TEXT 12
12. VERS
Tekstas
Szöveg
mano hṛdi nirudhya ca
mūrdhny ādhāyātmanaḥ prāṇam
āsthito yoga-dhāraṇām
mano hṛdi nirudhya ca
mūrdhny ādhāyātmanaḥ prāṇam
āsthito yoga-dhāraṇām
Synonyms
Szó szerinti jelentés
sarva-dvārāṇi – a test minden kapuját; saṁyamya – szabályozva; manaḥ – az elmét; hṛdi – a szívben; nirudhya – bezárva; ca – is; mūrdhni – a fejen; ādhāya – rögzítve; ātmanaḥ – a léleknek; prāṇam – életlevegőjét; āsthitaḥ – elhelyezkedik; yoga-dhāraṇām – a yoga állapotában.
Translation
Fordítás
Yogos būsena – tai atsiribojimas nuo juslinės veiklos. Užvėrus visus juslių vartus ir sutelkus protą širdyje, o gyvybės orą – viršugalvyje, panyrama į yogą.
A yoga állapota eltávolodást jelent minden érzéki tevékenységtől. Érzékeinek összes ajtaját bezárva, elméjét a szívre összpontosítva, életlevegőjét a koponya felső részében tartva az ember megszilárdulhat a yogában.
Purport
Magyarázat
KOMENTARAS: Norint praktikuoti yogą, kurią siūlo šis posmas, visų pirma reikia atsitverti nuo visų juslinių malonumų. Šis metodas vadinamas pratyāhāra, t.y. juslių atitraukimu nuo jų objektų. Jutimo organus, kurie skirti pažinimui – akis, ausis, nosį, liežuvį ir lytėjimo organus – reikia tvirtai suimti į rankas ir neleisti jiems tenkintis. Tokiu būdu protas sutelkiamas į širdyje glūdinčią Supersielą, o gyvybės jėga pakeliama į viršugalvį. Šeštame skyriuje šis procesas aprašytas išsamiai, bet kaip jau minėta, mūsų laikais ši praktika vargu ar įgyvendinama. Geriausias metodas – tai Kṛṣṇos sąmonė. Jei žmogus sugeba visą laiką išlaikyti į Kṛṣṇą sutelktą protą ir pasiaukojęs Jam tarnauja, jam nesunku išbūti nesudrumsčiamame transcendentiniame transe, arba samādhi.
A yoga gyakorlásához – ahogyan ez a vers ajánlja – az embernek először el kell zárnia az érzékkielégítés minden ajtaját. Ezt pratyāhārának nevezik, ami azt jelenti, hogy az ember visszavonja az érzékeket az érzéktárgyaktól. A tudásszerző érzékszerveket – a szemet, a fület, az orrot, a nyelvet, a tapintást – teljes uralma alatt kell tartania, és nem szabad érzékkielégítésre használnia azokat. Ily módon elméjét a szívben lévő Felsőlélekre összpontosítja, az életerőt pedig a fej felső részébe emeli. Ezt a folyamatot a hatodik fejezet részletesen leírja. Ahogyan azonban korábban is említettük, ebben a korszakban ez a folyamat a gyakorlatban nem célszerű. A legjobb módszer a Kṛṣṇa-tudat. Ha valaki az elméjét az odaadó szolgálatban állandóan Kṛṣṇára tudja rögzíteni, annak nagyon könnyű zavartalan transzcendentális transzban, azaz samādhiban maradnia.