TEXT 5
5. VERS
Tekstas
Szöveg
smaran muktvā kalevaram
yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ
yāti nāsty atra saṁśayaḥ
smaran muktvā kalevaram
yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ
yāti nāsty atra saṁśayaḥ
Synonyms
Szó szerinti jelentés
anta-kāle – az élet végén; ca – is; mām – Rám; eva – bizony; smaran – emlékezve; muktvā – elhagyva; kalevaram – a testet; yaḥ – aki; prayāti – megy; saḥ – ő; mat-bhāvam – az Én természetemet; yāti – eléri; na – nem; asti – van; atra – itt; saṁśayaḥ – kétely.
Translation
Fordítás
Kas savo gyvenimo pabaigoje palieka kūną atmindamas vien tik Mane, tas išsyk pereina į Mano gamtą. Tuo galima neabejoti.
Bárki legyen is az, ha élete végén egyedül Rám emlékezve hagyja el testét, minden kétséget kizárva azonnal eléri az Én természetemet.
Purport
Magyarázat
KOMENTARAS: Posmas pabrėžia Kṛṣṇos sąmonės svarbą. Kiekvienas žmogus, su Kṛṣṇos sąmone paliekantis kūną, išsyk pereina į transcendentinę Aukščiausiojo Viešpaties gamtą. Aukščiausiasis Viešpats yra tyrų tyriausias. Todėl tas, kurio mintyse visada viešpatauja Kṛṣṇa, irgi yra tyriausias iš tyriausiųjų. Svarbus posmo žodis – smaram (atmindamas). Netyra siela, nepraktikavusi Kṛṣṇos sąmonės, pasiaukojimo tarnystės, neprisimins Kṛṣṇos. Taigi Kṛṣṇos sąmonę reikia praktikuoti nuo pat gyvenimo pradžios. Jei žmogus gyvenimo pabaigoje nori susilaukti sėkmės, jam būtina atminti Kṛṣṇą. Todėl reikia visada be atvangos kartoti mahā- mantrą – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Viešpats Caitanya patarė būti kantriam kaip medis (taror iva sahiṣṇunā). Žmogus, kartojantis Hare Kṛṣṇa, susidurs su daugybe kliūčių, tačiau jas visas įveikdamas jis turi nesiliauti kartojęs: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Tik šitaip gyvenimo pabaigoje jis galės iki galo pasinaudoti Kṛṣṇos sąmonės teikiama nauda.
Ez a vers a Kṛṣṇa-tudat fontosságát hangsúlyozza. Aki Kṛṣṇa-tudatban hagyja el testét, az azonnal a Legfelsőbb Úr transzcendentális hajlékára kerül. A Legfelsőbb Úr a tiszták legtisztábbja, ezért akik mindig Kṛṣṇa-tudatosak, azok szintén a legtisztábbak a tiszták között. A smaran („emlékezve”) szónak nagy jelentősége van. A tisztátalan lélek, aki élete során nem gyakorolta a Kṛṣṇa-tudatot, azaz nem végzett odaadó szolgálatot, nem tud Kṛṣṇára emlékezni. A Kṛṣṇa-tudat gyakorlását kora gyermekkorunkban kell elkezdenünk. Ha valaki élete végén sikert akar elérni, elengedhetetlen, hogy gyakorolja a Kṛṣṇára való emlékezés módszerét. Állandóan, szünet nélkül a mahā-mantrát kell énekelnie: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Az Úr Caitanya azt tanácsolta, legyünk olyan béketűrőek, mint egy fa (taror iva sahiṣṇunā). Számtalan akadály állhat annak az útjában, aki a Hare Kṛṣṇát énekli, ám e nehézségeket eltűrve az embernek folytatnia kell a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare éneklését, hogy élete végén a Kṛṣṇa-tudat teljes áldásában részesülhessen.