TEXT 24

24. VERS

Tekstas

Szöveg

ahaṁ hi sarva-yajñānāṁ
bhoktā ca prabhur eva ca
na tu mām abhijānanti
tattvenātaś cyavanti te

Synonyms

Szó szerinti jelentés

aham — Aš; hi — iš tikrųjų; sarva — visų; yajñānām — aukų; bhoktā — besimėgaujantis subjektas; ca — ir; prabhuḥ — Viešpats; eva — taip pat; ca — ir; na — ne; tu — tačiau; mām — Mane; abhijānanti — jie žino; tattvena — iš tiesų; ataḥ — todėl; cyavanti — nupuola; te — jie.

aham – Én; hi – bizony; sarva – minden; yajñānām – áldozatnak; bhoktā – élvezője; ca – és; prabhuḥ – Ura; eva – is; ca – és; na – nem; tu – de; mām – Engem; abhijānanti – ismernek; tattvena – igazi valómban; ataḥ – ezért; cyavanti – visszaesnek; te – ők.

Translation

Fordítás

Tik Aš mėgaujuosi visomis aukomis ir tik Aš esu jų šeimininkas. Todėl tie, kurie nepripažįsta Mano tikrosios, transcendentinės prigimties, patiria nuopuolį.

Én vagyok minden áldozat egyetlen élvezője és Ura. Akik nem ismerik fel igazi, transzcendentális természetemet, elbuknak.

Purport

Magyarázat

KOMENTARAS: Posmas sako, kad yra daug yajños rūšių, kurias rekomenduoja Vedų raštai, bet iš tikro visos jos skirtos patenkinti Aukščiausiąjį Viešpatį. Yajña – tai Viṣṇu. Antrajame „Bhagavad-gītos“ skyriuje aiškinama, jog kiekvienas privalo dirbti, kad patenkintų Yajñą, arba Viṣṇu. Tobula žmonių civilizacijos forma, kuri vadinasi varṇāśrama-dharma, būtent ir skirta patenkinti Viṣṇu. Todėl posme Kṛṣṇa sako: „Aš mėgaujuosi visomis aukomis, nes esu visa ko aukščiausias šeimininkas.“ Tačiau šios tiesos neišmanantys menkos nuovokos žmonės dėl laikinos naudos garbina pusdievius. Todėl jie puola į materialią būtį ir nepasiekia išsvajoto gyvenimo tikslo. Tačiau jei kas ir turi kokį materialų norą, jo išsipildymo geriau melsti Aukščiausiąjį Viešpatį (nors tai ne tyras pasiaukojimas) ir taip jis galės pasiekti trokštamą rezultatą.

A vers érthetően kimondja, hogy bár a védikus irodalom sokféle yajña végrehajtását ajánlja, valójában mindegyiknek a Legfelsőbb Úr elégedettsége a célja. A yajña szó Viṣṇut jelenti. A Bhagavad-gītā harmadik fejezetében egyértelműen az áll, hogy az embernek csakis Yajña, azaz Viṣṇu öröméért kell dolgoznia. A varṇāśrama-dharmának nevezett tökéletes emberi társadalom célja Viṣṇu elégedetté tétele. Ezért mondja Kṛṣṇa ebben a versben: „Mivel Én vagyok a legfelsőbb Úr, Én vagyok minden áldozat élvezője.” A csekély értelműek azonban nem tudják ezt, s az ideiglenes nyereség reményében a félisteneket imádják. Éppen ezért nem érik el az élet hőn vágyott célját, hanem az anyagi létbe süllyednek. Ha azonban valakinek anyagi vágyai vannak, akkor jobb, ha a Legfelsőbb Úrhoz imádkozik (annak ellenére, hogy ez nem tiszta odaadás), mert így elérheti a kívánt eredményt.