Skip to main content

TEXT 38

38. VERS

Tekst

Szöveg

viṣayendriya-saṁyogād
yat tad agre ’mṛtopamam
pariṇāme viṣam iva
tat sukhaṁ rājasaṁ smṛtam
viṣayendriya-saṁyogād
yat tad agre ’mṛtopamam
pariṇāme viṣam iva
tat sukhaṁ rājasaṁ smṛtam

Synoniemen

Szó szerinti jelentés

viṣaya — van de zinsobjecten; indriya — en de zintuigen; saṁyogāt — uit de combinatie; yat — wat; tat — dat; agre — in het begin; amṛta-upamam — als nectar; pariṇāme — uiteindelijk; viṣam iva — als vergif; tat — dat; sukham — geluk; rājasam — in de hoedanigheid hartstocht; smṛtam — wordt beschouwd.

viṣaya – az érzékek tárgyainak; indriya – és az érzékeknek; saṁyogāt – az egyesüléséből; yat – ami; tat – az; agre – az elején; amṛta-upamam – olyan, mint a nektár; pariṇāme – a végén; viṣam iva – mint a méreg; tat – az; sukham – a boldogság; rājasam – a szenvedély kötőerejében lévő; smṛtam – úgy tartják.

Vertaling

Fordítás

Het geluk dat voortkomt uit het contact tussen de zintuigen en de zinsobjecten en dat in het begin net nectar lijkt, maar uiteindelijk vergif is, wordt geluk in de hoedanigheid hartstocht genoemd.

Azt a boldogságot, amit az ember az érzékeknek az érzéktárgyakkal való kapcsolatából merít, s ami az elején nektárnak, ám később méregnek tűnik, a szenvedély minőségébe sorolják.

Betekenisverklaring

Magyarázat

Een jonge man en een jonge vrouw ontmoeten elkaar en de zintuigen brengen de jonge man ertoe naar haar te kijken, haar aan te raken en seksueel contact met haar te hebben. In het begin zal dit heel prettig zijn voor de zintuigen, maar uiteindelijk of na enige tijd is het net als vergif. Ze gaan uit elkaar of ze scheiden, er is verdriet, droefenis enz. Zulk geluk is altijd in de hoedanigheid hartstocht. Het geluk dat het gevolg is van de combinatie van de zintuigen en de zinsobjecten is altijd de oorzaak van ellende en moet op alle mogelijke manieren worden vermeden.

Amikor egy fiatal férfi találkozik egy fiatal nővel, az érzékek arra késztetik, hogy megnézze őt, megérintse, és nemi kapcsolatba lépjen vele. Eleinte lehet, hogy mindez nagy örömet okoz az érzékeknek, de előbb vagy utóbb méreggé válik: ismét külön élnek, vagy elválnak, szomorkodnak, bánkódnak és így tovább. Az ilyen boldogság mindig a szenvedély kötőerejébe tartozik. Az a boldogság, amely az érzékek és az érzéktárgyak kapcsolatából származik, mindig szenvedést okoz, ezért mindenképpen el kell kerülnünk.