Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megszámlálhatatlanul sok energiája van, amelyek mind isteni energiák. Noha az élőlények szintén részei energiáinak, s ezért isteniek, az anyagi energiával kapcsolatba kerülve eredeti, felsőbbrendű természetüket az anyagi energia befedi. Ilyen állapotban az ember nem képes megszabadulni ennek hatásától. Ahogyan korábban olvastuk, mind az anyagi, mind a lelki természet örökkévaló, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből árad. Az élőlények az Úr örökkévaló felsőbbrendű természetéhez tartoznak, ám az alsóbbrendű természettel – az anyaggal – beszennyezve illúziójuk szintén örökké tart. A feltételekhez kötött lelket éppen ezért nitya-baddhának, örökké feltételekhez kötöttnek nevezik. Senki sem járhat utána az anyagi világ történelmében, hogy mikor vált feltételekhez kötötté. Következésképpen az anyagi természet karmai közül – annak ellenére, hogy az az alsóbbrendű energiához tartozik – nagyon nehezen szabadulhat ki az ember, mert az anyagi energiát végeredményben a Legfelsőbb akarata irányítja, amit az élőlény nem képes legyőzni. Az alsóbbrendű anyagi természetet ez a vers isteni természetként említi, mert Isten irányítja, s az Ő akarata működteti. Noha alsórendű, annak köszönhetően, hogy isteni akarat irányítja, csodálatra méltóan működik, felépítve és lerombolva a kozmikus megnyilvánulást. A Védák (Śvetāśvatara-upaniṣad. 4.10) így erősítik meg ezt: māyāṁ tu prakṛtiṁ vidyān māyinaṁ tu maheśvaram. „Habár a māyā [az illúzió] hamis és ideiglenes, mögötte mégis az Istenség Személyisége, a legfelsőbb mágus áll, akit Maheśvarának, a legfelsőbb irányítónak hívnak.”

A guṇa másik jelentése kötél. Köztudott, hogy az anyagi világba került lelket az illúzió kötelei szorosan lekötözik. Az az ember, akinek keze-lába meg van kötve, nem tudja kiszabadítani magát. Csak olyantól remélhet segítséget, aki nincs megkötve. Egy lekötözött ember nem segíthet a hozzá hasonlónak, ezért a megmentő nem lehet más, csak egy szabad ember. Az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeit csakis az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője, a lelki tanítómester szabadíthatja fel. Ilyen felsőbb segítség nélkül senki sem kerülhet ki az anyagi természet rabságából. Az odaadó szolgálat vagy Kṛṣṇa-tudat segíthet e felszabadulásban. Mivel Kṛṣṇa az illuzórikus energia Ura, utasíthatja ezt a legyőzhetetlen energiát a megkötött lelkek szabadon bocsátására. Mindezt a meghódolt lélek iránt érzett indokolatlan kegyéből teszi, valamint annak az atyai vonzalomnak köszönhetően, mely az élőlényhez fűzi, aki eredetileg az Ő szeretett fia. A kérlelhetetlen anyagi természet kötelékeiből ezért csakis akkor kerülhet ki az ember, ha meghódol az Úr lótuszlába előtt.

A mām eva szavaknak szintén jelentőségük van. A mām szó azt jelenti, hogy nem Brahmā vagy Śiva, hanem kizárólag Kṛṣṇa (Viṣṇu) előtt kell meghódolnunk. Igaz, hogy Brahmā és Śiva nagyon emelkedett személyiségek, akik majdnem egy szinten állnak Viṣṇuval, ám a rajo-guṇa (szenvedély) és a tamo-guṇa (tudatlanság) ezen inkarnációi mégsem képesek megszabadítani a feltételekhez kötött lelket a māyā kötelékeitől. Más szóval tehát Brahmā és Śiva is a māyā befolyása alatt állnak. A māyā mestere egyedül Viṣṇu, ezért egyedül Ő szabadíthatja fel a feltételekhez kötött lelkeket. A Védák (Śvetāśvatara-upaniṣad 3.8) megerősítik ezt: tam eva viditvā. „A felszabadulást csakis Kṛṣṇa megismerésével lehet elérni.” Még az Úr Śiva is elismeri, hogy a felszabadulást egyedül Viṣṇu kegye teszi lehetővé. Mukti-pradātā sarveṣāṁ viṣṇur eva na saṁśayaḥ – mondja. „Minden kétséget kizáróan mindenkinek Viṣṇu adományozza a felszabadulást.”