Skip to main content

VERSO 5

5. VERS

Texto

Szöveg

ṛṣibhir bahudhā gītaṁ
chandobhir vividhaiḥ pṛthak
brahma-sūtra-padaiś caiva
hetumadbhir viniścitaiḥ
ṛṣibhir bahudhā gītaṁ
chandobhir vividhaiḥ pṛthak
brahma-sūtra-padaiś caiva
hetumadbhir viniścitaiḥ

Sinônimos

Szó szerinti jelentés

ṛṣibhiḥ — pelos sábios; bahudhā — de muitas maneiras; gītam — descrito; chandobhiḥ — pelos hinos védicos; vividhaiḥ — vários; pṛthak — de várias maneiras; brahma-sūtra — do Vedānta; padaiḥ — pelos aforismos; ca — também; eva — decerto; hetu-madbhiḥ — com causa e efeito; viniścitaiḥ — certos.

ṛṣibhiḥ – a bölcs szentek által; bahudhā – sokféleképpen; gītam – leírt; chandobhiḥ – védikus himnuszok által; vividhaiḥ – különfélék; pṛthak – különbözőképpen; brahma-sūtra – a Vedāntának; padaiḥ – az aforizmái által; ca – is; eva – bizony; hetu-madbhiḥ – okot és okozatot; viniścitaiḥ – megállapítók által.

Tradução

Fordítás

Em vários textos védicos, diversos sábios descrevem este conhecimento sobre o campo de atividades e o conhecedor das atividades. O Vedānta- sūtra o apresenta de maneira especial, ao fazer um extenso raciocínio sobre a causa e o efeito.

A bölcsek a különféle védikus könyvekben leírják a tettek mezejéről és a tettek ismerőjéről szóló tudást. Különösképpen a Vedānta-sūtra ír erről, ami nagyon logikusan, ok és okozatként mutatja be őket.

Comentário

Magyarázat

A Suprema Personalidade de Deus, Kṛṣṇa, é a autoridade mais indicada para explicar este conhecimento. Não obstante, por simples praxe, os estudiosos eruditos e as autoridades conceituadas sempre dão evidência baseando-se em autoridades anteriores. Ao explicar este ponto deveras controverso, a dualidade e a não-dualidade da alma e da Superalma, Kṛṣṇa toma como referência uma escritura, o Vedānta, que é aceita como autoridade. Primeiro, Ele diz: “Isto está de acordo com a opinião emitida por diferentes sábios”. Quanto aos sábios, além dEle mesmo, Vyāsadeva (o autor do Vedānta-sūtra) é um grande sábio, e o Vedānta-sūtra fornece uma perfeita explicação sobre o que é dualidade. O pai de Vyāsadeva, Parāśara, que é também um grande sábio, escreveu em seus livros sagrados que aham tvaṁ ca tathānye... “Nós — você, eu, e as várias outras entidades vivas — somos todos transcendentais, embora estejamos em corpos materiais. Agora estamos sob o influxo dos três modos da natureza material de acordo com nossos diferentes karmas. Nesse caso, alguns estão em níveis mais elevados, e outros estão na natureza inferior. As naturezas superior e inferior existem devido à ignorância e estão sendo manifestadas num número infinito de entidades vivas. Mas a Superalma, que é infalível, não é contaminada pelas três qualidades da natureza e é transcendental”. Do mesmo modo, nos Vedas originais, especialmente no Kaṭha Upaniṣad, faz-se distinção entre a alma, a Superalma e o corpo. Há muitos grandes sábios que explicaram isto, e Parāśara é considerado o principal entre eles.

Ennek a tudásnak a megmagyarázásában Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfőbb szaktekintély. A művelt tudósok és az élenjáró tekintélyek a szokások szerint még mindig a korábbi hiteles forrásokra hivatkozva bizonyítják állításaikat. Kṛṣṇa ezt a legellentmondásosabb pontot – a lélek és a Felsőlélek kettősségét illetve egységét – a szentírásra, név szerint a hiteles forrásként elfogadott Vedāntára hivatkozva magyarázza meg. Először is azt mondja: „Ez a bölcsek véleménye.” A bölcsek alatt saját magán kívül elsősorban Vyāsadevát, a Vedānta-sūtra szerzőjét érti. A Vedānta-sūtra tökéletesen rávilágít a kettősségre. Parāśara, Vyāsadeva apja egy másik nagy bölcs, aki vallásos témájú könyvében így ír: aham tvaṁ ca tathānye... „Mi – én, te és a számtalan különféle élőlény – mindannyian transzcendentálisak vagyunk, noha anyagi testet öltöttünk. Jelenlegi cselekvésünket eltérő karmánk alapján az anyagi természet három kötőereje határozza meg. Ezért van az, hogy egyesek magasabb, mások alacsonyabb szinten állnak. A magasabb és alacsonyabb szintek létezése a tudatlanságnak köszönhető, és végtelen számú élőlényben nyilvánul meg. A csalhatatlan, transzcendentális Felsőlelket azonban nem szennyezi be a természet három kötőereje.” Az eredeti Védák – leginkább a Kaṭha-upaniṣad – szintén különbséget tesznek a lélek, a Felsőlélek és a test között. Sok nagy bölcs magyarázta el ezt, s közülük Parāśarát tekintik a legfőbbnek.

A palavra chandobhiḥ refere-se aos vários textos védicos. O Taittirīya Upaniṣad, por exemplo, que é um ramo do Yajur Veda, descreve a natureza, a entidade viva e a Suprema Personalidade de Deus.

A chandobhiḥ szó a különféle védikus írásokra utal. A Taittirīya-upaniṣad például, ami a Yajur-veda egyik ága, leírást ad a természetről, az élőlényről és az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről.

