Legfelsőbb Személy helyhez kötött aspektusát hívják Paramātmānak. Ő száll alá Satyavatī és Parāśara fiaként, Vyāsadevaként, hogy megmagyarázza a védikus tudományt.