Skip to main content

VERSO 20

20. VERS

Texto

Szöveg

aham ātmā guḍākeśa
sarva-bhūtāśaya-sthitaḥ
aham ādiś ca madhyaṁ ca
bhūtānām anta eva ca
aham ātmā guḍākeśa
sarva-bhūtāśaya-sthitaḥ
aham ādiś ca madhyaṁ ca
bhūtānām anta eva ca

Sinônimos

Szó szerinti jelentés

aham — Eu; ātmā — a alma; guḍākeśa — ó Arjuna; sarva-bhūta — de todas as entidades vivas; āśaya-sthitaḥ — situado dentro do coração; aham — Eu sou; ādiḥ — a origem; ca — também; madhyam — meio; ca — também; bhūtānām — de todas as entidades vivas; antaḥ — fim; eva — decerto; ca — e.

aham – Én; ātmā – a lélek; guḍākeśa – ó, Arjuna; sarva-bhūta – minden élőlénynek; āśaya-sthitaḥ – a szívében elhelyezkedve; aham – Én vagyok; ādiḥ – az eredet; ca – is; madhyam – a közép; ca – is; bhūtānām – minden élőlénynek; antaḥ – a vége; eva – bizony; ca – és.

Tradução

Fordítás

Eu sou a Superalma, ó Arjuna, situado no coração de todas as entidades vivas. Eu sou o princípio, o meio e o fim de todos os seres.

Ó, Arjuna! Én vagyok a Felsőlélek, aki ott lakozik minden élőlény szívében. Én vagyok minden lény kezdete, közepe és vége.

Comentário

Magyarázat

Neste verso, Arjuna é chamado de Guḍākeśa, que significa “aquele que venceu a escuridão do sono”. Para aqueles que estão dormindo na escuridão da ignorância, não é possível compreender como a Suprema Personalidade de Deus manifesta-Se de várias maneiras nos mundos material e espiritual. Logo, este modo como Kṛṣṇa dirigiu-Se a Arjuna é significativo. Porque Arjuna está acima dessa escuridão, a Personalidade de Deus concorda em descrever Suas diversas opulências.

Kṛṣṇa ebben a versben Guḍākeśának szólítja Arjunát, aminek jelentése: „aki legyőzte az álom sötétségét”. Akik a tudatlanság sötétségében alszanak, képtelenek megérteni, hogyan nyilvánul meg oly sokféleképpen az Istenség Legfelsőbb Személyisége a lelki és az anyagi világban. Ezért annak, hogy Kṛṣṇa így szólítja Arjunát, nagy jelentősége van. Az Istenség Személyisége azért egyezett bele különféle fenségeinek leírásába, mert Arjuna fölötte állt e sötétségnek.

Kṛṣṇa primeiro informa a Arjuna que, por meio de Sua expansão primária, Ele é a alma da manifestação cósmica inteira. Antes da criação material, o Senhor Supremo, através de Sua expansão plenária, aceita as encarnações puruṣa, e então dá início a tudo. Por isso, Ele é ātmā, a alma do mahat-tattva, ou os elementos universais. A totalidade da energia material não é a causa da criação; na verdade, o Mahā-Viṣṇu entra no mahat-tattva, a totalidade da energia material. Ele é a alma. Ao entrar nos universos manifestados, o Mahā-Viṣṇu volta a manifestar-Se como a Superalma em cada entidade. Temos experiência de que o corpo individual da entidade viva existe devido à presença da centelha espiritual. Sem a existência da centelha espiritual, o corpo não pode desenvolver-se. Do mesmo modo, a manifestação material não pode desenvolver-se caso a Alma Suprema, Kṛṣṇa, não ingresse nela. Como se afirma no Subala Upaniṣad, prakṛty-ādi-sarva-bhūtāntar-yāmī sarva-śeṣī ca nārāyaṇaḥ: “A Suprema Personalidade de Deus existe como a Superalma em todos os universos manifestados”.

Kṛṣṇa először azt mondja el Arjunának, hogy elsődleges kiterjedése által Ő az egész kozmikus megnyilvánulás lelke. Az anyagi teremtés előtt a Legfelsőbb Úr teljes értékű kiterjedésében a puruṣa inkarnációkban jelenik meg, és Tőle származik minden. Ő ezért ātmā, a mahat-tattvának, az univerzum elemeinek lelke. A teremtést nem a totális anyagi energia idézi elő: Mahā-viṣṇu az, aki behatol a mahat-tattvába, a teljes anyagi energiába. Ő a lélek. Miután behatol a megnyilvánult univerzumokba, Felsőlélekként újra megnyilvánul minden élőlényben. Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az élőlények teste azért él, mert jelen van benne a lélekszikra. A lélekszikra nélkül a test nem alakulhat ki. Éppen így az anyagi megnyilvánulás sem fejlődhet ki addig, amíg a Legfelsőbb Lélek, Kṛṣṇa bele nem hatol. Ahogyan a Subāla-upaniṣad elmondja: prakṛty-ādi-sarva-bhūtāntar-yāmi sarva-śeṣī ca nārāyaṇaḥ. „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Felsőlélekként minden megnyilvánult univerzumban jelen van.”

Os três puruṣa-avatāras são descritos no Śrīmad-Bhāgavatam. E também são descritos no Sātvata-tantra. Viṣṇos tu trīṇi rūpāṇi puruṣākhyāny atho viduḥ: nesta manifestação material, a Suprema Personalidade de Deus apresenta três aspectos — como Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu e Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu. O Mahā-Viṣṇu, ou Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu, é descrito no Brahma-saṁhitā (5.47). Yaḥ kāraṇārṇava-jale bhajati sma yoga-nidrām: o Senhor Supremo, Kṛṣṇa, a causa de todas as causas, repousa no oceano cósmico como Mahā-Viṣṇu. Portanto, a Suprema Personalidade de Deus é o início deste Universo, o mantenedor das manifestações universais e o final de toda a energia.

A három puruṣa-avatāráról a Śrīmad-Bhāgavatam ír, illetve a Sātvata-tantrában is találunk róluk leírást. Viṣṇos tu trīṇi rūpāṇi puruṣākhyāny atho viduḥ: az Istenség Legfelsőbb Személyisége az anyagi megnyilvánulásban három arculatban – Kāraṇodakaśāyī Viṣṇuként, Garbhodakaśāyī Viṣṇuként és Kṣīrodakaśāyī Viṣṇuként – nyilvánul meg. Mahā-viṣṇuról, vagyis Kāraṇodakaśāyī Viṣṇuról a Brahma-saṁhitā (5.47) így ír: yaḥ kāraṇārṇava-jale bhajati sma yoga-nidrām – a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa, minden ok oka Mahā-viṣṇuként fekszik a kozmikus óceánon. Ezért az Istenség Legfelsőbb Személyisége az univerzum kezdete, megnyilvánulásainak fenntartója, valamint minden energia vége.