Como se afirmou antes, kṣetra é o campo de atividades, e há duas espécies de kṣetra-jña: a entidade viva individual e a entidade viva suprema. Como se afirma no Taittirīya Upaniṣad (2.5), brahma pucchaṁ pratiṣṭhā. Existe uma manifestação da energia do Senhor Supremo conhecida como anna-maya — a dependência do alimento para sobreviver. Esta maneira de compreender o Supremo é materialista. Então, em prāṇa-maya, após perceber a Suprema Verdade Absoluta no alimento, pode-se percebê-la nos sintomas vitais ou nas formas de vida. Em jñāna-maya, a percepção se estende além dos sintomas vitais e passa a manifestar-se como pensamento, sentimento e desejo. Então, há a percepção acerca do Brahman, chamada vijñāna-maya, na qual a mente e os sintomas vitais da entidade viva distinguem-se da própria entidade viva. A etapa seguinte, a fase suprema, é ānanda-maya — compreensão da natureza inteiramente bem aventurada. Logo, há cinco etapas na compreensão acerca do Brahman, que se chamam brahma puccham. Destas, as três primeiras — anna-maya, prāṇa-maya e jñāna-maya — envolvem os campos de atividades das entidades vivas. Transcendental a todos esses campos de atividades está o Senhor Supremo, que Se chama ānanda-maya. O Vedānta-sūtra também faz a seguinte descrição do Supremo: ānanda-mayo ’bhyāsāt — por natureza, a Suprema Personalidade de Deus é cheio de alegria. Para desfrutar Sua bem-aventurança transcendental, Ele expande-Se em vijñāna-maya, prāṇa-maya, jñāna-maya e anna-maya. No campo de atividades, a entidade viva é considerada o desfrutador, e diferente dela é o ānanda-maya. Isto significa que se a entidade viva decide desfrutar em harmonia com o ānanda-maya, então ela se torna perfeita. Este é o verdadeiro quadro do Senhor Supremo como o sumo conhecedor do campo, da entidade viva como o conhecedor subordinado e da natureza do campo de atividades. Deve-se buscar esta verdade no Vedānta-sūtra, ou Brahma-sūtra.

Ahogyan arról korábban olvashattuk, a kṣetra a tettek mezejét jelenti, s kétféle kṣetra-jña van: az egyéni élőlény és a legfelsőbb élőlény. Ahogyan az a Taittirīya-upaniṣadban (2.5) áll: brahma pucchaṁ pratiṣṭhā. A Legfelsőbb Úr energiájának van egy anna-maya nevű megnyilvánulása, ami nem más, mint az ételtől való függés a lét fenntartása érdekében. Ez egy materialista felfogás a Legfelsőbbről. Az azt követő prāṇa-maya szinten, miután az ember felismeri a Legfelsőbb Abszolút Igazságot az ételben, megtapasztalja a léttünetekben vagy létformákban is. A jñāna-maya szintjén ezt a tapasztalatát kiterjeszti a léttüneteken túl a gondolkodás, az érzés és az akarat területére. A Brahman-tudatosság következő szintje a vijñāna-maya. Ezen a szinten az ember különválasztja az elmét és a léttüneteket magától az élőlénytől. A következő és legfelsőbb szint az ānanda-maya, amikor valaki tudatára ébred a gyönyörrel teljes természetnek. A Brahman-tudatosságnak ily módon öt lépcsőfoka van, amit brahma pucchának neveznek. Ezek közül az első három – anna-maya, prāṇa-maya és jñāna-maya – az élőlények cselekvésmezejével kapcsolatos. A Legfelsőbb Úr, akit ānanda-mayának is hívnak, transzcendentális a cselekvések mezeihez képest. A Vedānta-sūtra szintén így jellemzi a Legfelsőbbet: ānanda-mayo 'bhyāsāt. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének természete örömmel teli, s hogy ezt a transzcendentális örömet élvezhesse, kiterjed mint vijñāna-maya, prāṇa-maya, jñāna-maya és anna-maya. A cselekvés mezején az élőlényt tekintik az élvezőnek, s az ānanda-maya különbözik tőle. Ez azt jelenti, hogy az élőlény akkor válik tökéletessé, ha elhatározza, hogy az ānanda-mayával összekapcsolódva akar élvezethez jutni. Így alkothatunk valós képet a Legfelsőbb Úrról mint a cselekvés mezejének legfőbb ismerőjéről, az élőlényről mint alárendelt ismerőről, valamint a cselekvés mezejének természetéről. Ha ezt az igazságot akarjuk megismerni, a Vedānta-sūtrában, azaz a Brahma-sūtrában kell kutatnunk.

Menciona-se aqui que os códigos do Brahma-sūtra estão muito bem organizados segundo causa e efeito. Alguns dos sūtras, ou aforismos, são na viyad aśruteḥ (2.3.2), nātmā śruteḥ (2.3.18) e parāt tu tac-chruteḥ (2.3.40). O primeiro aforismo indica o campo de atividades, o segundo, a entidade viva, e o terceiro, o Senhor Supremo, o summum bonum entre todas as entidades manifestas.

E vers szerint a Brahma-sūtra kódolt kijelentései nagyon szépen elmagyarázzák az okot és az okozatot. Íme néhány ilyen sūtra vagy aforizma: na viyad aśruteḥ (2.3.2), nātmā śruteḥ (2.3.18), parāt tu tac-chruteḥ (2.3.40). Az első sūtra a tettek mezejére, a második az élőlényre, a harmadik pedig a Legfelsőbb Úrra utal, aki a különféle élőlények teljes megnyilvánulása közül a legfőbb jó.